46/1993. (VII. 2.) AB határozat

Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közterület-használat engedélyezéséről szóló 1/1991. (II. 21.) Kgy. számú rendelete alkotmányossági vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet utólagos alkotmányossági vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közterület-használat engedélyezéséről szóló 1/1991. (II. 21.) Kgy. számú rendelete 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése 1/1991. (II. 21.) Kgy. számmal rendeletet alkotott (a továbbiakban Kgy. r.) a közterülethasználat engedélyezéséről. A Kgy. r. 9. §-a a közterület-használati díjról rendelkezik, a Kgy. r. melléklete pedig differenciált díjtáblázatot tartalmaz a közterület-használat különféle eseteire. A rendelet 9. § (2) bekezdése szerint: "a létesítménnyel elfoglalt közterület nagyságának meghatározásánál a létesítmény közterületre eső vízszintes vetületét kell számításba venni, cég-, cím-, és hirdetőtábla, hirdetőberendezés esetén annak hirdetési felületét is." A táblázat 9. pontja pedig az önálló hirdetőberendezés díját 300 Ft/négyzetméter/hó-ban állapítja meg.

Az indítványt benyújtó gazdasági társaság - konkrét jogsérelmére utalva - a Kgy. r. 9. § (2) bekezdését az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel ellentétesnek tartja, mert a helyi közgyűlésnek ez a szabálya magasabb szintű jogszabály előírásával ütközik. A közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a ugyanis a közterület-használat engedélyezését belterületi földrészletekhez, illetőleg építményekhez, tehát egyértelműen ingatlanokhoz köti. Ebből következően a légtér nem tartozhat a Kgy. r. hatálya alá.

2. Az indítványt tevő Közterületi Reklám Kft. hivatkozik arra, hogy több megye köztársasági megbízotti hivatala - hasonló ügyekben - "elismerte, hogy a közterület jogszerű használata csak a 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet 1. § a) bekezdésében foglalt területekre és nem a felettük elterülő légtérre vonatkozik." Mivel pedig - az indítvány szerint - egyes megyék települési önkormányzatai e témakörben ellentétes megoldást alkalmaznak, az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta az R.-ért elsősorban felelős környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter álláspontjának megismerését. A megkeresésre a minisztérium közigazgatási államtitkára így válaszolt: "Az R. előírásai alapján - a belterületi közterületeken elhelyezett hirdetőberendezések esetében - csak a közterületből (ingatlanból) ténylegesen igénybe vett terület (pl. támasztékok által határolt terület vagy vetület) után lehet közterület-használati díjat megállapítani, míg a légtérben megjelenő hirdetőberendezések (pl. hirdetési lobogók, reklámtáblák, egyéb stabil vagy mobil berendezések) után legfeljebb az önkormányzatokkal külön kötendő megállapodások alapján kialkudott díj fizetése kerülhet szóba."

"Az R. 9. § (4) bekezdése ugyanakkor a városi, községi közgyűlést nem korlátozza a közterület-használati díj mértékének megállapításában. Ebből következik, hogy a közgyűlésnek lehetősége van a közterület-használati díj mértékét a közterület-használat egyes fajtáira [ld. R. 2. § (2) bekezdés] eltérő összegben megállapítani."

3. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint az indítvány megalapozatlan.

3.1. A közterület fogalmilag ingatlant jelent, ennek folytán a közterület-használat engedélyezése mindenképpen ingatlanhoz kötődik. Az is nyilvánvaló, hogy a kötődés fizikai jellegű. A kötődés azonban nem szűkíthető le csupán magára az ingatlan-nyilvántartás szerinti föld- és/vagy építményi területekre.

Az R. 2. § (1) bekezdése szerint engedély szükséges a "közterület rendeltetésétől eltérő használatához." Az R. ugyan nem definiálja a közterület rendeltetésszerűségének vagy rendeltetéstől eltérő voltának fogalmát. A 2. § (2) bekezdésben szereplő közterülethasználati engedélyezésre kötelezően megjelölt célfelsorolások és fajták között azonban több olyan tétel is szerepel, amelyik összefüggésben van ugyan az alapjául szolgáló területtel, de ténylegesen mégsem tekinthető ingatlannak. »Ilyen pl. az ernyőszerkezet, az előtető, a fényreklám, a címtábla [R. 2. § (2) bekezdés a) pont.] Rendszerint nem érintkezik közvetlenül a földterülettel a fülke nélküli távbeszélő készülék, a totó-lottó láda stb. [2. § (2) bekezdés g) pont], felállításukhoz mégis engedély szükséges.« A közterület fogalma szűkített értelmezésének ellentmond tehát az R.-nek az a szabályozási módja, amely szerint nemcsak az ingatlanból ténylegesen igénybe vett terület után lehet közterülethasználati díjat megállapítani, hanem a tárgy ingatlannak aligha tekinthető "vetülete" után is. Egy látványként funkcionáló önálló reklámtáblának, mobil berendezésnek vagy hirdetési lobogónak van olyan vetülete, amely az R. értelmében a közterület rendeltetésszerű használatát (pl. kilátás akadályozása, árnyékvetés stb.) korlátozza. Ilyen tárgy után a díjfizetés előírása annál kevésbé ütközik magasabb jogszabályba, mert az R. a "légtér" szóhasználatot sem megengedő, sem tiltó formában nem szerepelteti. Erre nincs is szükség, mert a vitatott létesítmény csak az ingatlannal való egybeépítés révén állítható fel, a talajtól elválasztva a rendeltetésének megfelelő használatra rögtön alkalmatlanná válik. Ebből következően, a légtér közvetlenül ingatlanhoz kötődő igénybevétele vagy használata esetén (a levegőben szálló repülőgép vagy sárkányrepülő nyilvánvalóan nem tartozik ide), a díj megállapításakor a létesítmény felületének teljes vagy valamilyen arányú önkormányzati rendeleti figyelembevétele nem ellentétes az R. 1. §-ával, s így nem is alkotmányellenes.

3.2. Az R. 9. § (4) bekezdése a közterülethasználati díj mértékének és fizetési módjának megállapítását a települési önkormányzat hatáskörébe utalja. A települési önkormányzatnak jogában áll rendeletileg a díj mértékét a közterülethasználat különböző tételeire és fajtáira vonatkozóan eltérő összegben megállapítani. E jogkörével élt Szeged Város Önkormányzata is, amikor a Kgy. r. 9. § (2) bekezdésében - a díjtáblázat 9. tétele szerint - önálló hirdetőberendezés elhelyezése esetére a közterület-használati díj mértékét a hirdetőberendezés támasztékai által határolt alapterület, valamint ennek a hirdetési felülettel megnövelt terjedelme figyelembevételével 300 Ft/négyzetméter/hó összegben állapította meg. E számítási mód önkormányzati meghatározása az R. 9. § (4) bekezdése által adott felhatalmazás keretén belül marad, ezért a Kgy. r. e rendelkezése nem ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével sem.

3.3. A közterület-használati engedély beszerzése kötelezettségének, valamint a közterülethasználati díj mértékének és fizetési módozatának rendeletben történő megállapításakor a települési önkormányzat közhatalmi jogosítványát gyakorolja. E közjogi jogosítványt alkotmányos indok nélkül korlátozná annak a felfogásnak az érvényesülése, ha a közterülethasználati díjak egyes fajtáira vagy tételeire nem a jogszabályi előírások, hanem az engedélyt kérők és az önkormányzatok között külön kötendő polgári jogi megállapodásokban kialkudott díjösszegek lennének az irányadóak. Természetesen az önkormányzat a rendeletében ilyen lehetőséget is megengedhet, azonkívül az R. 10. § (3) bekezdése alapján feljogosíthatja az eseti engedélyeket kiadó hatóságát arra, hogy a közterület-használati díj fizetésének kötelezettsége alól - kérelemre - részben vagy egészben felmentést adjon.

4. Az Alkotmánybíróság a 3. pontban részletesen kifejtett indokai alapján a Kgy. r. 9. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

A határozat közzétételét pedig az abban közvetlenül érintett szerveken túlmutató jelentősége miatt rendelte el.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró