663/D/2000. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, valamint jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

1. Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) 47. §-a 2000. január 1-jei hatállyal módosította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó 271. § (3) bekezdését. A módosítás egyfelől megszüntette a felülvizsgálati kérelem legfelsőbb bírósági engedély alapján történő benyújtását, másfelől a vagyonjogi ügyekben kétszázezer forint helyett ötszázezer forintot meg nem haladó összeghatárban állapította meg azt az értéket, amelynek esetén a felülvizsgálat kizárt. A Ppmód. 165. § (8) bekezdése azt is kimondta, hogy az említett rendelkezést a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a másodfokú határozatot még nem hozták meg. E törvénymódosítással kapcsolatban több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az indítványok tárgyára tekintettel azokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

2. Három indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

2.1. Az egyik indítványozó a Ppmód. 165. § (8) bekezdését támadta.

Nézete szerint "[a]zzal, hogy a törvény szövege a 'lehet alkalmazni' kitételt tartalmazza, megsérti az Alkotmány 2. § (1) bek.-ben deklarált jogállamiság alapelvét (...) jogbizonytalanságot teremt, amelyet - miképp az előterjesztett ügyben - a bírói gyakorlat kötelező kogencia elveként, az állampolgári jogok korlátozásaként értelmez és értelmezett. Ezen önkényes értelmezésre a vitatott rendelkezés teremt alapot". A támadott rendelkezés az indítványozó szerint "megakadályozza az Alkotmány 50. § (1) bek.-ben foglalt bírósági feladatok érvényesülését, mivel a joggyakorlatot az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek sérelméhez, és nem azok védelméhez vezeti". A vitatott rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében deklarált bíróság előtti jogegyenlőség elvét, mert "diszkriminatív, hiszen önkényes és semmivel nem indokolható határidőt szab a módosítások hatálybalépésére. (...) A bírósági eljárásban félként szereplő állampolgár vagy jogi szervezet jogainak érvényesítése egy olyan eseményhez kötődik, amelyre a jogát és igazságát kereső ügyfélnek ráhatása nincs, sőt jogérvényesítési lehetősége valójában a bírói szervezet leterheltségétől függ". Az indítványozó úgy véli, a hatályba léptető rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó előadta, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz a Pest Megyei Bíróság másodfokú, jogerős ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.141/2000/1. számú végzésében a kérelmet hivatalból elutasította. Az indítványozó sérelmesnek tartotta, hogy a Legfelsőbb Bíróság megtagadta a felülvizsgálatot, "mivel a másodfokú határozatot a Bíróság 2000. január 18. napján hozta meg, ezért a felülvizsgálati kérelemre a módosított Pp. 271. § (3) bek.-t kell alkalmazni, ami az 500 000 Ft vitatott értékhatárt meg nem haladó ügyekben a felülvizsgálatot kizárja". E "tényállás" alapján indítványozta a Ppmód. 165. § (8) bekezdésének megsemmisítését.

2.2. A másik indítványozó közös költség megfizetése iránti per kapcsán kezdeményezte a jogerős másodfokú döntés felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VIII.21.456/2000/1. számú végzésében a felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította, mert a vagyonjogi ügyben a vitatott érték 21 928 forint volt és a Pp. módosított 271. § (3) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötszázezer forintot nem haladja meg. Az indítványozó a Pp. 271. § (3) bekezdését az Alkotmány 70/A. §-ába, valamint az 57. § (5) bekezdésébe ütközőnek tartotta, ezért kezdeményezte annak megsemmisítését. Kifogásában rámutatott arra, hogy szerinte "[ez] a törvényi bekezdés bűncselekmény a magyar állampolgárok ellen (...) egy esélyegyenlőtlenséget elősegítő jogszabály létrehozásáról van szó, melyért szigorú börtönbüntetés járna annak a 'honatyának', aki ezt a törvényt megszavazta. Különös figyelemmel az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésére, mely szerint az 1. bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti." Kifejtette, hogy a szabályozás célja nem az igazságszolgáltatás hatékonyabbá tétele, hanem a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítése. Az Alkotmánybíróság hiánypótló felszólítása kapcsán az indítványozó eredeti indítványát kiegészítette. Hangsúlyozta a támadott szabályozás kapcsán, "hogy nem egyszerűen alkotmányellenes jogszabályról (...), hanem a törvényhozó testület bűncselekményéről" van szó, hiszen a törvényhozás adós az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés bűntettének szabályozásával. Álláspontja szerint a rendelkezés azért is alkotmányellenes, mert az Alkotmány 57. § (5) bekezdése nem tesz különbséget rendes és rendkívüli jogorvoslat között, hanem mindenki számára a jogorvoslatot biztosítja. Meggyőződése, hogy az Alkotmánybíróság ezen alkotmányi rendelkezést alkotmánysértő módon értelmezi.

