427/H/1995. AB határozat

Budapest Főváros XIX. Kerülete Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú házingatlanok elidegenítéséről szóló 10/1994. (VI. 13.) rendelete alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XIX. Kerülete Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú házingatlanok elidegenítéséről szóló 10/1994. (VI. 13.) rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Budapest Főváros XIX. Kerülete Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú házingatlanok elidegenítéséről szóló 10/1994. (VI. 13.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Sérelmezte, hogy az Ör. melléklete az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások vételárát "a forgalmi érték megállapítása után az ingatlanban lévő lakások számától függően döntő mértékben differenciálja". Az indítványozó álláspontja szerint "a forgalmi érték tételes, minden tényezőre kiterjedő módon való meghatározása után bármilyen szubjektív tényező szerinti manipulálás jogellenes". Úgy vélekedett, hogy "a minden tényezőt figyelembe vevő forgalmi értékelés és a bennlakó vevők részére azonos mértékű kedvezmény" figyelembevételével, tehát az eddigi legalacsonyabb, a forgalmi érték 15%-ának megfelelő vételárért kell a lakásokat értékesíteni.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg az önkormányzat képviselőtestülete számára. A 54. § (1) bekezdés a) pontja szerint önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén a lakás vételárának mértékét.

A lakás vételára megállapításáról az Lt. 52. § (1) bekezdése a következő előírásokat tartalmazza: "az önkormányzati ... lakás vételárát - ha a lakást az e törvény alapján arra jogosult vásárolja meg - a hasonló adottságú lakások helyi forgalmi értéke alapján, különösen

a) az épület településen belüli fekvése;

b) az épületben lévő lakások száma, az épülethez tartozó földterület, a közös használatra szolgáló helyiségek és a közös használatra szolgáló területek nagysága;

c) az épület felszereltsége, műszaki állapota, építése, a felújítás óta eltelt idő;

d) a lakás alapterülete és komfortfokozata;

e) a lakottság ténye figyelembevételével kell megállapítani".

2. Az Ör. - amint preambulumából is kitűnik - az Lt. végrehajtására irányul.

A lakások vételára megállapítására vonatkozóan a 2. § így rendelkezik: "A XIX. kerületben ha a vevő a törvény, rendelkezései alapján vételi joggal, vagy elővásárlási joggal rendelkező személy, akkor az elidegenítésre kerülő lakás vételára a beköltözhető helyi tényleges forgalmi értéknek 50%-kal csökkentett összege".

Az Ör. 3. §-a szerint "a vételár megállapításához a 2. §-ban meghatározottakon túl a következő csökkentő tényezőket kell figyelembe venni:

1) A vételárat csökkenteni kell a bérlő által a lakására fordított és meg nem térített értéknövelő beruházások értékével.

2) Paneles építési módú épületnél a beköltözhető forgalmi értéket 20%-kal kell csökkenteni.

3) Minden egyéb lakás esetében a csökkentő tényezőket a rendelet melléklete szerint kell alkalmazni".

Az említett melléklet I. a)-d) pontjai alapján a vételár megállapításánál a házingatlanban lévő lakások számát és a ház felújításának időpontját is figyelembe kell venni.

Mindezek alapján az 1965. július 1. előtt épült ingatlanok esetében az önkormányzati tulajdonban lévő lakások vételára a következő:

"a) egylakásos házingatlanban lévő lakások vételára a forgalmi érték 50%-a,

b) kétlakásos házingatlanban lévő lakás vételára a forgalmi érték

35%-a, kivétel:

40%, ha a felújítás 1975. június 30. utáni,

30%, ha a felújítás 1970. július 1. előtti,

c) 3-5 lakású ingatlanban lévő lakás vételára a forgalmi érték

30%-a, kivétel:

35%, ha a felújítás 1980. július 1. utáni,

25%, ha a felújítás 1975. június 30.-1970. július 1. közötti,

20%, ha a felújítás 1970. június 30. előtti,

d) 6 vagy több lakású ingatlanban lévő lakás vételára a forgalmi érték

30%-a, ha a felújítás 1985. július 1. utáni,

25%, ha a felújítás 1985. június 30.-1980. július 1. közötti,

20%-a, ha a felújítás 1980. június 30.-1975. július 1. közötti

15%-a, ha a felújítás 1975. június 30. előtti".

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.

Az Lt. idézett előírásaiból kitűnik, hogy az önkormányzatnak a tulajdonában lévő lakások vételárának mértékét kell - rendeletében - meghatároznia. Az Lt. ugyancsak idézett 52. § (1) bekezdéséből pedig az is megállapítható, hogy az önkormányzatnak a lakás vételárát a hasonló adottságú lakások forgalmi értéke figyelembevételével kell kialakítania. A figyelembe vehető tényezők között az Lt. megemlíti az épületben lévő lakások számát és az épület felújítása óta eltelt időt.

A XIX. kerületi önkormányzat az Ör. megalkotásával ennek a törvényi előírásnak megfelelően határozta meg azokat a körülményeket, amelyek a tényleges vételár kialakításakor értékelhetők. Az Lt. kifejezetten a lakások és nem az épület forgalmi értékére utal. Ezért az az indítványban megfogalmazott kifogás, amely azért támadta az Ör.-t, mivel a forgalmi érték megállapítása után még az épületben lévő lakások számától függően is differenciálja a vételárat, nem megalapozott.

Az önkormányzatnak ugyanis törvényi felhatalmazása van arra, hogy a viszonyítási alapként felhasználható lakások forgalmi értéke alapján az épületben lévő lakások száma, a felújítás óta eltelt idő, valamint az Lt. 52. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban meghatározott és más, azokhoz kapcsolódó körülmények figyelembevételével - rendeletében - meghatározza a vételár mértékét, majd az elidegenítési eljárás során egyedi döntéssel a vételárat.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak minősítette és a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.

Budapest, 1995. október 17.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró