ÍH 2021.139 A TELJES KÁRTÉRÍTÉS ELVE ÉS AZ ÍTÉLETI BIZONYOSSÁG

Az a körülmény, hogy a szakértői vélemény szerint 1% alá tehető annak valószínűsége, hogy a perbeli balesettel bekövetkezett sérülés aktivizálta a sorsszerű megbetegedést, az ítéleti bizonyossághoz nem elegendő, az ok-okozati összefüggés fennálltát nem igazolja. A teljes kártérítési felelősség sem jelenti azt, hogy a munkáltató minden kárért felel, ennek feltétele a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés felperesre háruló bizonyítása [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. § (3) bekezdés, 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés].

A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a 2021. március 23-án kelt 16.M.70.099/2020/36. számú ítéletével kiegészített 2020. december 9-én kelt 27. sorszámú ítéletével megállapította, hogy az alperest a 2014. december 30. napján bekövetkezett, felperest ért balesetért teljes kártérítési felelősség terheli. Kötelezte az alperest gondozás címén 26 425 forint, közlekedési költség címén 29 240 forint, gyógyszerköltség címén 45 226 forint, orvosi és egyéb rehabilitációs költség címén 607 970 forint és mindezek után járó késedelmi kamat, valamint sérelemdíj jogcímén 500 000 forint megfizetésére a felperes javára, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2014. március 10-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel boltvezető munkakörben havi 400 000 forintos munkabérért. 2014. szeptember 10-től a felperes munkabére havi 475 000 forintra módosult. A felperes a betanulási időszakban az alperes több üzletében végezte feladatát, az adott boltban létesítésre került munkakörök és az azokhoz tartozó feladatok megismerése céljából.

A felperes 2014. december 30-án az alperes H. úti áruházában dolgozott, a napi munkavégzés során köteles volt a csigás tömörítőnél hulladékkezelési feladat ellátására is. Ez azt jelentette, hogy a papírhulladék gyűjtésére rendszeresített dobozolókocsit - amikor az megtelt - a külön helyiségben lévő csigás tömörítőhöz kellett eljuttatni, ott karok segítségével elhelyezni és billentést követően a kocsiban lévő papírhulladékot a tömörítőbe juttatni. A kocsit annak kiürítését követően szintén a karok segítségével kellett leemelni és visszajuttatni az üzlet területére.

Ezen munkafolyamat elvégzése során a felperes balesetet szenvedett, aki arról még aznap meghallgatási jegyzőkönyvet, majd 2015. január 2-án munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel. A munkabaleseti jegyzőkönyv szerint a felperes munkaideje alatt 11:50 perckor a raktárban a csigás tömörítőnél hulladékkezelési munkát végzett, az üres dobozolókocsit húzta ki a csigás tömörítő előteréből, amikor a dobozolókocsi kereke megakadt, majd hirtelen ismét gurulni kezdett és a lendülettől a munkavállaló jobb lábszárának ütközött. A sérült a balesetet jelezte a munkát irányító vezetőjének, a lábszárán keletkezett kisebb hámsérülést ellátták, a munkavégzést folytatta. Mivel a lábát később is fájlalta és a végtagon véraláfutás keletkezett, ezért felkereste a Sz. J. Kórház baleseti szakrendelését, ahol sebét ellátták, tetanusz injekciót kapott, a lábszárát megröntgenezték és a jobb Achilles-ín zúzódását állapították meg.

A felperes 2014. december 30-tól 2015. január 14-ig táppénzes állományban volt, majd 2015. január 15-én és 16-án dolgozott, de a lába nem bírta a terhelést, ezért ismét táppénzes állományba került és egészen 2018. január 1-ig baleseti táppénzben részesült, majd 2018. január 14-től vált keresőképessé. Ez idő alatt különböző diagnosztikus eljárásokat vett igénybe, kezelésekre járt, társadalombiztosítás által finanszírozott és azon kívüli ellátásokban részesült gyógyulása érdekében. Az alperes a felperes számára egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani nem tudott, ezért a felek a jogviszonyt 2018. február 15. napjával közös megegyezéssel megszüntették. A felperes 2018. február 23-tól álláskeresési járadékban részesült, majd 2018. augusztus 21-től új munkaviszonyt létesített.

Az elsőfokú bíróság a felperes 2014. december 30. napján elszenvedett munkahelyi balesetével összefüggésben előterjesztett kártérítési igényének jogalapját és a gondozás, közlekedési költség, gyógyszerköltség címén előterjesztett igényeket megalapozottnak, az orvosi és egyéb rehabilitációs költség, valamint sérelemdíj címén előterjesztett igényeket részben megalapozottnak találta, ugyanakkor elutasította az elmaradt jövedelem iránti kereseti kérelmet. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, és a 9. § alapján alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontjára, 2:52. § (1)-(3) bekezdésére alapította.

A kártérítési felelősség jogalapja körében a felperes személyes előadása, a helyszínről készített fényképfelvételek, valamint P. B. tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felperes vétkes magatartása nem nyert igazolást, az alperes nem megfelelő helyiségben és módon helyezte el a csigás tömörítőt, illetve tudomással bírt arról, hogy a H. úti üzletben a csigás tömörítőről a kocsi máshogy nem távolítható el, mint húzással. Mindezek okán az alperes Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjára való hivatkozását a mentesülés körében nem találta megalapozottnak és arra a következtetésre jutott, hogy a balesetért az alperest teljes kárfelelősség terheli.

A felperest ért egészségkárosodások igazolására szakértői bizonyítást rendelt el és ennek keretében tisztázta azt, hogy a felperesnél a balesetet követően utóbb kialakult nyálkatömlő-gyulladás okozati összefüggésbe hozható-e az elszenvedett balesettel. Az alapszakvéleményt és annak kiegészítését aggálymentesnek tartotta és ítélkezése alapjául elfogadta. Egyetértett azzal a felperesi hivatkozással, miszerint, ha nem állapítható meg, hogy a munkaképesség-csökkenést nem okozó sorsszerű megbetegedés a későbbiekben okozott volna-e és ha igen, mikor munkaképesség-csökkenést, a munkáltató kártérítési felelőssége körébe a baleset által aktivizált sorsszerű megbetegedés is beletartozik. Így arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli esetben a munkáltató teljes kártérítési felelősségi körébe beletartozik a baleset által aktivizált sorsszerű megbetegedés, azaz a nyálkatömlő-gyulladás is, ez a megbetegedés ugyanis a baleset következtében aktivizálódott, a baleset mintegy triggerként szerepelt, még ha annak előfordulási gyakorisága 1% alá tehető. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll a felperesnél kialakult nyálkatömlő- gyulladással összefüggésben is.

Az összegszerűen pontosított kereseti kérelmet elbírálva 35 napra, napi 1 óra figyelembevételével gondozás címén előterjesztett igényt az alperes által nem vitatott összegszerűségben elfogadva 26 425 forint és kamatai összegében marasztalta a munkáltatót. A gépkocsivezetésben való átmeneti korlátozottság okán előterjesztett 29 240 forint közlekedési költségigényt, valamint a felperes által meghatározott és a szakértői véleményben foglaltakkal alátámasztott 45 226 forint gyógyszerköltség igényt is alaposnak találta.