3203/2020. (VI. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.715/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó magánszemély az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.715/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 2. Az indítvány benyújtására alapul szolgáló ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.
[3] Az indítványozó lakossági panasszal fordult gázszolgáltatója felé, mivel álláspontja szerint fogyasztásmérője hibásan mért. Az indítványozó több szempontból kifogásolta a lefolytatott vizsgálat eredményét és az eljárást, ezért - arra hivatkozva, hogy a szolgáltató panaszának elbírálása során nem a jogszabályban és az üzletszabályzatban foglalt rendelkezések betartásával járt el - fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezett.
[4] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatala megismételt eljárásban, HB-03/FVO/00141-0010/2018. számú végzésével az eljárást fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabálysértés hiányában megszüntette; a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatal PE/002/258/4/2018. számú végzésével az elsőfokú hatóság végzését helyben hagyta. Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be a közigazgatási határozat jogszerűsége tárgyában; ezt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. Az indítványozó ezután terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét, melynek befogadását a Kúria Kfv.VI.37.715/2019/2. számú végzésével megtagadta. A Kúria álláspontja szerint az indítványozó tartalmilag a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérte a felülvizsgálati kérelme befogadását, de az e jogszabályhelyben foglalt feltételek fennállását érdemben igazoló indokolást nem terjesztett elő, lényegében az eljárt bíróság általa sérelmesnek tartott eljárását és jogértelmezését vitatta. A felvetett jogkérdés különleges súlyát, társadalmi jelentőségét igazolni nem tudta.
[5] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát a Kúria végzésével szemben, melyet - miután az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel - kiegészített.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése jogszabály által elő nem írt bizonyítási kötelezettség nem teljesítése miatt tagadja meg kérelmének befogadását, megsértve ezzel az indítványozónak az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított jogait. Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének és 28. cikkének a sérelmére is. Nézete szerint ő a felülvizsgálati kérelemben rögzítette, hogy az adott jogkérdés társadalmi súlya önmagában indokolja a befogadást, és ennek okait. Alkotmányjogi panaszában hivatkozott arra is, hogy mindezek egyébként köztudomású tények, "amit a jog szerint sem kell külön kifejteni". Rámutatott: gázfogyasztó több millió létezik Magyarországon és - álláspontja szerint - évente közülük sok ezret ér hasonló sérelem, ezért a jogi probléma tisztázása közérdek. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelme az indítványozó nézete szerint azáltal valósult meg, hogy a Kúria törvénysértő döntése jogtalan előnyben részesítette az egyébként is fegyverelőnyben lévő perbeli ellenfelét. Az indítványozó ezen túlmenően röviden ismertette az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének tartalmát, illetve az ezekre vonatkozó, általa relevánsnak ítélt alkotmánybírósági gyakorlatot.
[7] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és az ítélettel szemben további jogorvoslatra nincs lehetősége.
[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia; a kérelem - többek között - akkor határozott, ha egyértelmű indokolást tartalmaz arra nézve, hogy mi az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényege, valamint, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [ld. Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja].
[9] Az indítvány csak általánosságban ismerteti a hivatkozott alapjogok tartalmát, azonban azt, hogy a Kúria döntése konkrétan hogyan sérti meg alapjogát, nem fejti ki. Az indítványozó tulajdonképpen a Kúria azon - a jogértelmezés és ténymegállapítás körébe tartozó - megállapításával vitatkozik csak, hogy őt a Kp. 118. §-ból fakadóan külön bizonyítási kötelezettség terhelte volna; álláspontja szerint ráadásul ő felülvizsgálati kérelmében ki is fejtette, hogy az adott jogkérdés társadalmi súlya önmagában is igazolja kérelmének befogadását. Ez az indokolás azonban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt a feltételeknek, mivel alkotmányjogilag értékelhető, az Alaptörvény rendelkezéseit és az állított jogsérelmet konkrétan összekötő indokolást nem tartalmaz.
[10] Az Alkotmánybíróság a fentieken túl rámutat arra, hogy következetes gyakorlata alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, ebből következően nem terjed ki a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra, így nem hozható összefüggésbe a felülvizsgálat során hozott bírói döntéssel (összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60], legutóbb például: 12/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [16]).
[11] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy állandó gyakorlata szerint az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére, valamint 28. cikkére - mivel azok nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak - alkotmányjogi panasz nem alapítható (legutóbb ld: 3075/2020. (III. 9.) AB végzés, Indokolás [7]).
[12] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 52. § (1) bekezdésére és (1b) bekezdésének b) és e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel - visszautasította.
Budapest, 2020. május 19.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1291/2019.