A Fővárosi Törvényszék P.26035/2005/58. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 54. §, 70/A. §, (3) bek., (3) bek., (64) bek., (64) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 85. §, 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. §, 31. §, 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 2. §, 5. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4. §, 5. §, 7. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 31. §, 65. §, 96. §, 104. §] Bíró: Jakabosné dr. Németh Monika

Fővárosi Bíróság

...P..../2005/58.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság

dr. Peszlen Zoltán (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes neve) felperesnek

dr. Káposztás Zoltán (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül bruttó 50.000.- azaz (ötvenezer) forint perköltséget.

Megállapítja a bíróság, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 30.000 forint, azaz (harmincezer forint) illetéket és a felmerült 266.544.- azaz (kétszázhatvanhatezer-ötszázötvennégy) forint szakértői díjat az állam viseli.

Az ítélet ellen 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, jelen bíróságnál 3 példányban kell benyújtani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy ha a fellebbezés csak a kamatra, a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, vagy csak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

INDOKOLÁS

A alperes neve alperes személyszállító társaság, amelynek az alaptevékenysége menetrend szerinti autóbusz közlekedés üzemeltetése. Több pályaudvarral rendelkezik, közülük egy, a budapesti név Pályaudvar, amely a pályaudvar címe. szám alatt található. Az autóbusz állomásrl a nemzetközi, a dunántúli, és a 4-es, M5-ös, és 5 főutakon közlekedő távolsági járatok, valamint a Dabas, Taksony környéki járatok indulnak.

Az épület tervezését nem az alperes rendelte meg, és nem is alperes felügyelte, hanem a 1 cég neve Kft., melynek tulajdonosi jogai az ÁPV Rt.-t illették.

A tervezés és építtetés idején is az ÁPV Rt. biztosította a szakmai koordinációt.

Az engedélyezési tervdokumentációt 2001. februári keltezéssel adta ki tervező (2 cég neve Kft.). A tervezői nyilatkozat szerint a terv valamennyi kötelező szabálynak, szabályzatnak, hatósági előírásnak megfelel, a szakhatóságokkal és a közművekkel egyeztették stb.

A terv építészeti műleírása foglalkozik egyebek között az akadálymentes közlekedéssel, ezen belül azzal, hogy a parkolóban külön mozgássérülteknek tervezett parkolóhelyekre kerekesszékkel hogyan lehet a közönség forgalmi szintekre jutni, és rögzíti, hogy a parkolószinten alakították ki a mozgáskorlátozottak számára alkalmas szociális helyiséget ( azaz a WC-t). Hivatkozik a műleírás az OTÉK 104. §-ára is. Az engedélyezési terv 2001. június 14-én emelkedett jogerőre.

A név Állomás 2003. március 24-én került átadásra.

A engedélyeztetési eljárás 1996-ban indult, és az építési engedélyt a Ferencvárosi Önkormányzat első fokú építési hatósága 1999. márciusában adta meg.

A felperes látássérült egyetemi hallgató volt a pályaudvar átadásakor. Közlekedése nagymértékben függött az őt körülvevő környezet kialakításától, a tapintható és érzékelhető jelektől. Vidéki lévén rendszeresen igénybe vette a buszközlekedést, így a név pályaudvart is.

A felperes azt észlelve, hogy a pályaudvaron a közlekedést több jelentős akadály nehezíti a De Jure Alapítványhoz fordult, amely alapítvány a sérült emberek jogaival foglalkozik, és a felperes bejelentése kapcsán szakemberekkel vizsgáltatta meg a pályaudvart akadálymentességi szempontból, és több hiányosságra bukkant. A hiányokat összesítette, és 1 személy a De Jure Alapítvány munkatársa, valamint 2 személy a kuratórium elnöke 2003. október 14-én írt levelükkel 3 személy állomásvezetőhöz fordultak. Kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy mikor, milyen határidővel igyekeznek megoldani a problémát, és felajánlották segítségüket is.

Ez a levél az alperesi társasághoz nem érkezett meg, így válasz sem született rá.

A felperes jogi képviselőhöz fordult, aki a 2004. július 2-án kelt levelében az alpereshez fordult, megküldve a korábbi levelet is mellékletként, annak érdekében, hogy az akadálymentesítés érdekében teendő intézkedésekről tájékozódjon, illetve, hogy felhívja az alperest, hogy a szükséges munkálatokat végezzék el.

Az alperes képviselője a 2004. augusztus 17-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az épület építési engedélyt kapott, illetve hogy az alperes előtt is ismert a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény. Ennek értelmében legkésőbb 2010. január 1-éig kell a törvény előírásaiban foglaltaknak az épületnek megfelelnie. Biztosította a felperest arról, hogy az alperesi társaság a fogyatékos személyeket megillető jogok védelme érdekében a törvényből fakadó feladatoknak a meghatározott határidőre eleget kíván tenni. Tartalmazza a levél továbbá, hogy az Országos Fogyatékosügyi Programban meghatározott feladatok végrehajtásának megállapított határideje 2010. január 1., ennek ellenére a levélben, illetve a levélhez csatolt De Jure Alapítvány 2003. október 14-én kelt, azonban a társaságukhoz meg nem érkezett levélben felvetett problémákat megvizsgálják, és a lehetőségeikhez mérten próbálnak segítséget nyújtani.

2004. novemberében 4 személy okleveles építészmérnök akadálymentességi szakértői véleményt készített, amelyben összefoglalva azt állapította meg, hogy az épület kialakítása négy évvel az "esélyegyenlőségi" törvény elfogadásával készült. Ennek hatása észlelhető is, több akadálymentességi elem bekerült a tervezés során, de több ponton sérti a kötelezően alkalmazandó jogszabályi követelményeket.

Az épület részletkialakításaiban rengeteg hibát hordoz, melyek megnehezítik az épület használatát "ép" személyek számára, és önálló használatra alkalmatlanná teszik, különösen látássérült és vak személyek esetében.

Egy ilyen országos és nemzetközi jelentőségű középület tervezésénél elvárható előtanulmányok folytatása mind a tervező, mind pedig a beruházó részéről, annak érdekében, hogy a nemzetközi gyakorlatban kialakult jelzési, tájékoztatási rendszerek, és tervezési elvek megjelenjenek az épület kialakításában, az mindenben megfeleljen a külföldön (kiemelten az EU országokban) konvencionálisan alkalmazott követelményeknek.

Jelen szakvélemény ilyen követelményeket nem vizsgált (pl. egyszerű, vizuálisan átlátható alaprajzi kialakítás - rendelkezésre álló mintasémák alapján -, funkcionális épülettagolás, peronszegélyek kétzónás biztonsági kialakítása, egyezményes, nemzetközi piktogramok és jelzések alkalmazása, mélypadlós buszok fogadására alkalmas, pontos parkolás biztosító kerékvezetővel ellátott peronszegély stb.)