A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31123/2021/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

Az a körülmény, hogy a szakértői vélemény szerint 1 % alá tehető annak valószínűsége, hogy a perbeli balesettel bekövetkezett sérülés aktivizálta a sorszerű megbetegedést, az ítéleti bizonyossághoz nem elegendő az ok-okozati összefüggés, fennállta nem nyert igazolást.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék M.70099/2020/27., Fővárosi Törvényszék M.70099/2020/36., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31123/2021/5.* (ÍH 2021.139)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.123/2021/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Dr. Pintér W. Andrea Ügyvédi Iroda (Cím7, ügyintéző: dr. Pintér W. Andrea ügyvéd) által képviselt Felperes1 (felperes lakóhelye, tartózkodási hely: Cím10) felperesnek a Pál És Kozma Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Kozma Anna ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Havasi És Karczub Ügyvédi Iroda (alperesi beavatkozó képviselőjének címe, ügyintéző: dr. Karczub Péter ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó1 (Cím12) beavatkozott, a Fővárosi Törvényszék 16.M.70.099/2020/27. számú - 36. sorszámon kiegészített - ítélete ellen az alperesi beavatkozó által 29. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében megváltoztatja és az orvosi és egyéb rehabilitációs költség iránti kereseti kérelmet elutasítja, az alperes illetékfizetési kötelezettségét 36.700 (harminchatezer-hétszáz) forintra, az általa viselendő szakértői díj összegét 66.940 (hatvanhatezer-kilencszáznegyven) forintra leszállítja, a fennmaradó 225.100 (kettőszázhuszonötezer-egyszáz) forint elsőfokú eljárási illetéket és 411.201 (négyszáztizenegyezer-kettőszázegy) forint szakértői díjat az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 75.000 (hetvenötezer) forint + Áfa együttes első-és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 64.600 (hatvannégyezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a 2021. március 23-án kelt 16.M.70.099/2020/36. számú ítéletével kiegészített 2020. december 9-én kelt 27. sorszámú ítéletével megállapította, hogy az alperest a 2014. december 30. napján bekövetkezett, felperest ért balesetért teljes kártérítési felelősség terheli. Kötelezte az alperest gondozás címén 26.425 forint, közlekedési költség címén 29.240 forint, gyógyszer költség címén 45.226 forint, orvosi és egyéb rehabilitációs költség címén 607.970 forint és mindezek után járó késedelmi kamat, valamint sérelemdíj jogcímén 500.000 forint és 100.000 forint + Áfa perköltség megfizetésére a felperes javára, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Akként rendelkezett, hogy a perben felmerült 478.141 forint szakértői díjból 143.442 forintot és 72.532 forint eljárási illetéket az alperes köteles viselni, míg a fennmaradó 334.699 forint szakértői díj és a további illeték az állam terhén marad.

[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2014. március 10-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel boltvezető munkakörben havi 400.000 forintos munkabérért. 2014. szeptember 10-től a felperes munkabére havi 475.000 forintra módosult. A felperes a betanulási időszakban az alperes több üzletében végezte feladatát, az adott boltban létesítésre került munkakörök és az azokhoz tartozó feladatok megismerése céljából.

[3] A felperes 2014. december 30-án az alperes Helyiség1 áruházában dolgozott, a napi munkavégzés során köteles volt a csigás tömörítőnél hulladékkezelési feladat ellátására is. Ez azt jelentette, hogy a papírhulladék gyűjtésére rendszeresített dobozoló kocsit - amikor az megtelt - a külön helyiségben lévő csigás tömörítőhöz kellett eljuttatni, ott karok segítségével elhelyezni és billentést követően a kocsiban lévő papírhulladékot a tömörítőbe juttatni. A kocsit annak kiürítését követően szintén a karok segítségével kellett leemelni és visszajuttatni az üzlet területére.

[4] Ezen munkafolyamat elvégzése során a felperes balesetet szenvedett, aki arról még aznap meghallgatási jegyzőkönyvet, majd 2015. január 2-án munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel. A munkabaleseti jegyzőkönyv szerint a felperes munkaideje alatt 11:50 perckor a raktárban a csigás tömörítőnél hulladékkezelési munkát végzett, az üres dobozoló kocsit húzta ki a csigás tömörítő előteréből, amikor a dobozoló kocsi kereke megakadt, majd hirtelen ismét gurulni kezdett és a lendülettől a munkavállaló jobb lábszárának ütközött. A sérült a balesetet jelezte a munkát irányító vezetőjének, a lábszárán keletkezett kisebb hámsérülést ellátták, a munkavégzést folytatta. Mivel a lábát később is fájlalta és a végtagon véraláfutás keletkezett, ezért felkereste a Szent Kórház baleseti szakrendelését, ahol sebét ellátták, tetanusz injekciót kapott, a lábszárát megröntgenezték és a jobb Achilles-ín zúzódását állapították meg.

[5] A felperes 2014. december 30-tól 2015. január 14-ig táppénzes állományban volt, majd 2015. január 15-én és 16-án dolgozott, de a lába nem bírta a terhelést, ezért ismét táppénzes állományba került és egészen 2018. január 1-ig baleseti táppénzben részesült, majd 2018. január 14-től vált keresőképessé. Ez idő alatt különböző diagnosztikus eljárásokat vett igénybe, kezelésekre járt, társadalombiztosítás által finanszírozott és azon kívüli ellátásokban részesült gyógyulása érdekében. Az alperes a felperes számára egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani nem tudott, ezért a felek a jogviszonyt 2018. február 15. napjával közös megegyezéssel megszüntették. A felperes 2018. február 23-tól álláskeresési járadékban részesült, majd 2018. augusztus 21-től új munkaviszonyt létesített.

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes 2014. december 30. napján elszenvedett munkahelyi balesetével összefüggésben előterjesztett kártérítési igényének jogalapját és a gondozás, közlekedési költség, gyógyszer költség címén előterjesztett igényeket megalapozottnak, az orvosi és egyéb rehabilitációs költség, valamint sérelemdíj címén előterjesztett igényeket részben megalapozottnak találta, ugyanakkor elutasította az elmaradt jövedelem iránti kereseti kérelmet. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, és a 9. § alapján alkalmazandó a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontjára, 2:52. § (1)-(2)-(3) bekezdésére alapította.