2.3. A harmadik indítványozó alkotmányjogi panaszában azt sérelmezte, hogy a Ppmód. nyomán a Pp. 271. § (3) bekezdése a felülvizsgálat lehetőségét "- az igazságtartalomtól függetlenül - korábban 200 000 Ft-os, jelenleg 500 000 Ft-os értékhatárhoz köti a jogszabály." Álláspontja szerint az értékhatár alapján történő felülvizsgálat durván sérti az állampolgári jogegyenlőséget, csorbítja az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdéseiben, valamint a 8. § (2) bekezdésében biztosított jogait, ezért kezdeményezte a Pp. 271. § (3)-(5) bekezdéseinek megsemmisítését. Előadta azt is, hogy a támadott rendelkezések miatt nem volt módja a másodfokú bíróság nyilvánvalóan téves törvénysértő ítéletét megtámadnia.

3. Egy indítványozó a Pp. 271. § (3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát utólagos normakontroll keretében támadta. Kifejtette, hogy "[a] módosítás által az Alkotmányban rögzített alapvető állampolgári jogok súlyos csorbát szenvedtek, hiszen az állampolgárok igazságszolgáltatás útján történő igényérvényesítése anyagi helyzetük szerint nyer elbírálást, nyilvánvalóan diszkriminatív módon, hátrányos helyzetbe hozva ezzel azokat (...), akik szűkösebb anyagi helyzetben vannak". Álláspontja szerint a vitatott rendelkezés alkotmányellenes, mert sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bíróság előtti egyenlőség elvét, ellentétben áll az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésének alkotmányi követelményével és ütközik az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal.

II.

1. Az indítványozók által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(-)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az indítványozók által támadott - a benyújtáskor hatályos - jogszabályi rendelkezések a következők:

A Pp. 271. § (3) bekezdése szerint :

"Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot nem haladja meg."

A Ppmód. 165. § (8) bekezdése szerint:

"A 47-48. §-okban megállapítottakat a 47-48. §-okban foglalt rendelkezések hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a másodfokú határozatot még nem hozták meg."

A Ppmód.-nak a Pp. 271. § (4)-(5) bekezdéseit érintő rendelkezése szerint "174. § (1) 2000. január 1. napján hatályát veszti a Pp. (...) 271. § (4)-(5) bekezdése, (...)."

III.

1. A vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény (a továbbiakban: Ppmód2.) 10. és 21. §-a értelmében az indítványozók által támadott, a Pp. 271. § (3) bekezdése 2002. január 1. napjával hatályát vesztette.

A Pp. 271. § (4)-(5) bekezdésére vonatkozó rendelkezések már az indítvány benyújtásakor -2000. november 15-én, illetőleg a kiegészítő indítvány benyújtása 2001. január 4-én - sem voltak hatályban, mivel a Ppmód. 174. § (1) bekezdése azokat 2000. január 1. napján hatályon kívül helyezte.

A Ppmód. 165. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés formailag nincs hatályon kívül helyezve. A Ppmód2. azonban a felülvizsgálatnak egy új szabályrendszerét vezette be, amely már nem tartalmazta az értékhatárhoz kapcsolódó, az indítványozók által kifogásolt jogi megoldást. A Ppmód2. szerint 2002. január l-jétől a felülvizsgálat megváltozott szabályait kellett alkalmazni és a 20. § (4) bekezdése szerint e törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehetett alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerős határozatot még nem hozta meg.

Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 13. §-át - mely szerint a jogszabály akkor veszíti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt - a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezi. Az Alkotmánybíróság több határozatában "megállapította, hogy 'a szabály alkalmazására jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát vesztette' (1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905., 906.; 298/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 696., 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803., 804., 805., 806.)" (165/B/1996. AB végzés, ABH 2001, 1528-1529.).

Az Alkotmánybíróság kialakított gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát csak abban az esetben vizsgálja, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezés vagy a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján indult (807/B/1994. AB végzés, ABH 1998, 1112.; 298/B/1993. AB végzés, ABH 1999, 818, 819.).

2. Elsőként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a három alkotmányjogi panasz előterjesztésének a törvényi feltételei fennállnak-e.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. A 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 361.) az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 41/1998. (X. 2.) AB határozatában azt is kifejtette, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott (...) határozat kézbesítésétől kell számítani. (...) Mindazonáltal lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a (...) rendkívüli eljárásban következik be. Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli eljárás (...) során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét (...) az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételeket együttesen kell értelmezni és alkalmazni. Vagyis a panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó (...) álláspontot csak akkor lehet alkalmazni, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi" (ABH 1998, 306., 310-311.), akkor az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem állnak fenn az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételei.

2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az I/2.1. és I/2.2. pontokban ismertetett beadványok nem felelnek meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott - a fentiekben ismertetett - követelményeknek. Az indítványozók valójában a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzéseit támadták, amelyek az ügy szempontjából nem érdemi döntések, a jogerős határozatokat - éppen a felülvizsgálat kizártsága miatt - a másodfokon eljárt bíróságok hozták. Az I/2.1. pontban foglalt panasz esetében a jogerős másodfokú határozatot 2000. január 18-án hozta meg a bíróság, az indítványozó viszont csupán - a jogszabályban kizárt felülvizsgálati eljárás kezdeményezése után - 2000. augusztus 22-én nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, ami így nyilvánvalóan elkésett. Hasonlóképpen az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott hatvan napon túli az I/2.2. pontban ismertetett alkotmányjogi panasz is, mivel a 2000. február 22-én kelt másodfokú határozat ellen - ugyancsak a jogszabályban kizárt felülvizsgálati eljárás kezdeményezése után - 2000. szeptember 15-én, elkésve fordult az indítványozó az Alkotmánybírósághoz.

2.2. Az Alkotmánybíróság az I/2.3. pontban ismertetett beadvánnyal kapcsolatban azt állapította meg, hogy az Abtv. 48. §-ában foglalt követelményeknek megfelel, mivel a másodfokon eljárt bíróság 2000. szeptember 27-én kelt jogerős határozata ellen az indítványozó 2000. november 15-én fordult az Alkotmánybírósághoz. Ezen alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság tehát érdemben bírálta el.

IV.

1. Az Alkotmánybíróság a kellő határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak.

1.1. Az indítványozó a Ppmód. 47. §-a által módosított, a Pp. 271. § (3) bekezdését tartotta az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe, valamint a 8. § (2) bekezdésébe ütközőnek, mivel e szabály vagyonjogi ügyekben ötszázezer forint értékhatár alatt kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, és így álláspontja szerint sérti az Alkotmány 70/A. §-ban megfogalmazódó jogegyenlőség követelményét is.

