416/B/2002. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (4) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

Indokolás

I.

A bíró perújítás iránt indított perben, az eljárás felfüggesztésével, az Alkotmánybírósághoz fordult a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezve. Az alperest a Budai Központi Kerületi Bíróság jogerős ítéletével az önkormányzati bérlakás kiürítésére és bérhátralék, valamint használati díj fizetésére kötelezte. A felmondás oka az volt, hogy a bérlő nem fizette a lakbért. Az ítélet alapján az önkormányzat végrehajtási kérelmet terjesztett elő, végrehajtási cselekményre azonban nem került sor, mert az önkormányzat haladékot adott a kiköltözésre. Az alperes perújítási kérelmet nyújtott be. A bíróság a végrehajtást felfüggesztette, ezt a végzést azonban a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, hatályon kívül helyezte és elutasította a perújítás megengedésére irányuló kérelmet is. A végrehajtáskor az alperes önként teljesített, az ingatlant az önkormányzat birtokba vette. Ezt követően az alperes jogi képviselője újabb perújítási kérelmet terjesztett elő. A perújítás indokaként azt jelölte meg, hogy az igazságügyi elmeorvosi-szakvélemény szerint az alperes hat év óta ügyei viteléhez szükséges belátási képességét tartósan, s nagymértékben elvesztette, ezért a korábbi perben félként nem is járhatott volna el.

Az alperes a perújítási ügyben indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz. A bíró - a per tárgyalásának felfüggesztésével, elfogadva a perújítási kérelemben foglalt érveket - a Pp. 260. § (4) bekezdésének alkotmányellenességét észlelte. A Pp. e rendelkezése ugyanis kizárja a perújítást a lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó ítélet esetében, ami - a bíró álláspontja szerint - ütközik azzal, ha a fél az eljárás során betegsége miatt nem rendelkezett perbeli cselekvőképességgel, ez csak perújítási okként vehető figyelembe, amit azonban az ügy tárgya kizár. A bíró erre tekintettel osztotta a felperesi kérelemben kifejtetteket, ami szerint a Pp. 260. § (4) bekezdése ellentétes az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, valamint 57. § (1) és (5) bekezdésével.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Pp. rendelkezései:

"260. § (1) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha

a) a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna;

b) a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes;

c) a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alapján perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.

(4) A lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó, a lakásbérlet felmondásának érvényességét megállapító ítélet ellen, valamint a végrehajtási igényperben hozott ítélet ellen - a per főtárgya tekintetében - perújításnak helye nincs."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítvány azt állítja, hogy a támadott jogszabály ellentétes az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtett elvi álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog alapvető jog. Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. [Alkotmány 8. § (1) bekezdése.] Az államnak ez a kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.]

A jogorvoslathoz való alapvető jog tartalmával az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott. A Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései alkotmányossági vizsgálata kapcsán az Alkotmánybíróság a következőként foglalta össze a jogorvoslathoz való jog és a rendkívüli jogorvoslat egymáshoz való viszonyát.

Az Alkotmánybíróságnak az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint "a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban, mint pl. a diszkrimináció tilalma - teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani" (ABH 1994, 29, 38.) . Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: "Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével." (ABH 2003, 1223, 1230.)

A fenti határozatokban bemutatott alkotmánybírósági értelmezés szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog azt a követelményt támasztja - de azt sem abszolút követelményként -, hogy az első fokon meghozott érdemi döntésekkel szemben, azt felülvizsgálandó, magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve hatósági döntésekkel szemben rendelkezésre álljon a bírói út. Ebből következően a rendkívüli jogorvoslat (amennyiben annak igénybevételét megelőzően a fenti feltételek teljesültek) alkotmányossági megítélése kívül esik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülési körén. [42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 571-572.]

A bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróságnak a perújításra vonatkozó támadott rendelkezés, a Pp. 260. § (4) bekezdése, alkotmányosságát kellett vizsgálnia. A Pp. rendszerében a perújítás önálló, rendkívüli, kivételes jogorvoslat, amely nem fellebbviteli jellegű. A perújítási kérelem más jogorvoslattól függetlenül vehető igénybe, rendkívüli perorvoslat, mivel a támadott határozat jogerőre emelkedését követően emelhető, s nem fellebbviteli, mert az elsőfokon eljárt bíróság bírálja el a kérelmet. A perújítás csak az ítéletek, illetve az ítélethatályú határozatok ellen vehető igénybe és csak törvényben meghatározott okok alapján.

Az Alkotmánybíróság a perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat szabályozására is irányadónak tekinti azokat az elveket, amelyeket a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra vonatkozóan alakított ki. Állásponja szerint a perújítás, - mint rendkívüli jogorvoslat - alkotmányossági megítélése is kívül esik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülési körén, ezért az indítvány ebben az összefüggésben megalapozatlan.

2. Megalapozatlan az indítványozó azon érvelése is, miszerint a Pp. 260. § (4) bekezdése ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével Az alapügyben a felperes fordult a bírósághoz, az ügyben tehát bíróság döntött, az alperes élt a fellebbezési jogával is. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése azt az alkotmányos alapjogot biztosítja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság bírálja el. Ez megtörtént az alapügyben, a felek közötti jogvitát bíróság döntötte el, jogerős bírósági döntés mondta ki a lakás kiürítésének a kötelezettségét alapvetően a lakbér fizetésének elmulasztása miatt. A bírósághoz való fordulás jogának, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelme - az Alkotmánybíróságnak a rendkívüli jogorvoslatok tekintetében kifejtett elvi álláspontjára is figyelemmel - tehát nem állapítható meg.

3. Az indítvány az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének a sérelmét is állította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggés a Pp. 260. § (4) bekezdése és az Alkotmánynak az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jogot biztosító 54. § (1) bekezdése között. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.

Budapest, 2007. január 29.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k., előadó

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró