BH+ 2006.1.13 A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontját a bíróságnak az ítéletében meg kell határoznia, ha a jogerős ítéletet a 2001. évi XV. törvény hatályba lépését követően hozza meg [Ptk. 14/A. §, 2001. évi XV. tv. 6. §].

Az elsőfokú bíróság az 1941-ben született alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte.

A megállapított tényállás szerint az alperes pszichiátriai problémái 1986-ban kezdődtek, ugyanezen év február 18-tól március 7-ig a K. O. Kórházban kezelték. Ezt követően ideggondozói ellenőrzés alatt állt, de betegségbelátás hiányában a gondozásban együttműködni nem volt hajlandó. 1998. december 30-án a téveszméivel összefüggésben kirobbanó heteroagresszivitás miatt a mentőszolgálat szállította a Ny. Gy. Kórházba itt 1999. március 19-ig ápolták, majd havi rendszerességgel megjelent az ideggondozóban, ahol azóta injekciós és gyógyszeres kezelésben részesül.

Az alperes a feleségével és két fiával él együtt, a mindennapi élethez szükséges ismeretekkel rendelkezik ugyan, de életvitelében a család felügyeletére és irányítására szorul. Pszichésen labilis és kiegyensúlyozatlan, jelenlegi állapotában agresszivitása csökkent, de mentális betegségbelátása nincs.

A gyámhatóság az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése iránti, módosított keresetét az alperest kezelő kórház főorvosának 1999. március 4-én kelt javaslata alapján terjesztette elő.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A perben a bíróság az alperest személyesen meghallgatta, közvetlen hozzátartozóit tanúként hallgatta ki, majd az I. O. I.-t kirendelésével dr. G. Zs. igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményét szerezte be, melyet dr. V. Zs. igazságügyi pszichológus szakértő véleménye kiegészített. Ebben a véleményben a szakértő az alperes szellemi hanyatlását megállapította, de a kórelőzmény ismeretében is úgy foglalt állást, hogy ez az alperes belátási képességét nem befolyásolja. Mivel az alperes állapotát a szakértő nem látta véglegesnek, ezért annak felülvizsgálatát javasolta.

A fenti szakvélemény és az egyéb peres adatok ellenmondásaira tekintettel az elsőfokú bíróság újabb szakértői véleményt szerzett be. Dr. G. K. igazságügyi elmeorvos-szakértő - aki véleménye elkészítésekor dr. T. J. igazságügyi pszichológus szakértő véleményére is támaszkodott - megállapította, hogy az alperesnél a paranoid elmebetegség kompenzált állapotában kifejezett disszimulációs törekvések miatt téves eszmék nem kerültek felszínre, de gondolkodászavar, csökkent kritikai és önkontroll funkciók és agyi sorvadással összefüggésben álló szellemi hanyatlás tünetei fennállanak, ezért az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebeli állapota miatt tartósan és időszakonként visszatérő módon is nagymértékben csökkent.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a peres adatok egybevetett mérlegelésével dr. G. K. szakértői véleményét fogadta el.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítette, a két szakvélemény részleges ellentmondásainak feloldására az E. T. T. I. B.-nek felülvéleményét szerezte be. Az ETT a személyes vizsgálata során az alperest részletesen meghallgatta, továbbá figyelembe vette a kórelőzményeket és az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleményeket, majd mindezek együttes értékelésével megállapította, hogy az alperes idült, hasadásos elmebetegségben szenved, betegsége gyógyszeresen kontrollált maradványtünetekben fennáll, ezért belátási képessége tartósan és nagymértékben csökkent. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése általánosan, minden ügycsoportra vonatkozóan szükséges, a gondnokság felülvizsgálata pedig két év múlva javasolt.

A bizonyítás fenti kiegészítése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában kiemelte, hogy az alperes jelenlegi állapota csak rendszeres gyógykezelés hatására tartható fenn, de betegségbelátása és kritikai készsége nélkül az állapotrosszabbodás veszélye folyamatosan fennáll, így belátási képességének tartós, nagymértékű csökkenése a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését indokolja.