A Nyíregyházi Törvényszék Mf.20432/2015/5. számú határozata kinevezés módosítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 254. §, 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 64. §, 97. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Dancs Andrea, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

4.Mf.20.432/2015/5.szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Sipos és Moskovits Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve I. r., II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe szám alatti lakos) II. r., III. r. felpereseknek - Dr. Rubi Gabriella ügyvéd által képviselt alperes ellen kinevezés módosítása miatt indított perben a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. január 21. napján kelt 1.M.790/2013/23. sorszámú ítélete ellen a felperesek által 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fejenként fizessenek meg az alperesnek 15 nap alatt 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az állam által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti kérelmét - amelyben kérték 2013. szeptember 1. napjától a munkáltató téves jogszabály értelmezése alapján történt besorolásából eredő illetménykülönbözet megfizetésére kötelezését az alperesnek - elutasította.

Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 30.000-30.000.-Ft perköltséget.

Megállapította, hogy az állam által előlegezett illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést a törvényes határidőn belül. Fellebbezésükben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását a felperesek keresetének megfelelően, az alperes perköltségben marasztalását.

A felperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a per tárgyát képező alperesi intézkedések A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt) 97.§ (20a) bekezdésbe valamint A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 38.§ (1) bekezdésébe és A munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény (Mt.) 12.§ szakaszába ütközőek. Mesterképzettségüket az illetményük megállapítása során nem vették figyelembe. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, azonban a bizonyítékokat tévesen és iratellenesen értékelte, mérlegelése okszerűtlen.

Az illetményalap számításánál a jogszabály nem tartalmaz feltételt, úgy mint a fokozat meghatározásnál, így a pedagógusnak a legmagasabb képesítési fokozata szerint kell megállapítani az alapilletményét akkor is ha az nem kötelező a munkakör betöltéséhez. Az elsőfokú bíróság olyan feltételrendszert állít az illetményalap mellé, amely a jogszabályban nincs benne, jogellenesen kiterjesztően értelmezi az Nkt. 64. § szakaszát.

A felperesek hivatkoztak arra, hogy a mesterképzetségüket hasznosítják. Álláspontjuk szerint indokolatlanul utasította el az alperes képviselője nyilatkozatának beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványukat az elsőfokú bíróság arra hivatkozással, hogy van az alperesnek jogi képviselője. Dr. B-né M.É. felperesek intézményvezetőjének tanúkénti meghallgatására irányuló indítványuk szintén elutasításra került, és így az elutasítás indoklása sem történt meg. A tanút arra vonatkozóan szerették volna nyilatkoztatni, hogy a felperesek hasznosítják-e a mesterképzetségüket a mindennapi munkájuk során.

A bizonyítási eljárásból kiderült, a debreceni és az egri tankerületben a felperesekkel azonos munkakörű és végzettségű tanítók megkapják a mesterfokozatú illetményalapot. A hivatkozási alapként felhozott Legfelsőbb Bírósági döntés azért nem alkalmazható, mivel 2013. szeptember 1. napjától a köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak előmeneteli és illetményrendszerére a Kjt. nem alkalmazható. A probléma pontosan az új jogszabályból (Nkt.) és annak értelmezéséből ered. A bizonyítási eljárásból megállapítható, hogy bár egy a munkáltató, nincs az országban egységes gyakorlat, jogértelmezés, és ez sérti az esélyegyenlőséget és a jogbiztonságot is.

Az esélyegyenlőség tekintetében az elsőfokú ítéletben a bíróság kifejtett jogi álláspontja csak akkor megalapozott, ha elfogadjuk azt, hogy a többi tankerületben jogellenesen került a felperesekkel azonos munkakörben, azonos mesterképzetséggel foglalkoztatott pedagógusok számára a mesterfokozatú illetményalap megállapításra.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8.§ t) pontja alapján az ítélet jogszabálysértő, a Nyíregyházi Tankerületben dolgozó alsós tanárokként nem határozott szakból van mesterképzettségük, hivatkozásaik egyikét sem vette figyelembe az elsőfokú bíróság.

A felperesek előadták, hogy bizonyítási indítványainkat továbbra is fenn tartják, azaz kérik közvetlenül nyilatkoztatni az alperes Országos Elnökét H.J-et, tanúként meghallgatni Dr. B-né M.É-t.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, a felperesek perköltségben való marasztalását.

Az alperes előadta, hogy az elsőfokú eljárásban hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Mfv.III.ll.137/2009. számú, Mfv.II.10.568/2008. számú a Kúria Mfv.I.10.563/2013. számú ítéletére, a Kúria 10/2015. számú munkaügyi elvi döntésére, a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott elsőfokú ítéletek közül a M.522/2014/9. és a 3.M.831/2013/30. számú ítéletekre