A jogalkotó a felülvizsgálat intézményét az Alkotmánybíróságnak a törvényességi óvás alkotmányellenességét megállapító 9/1992. (I. 30.) AB határozatában (ABH 1992, 59.) döntése nyomán vezette be a Pp. rendszerébe. A Pp. új XIV. fejezete rendkívüli perorvoslati lehetőséget biztosított a jogerős határozatok ellen. A jogszabálysértésre alapítható felülvizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság végezte.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Pp.m.) - amely az igazságszolgáltatási reformfolyamat keretében született - vezette be a felülvizsgálati lehetőségek korlátozásának azt a módját, amely a pertárgy értékéhez (kettőszázezer forint) és engedélyhez kötötte a kérelmeket. E rendelkezések alkotmányosságát az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta és a rendelkezéseket nem tartotta alkotmányellenesnek (Pl. 1332/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 629.; 286/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 671.; 787/D/1999. AB határozat, ABH 2001, 1090.). Az indítványozó által támadott rendelkezés a korábbi szabályozástól (Pp.m.) annyiban tér el, hogy a pertárgy értéke ötszázezer forintra módosult és a korábbi engedélyezési eljárás intézménye megszűnt.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. jelen ügyben vizsgált 271. § (3) bekezdése nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot. Az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat és a jogorvoslati jog összefüggését több határozatában vizsgálta. Következetes álláspontja szerint "a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel Összefüggésbe nem hozható. Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) - teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani" [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.]. Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.

Az indítványozó utalt arra is, hogy a Pp. vizsgált rendelkezése sérti az Alkotmány 70/A. §-át.

Az Alkotmánybíróság a 787/D/1999. AB határozatában nem tartotta a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek a Pp.m.-ben szabályozott, a Pp. 271. § (4) bekezdésében foglalt, az ún. kis perértékű ügyek felülvizsgálatát korlátozó engedélyezési eljárást. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy "[a] felülvizsgálati eljárás engedélyhez kötésénél sem a pertárgyértékre tekintettel történő - és ezáltal az adott ügyben részt vevő feleket közvetlenül érintő - korlátozás, sem az engedély megadásának a 271. § (4) bekezdésében foglalt feltétele nem sértette az Alkotmány 70/A. §-ának az (1), illetve a (3) bekezdését, (...)" (ABH 2001, 1090, 1096.).

Jelen ügyben azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy felülvizsgálati lehetőségnek a pertárgyértékre tekintettel történő korlátozása sérti-e a jogegyenlőség általános elvét deklaráló, az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott alkotmányi rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ába ütközés, a hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha a megkülönböztetés az alkotmányos alapjogok tekintetében áll fenn, vagy ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt és az sérti az emberi méltóságot. Ez utóbbi körben az Alkotmánybíróság akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139.].

A Pp. támadott szabálya valóban korlátozást tartalmazott, hiszen a felülvizsgálati eljárást a vagyonjogi ügyekben a pertárgyértékre - annak egyidejű emelése mellett - korlátozta. Miután a jogerős bírói határozatok felülvizsgálata az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakon felül biztosított többletlehetőség, rendkívüli jogorvoslat, ennek szabályozásakor a törvényalkotó széles döntési szabadsággal rendelkezik. E korlátozás alkotmányossága az alapján ítélhető meg, hogy van-e a kifogásolt korlátozásnak ésszerű indoka.

A Ppmód. 47. §-ában foglalt, a Pp. 271. § (3) bekezdésére vonatkozó módosítás az igazságszolgáltatási reform végrehajtása jegyében született törvényhozási rendelkezések egyike. A Ppmód. e rendelkezését érintő indokolásból kitűnik, hogy a jogalkotó a korábbi (Pp.m.) tapasztalatainak számbavétele után és az ítélőtáblák bevezetése körül kialakult módosított elképzelésekre tekintettel változtatta meg a korábbi szabályozást. A törvényjavaslat e szakaszhoz fűzött indokolása ezt a következőképpen fogalmazta meg: "a gyakran indokolatlanul bonyolultnak és nehézkesnek mutatkozó engedélyezési eljárás helyett egyszerűbb eljárási rendet vezet be, ezzel is elősegítendő az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezését".

Az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezése az igazságszolgáltatással szemben felállított jogállami követelmény. Az Alkotmányt módosító 1997. évi LIX. törvény 12. §-a az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének módosításakor a jogorvoslathoz való jog kapcsán e korlátozásának egyik alkotmányi feltételeként az Alkotmányban is megjelenítette ezt a követelményt. Az igazságszolgáltatási reform során a törvényalkotó a rendes jogorvoslatok körében is alkalmazta a pertárgyértékhez kötött korlátozásokat, amelyeket a rendkívüli jogorvoslatokra is kiterjesztett. E szabályozási megoldás bevezetése tehát nem tekinthető önkényesnek.

A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a Ppmód. 47. §-ávaI bevezetett, a Pp. 271. § (3) bekezdését érintő módosítást nem tartotta az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését - a bíróság előtti egyenlőség követelményét -, valamint a 8. § (2) bekezdését is.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tekintetében már korábban megállapította, hogy ezen alkotmányi rendelkezés első mondata "egyenlőségi szabályt fogalmaz meg (...). A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos tétele a jogegyenlőség általános elvéből következik. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elve megköveteli, hogy a bíróság igénybevételének állami szervek és más személyek tekintetében egyenlő lehetőségei és korlátai legyenek. (...) [53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261, 264.]" (425/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 691, 694.).

A támadott rendelkezés nem érinti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének érvényesülését, hiszen ez a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés nem befolyásolja azt, hogy bárki a perben érvényesíthető jogait és kötelességeit bírósági megítélés elé vigye. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasítja.

Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe sem. A felülvizsgálat a jogerős ítélet (határozat) ellen törvény által megszabott körben igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat. A rendkívüli jogorvoslat az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogon túlmutató többletlehetőség, így annak szabályozásakor a törvényalkotó nagy szabadsággal rendelkezik. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is megismétli korábbi álláspontját, mely szerint a jogvita tárgyának értékétől függő felülvizsgálati lehetőség egy különleges korlátozás, azonban ez "az Alkotmány által lehetővé tett, a törvényhozói mérlegelésre tartozó szabályozás, amely így nem ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében előírt alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását tiltó szabállyal sem" (286/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 671, 672.).

1.2. Az indítványozó az előzőeken felül támadta még a Pp. 271. § (4)-(5) bekezdését is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e rendelkezéseket a Ppmód. 174. § (1) bekezdése 2001. január 1-jével hatályon kívül helyezte. Ez annak a folyománya, hogy a törvényalkotó éppen e módosítással szüntette meg az ún. kis perértékű ügyek tekintetében a felülvizsgálati kérelem legfelsőbb bírósági engedélyhez kötését. Ezzel egyidejűleg pedig a felülvizsgálat lehetőségét - a fentiekben tárgyalt 271. § (3) bekezdésben - a per tárgyának értékére tekintettel korlátozta.

Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén - az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata - nem hatályos jogszabályokat is vizsgál. Jelen esetben az indítványozó az indítvány benyújtásakor a hatályon kívül helyezés tényét ismerve támadta a Pp. 271. § (4)-(5) bekezdését. Az Alkotmánybíróság a 36/J/1990. AB végzésében megállapította azt, hogy "a hatályon kívül helyezett jogszabály - alkalmazhatósága hiányában - már nem lehet alkotmánysértő" (ABH 1991, 669, 671.).

Így a hatályon kívül helyezett rendelkezések esetében, sem az alapul szolgáló jogerős határozat meghozatalakor, sem az indítvány benyújtásakor nem állt meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésének azon feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében visszautasította.

2. Az Alkotmánybíróság a III/2.1. pontban megállapította, hogy az 1/2.1. és az 1/2.2. pontokban ismertetett alkotmányjogi panaszok az Abtv. 48. §-a és az Alkotmánybíróság ezirányú gyakorlata alapján elkésettnek minősülnek, ezért azokat az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította (lásd: 941/D/2000. AB végzés, ABH 2002, 1671, 1673.; 91/B/1999. AB végzés, ABH 2002, 1648, 1650.).

3. Az Alkotmánybíróság - fentiekben már többször hivatkozott - következetes álláspontja, hogy az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezést és a 48. § szerinti alkotmányjogi panaszt kivéve, csak az eljárás időpontjában hatályos normák alkotmányosságát vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja (ABH 2002, 1791, 1802.) alapján a Pp. 271. § (3) bekezdésének utólagos norma-kontrolljára irányuló indítvány tárgyában - a támadott rendelkezés időközben történt hatályon kívül helyezése miatt - az eljárást megszüntette.

Budapest, 2003. június 24.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró