BH 2013.6.169 A perindítási és kereshetőségi jog elkülönítése. A kereshetőségi jogot megalapozó, - a gazdasági érdeken túlmutató - körülmények környezetvédelmi ügyben [1952. évi III. tv. 327. §, 220/2004. (VII. 21.) Korm. r. 24. §].

Az A. P. szenny- és csapadékvíz elvezetésére, valamint az előtisztítók üzemeltetésére a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, mint elsőfokú hatóság vízjogi létesítési, majd vízjogi üzemeltetési engedélyt adott az alperesi beavatkozó jogelődjének.

A felperes 2009. március 26-án - az általa elvégzett helyszíni ellenőrzés alapján - javaslatot tett a hatóságnak, hogy a beavatkozót a B. alatti Szabadidő Központból a közcsatornába folyó szennyvíz küszöbértéket meghaladó biokémiai oxigénigénye és szerves oldószer extrakt tartalma miatt kötelezze 2008. évre 1 538 549 forint csatornabírság megfizetésére.

Az elsőfokú hatóság határozatával az alperesi beavatkozót 6 154 196 forint csatornabírság megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felperes által a bírságolásra tett javaslatot elfogadta, de a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 38. § (3) bekezdése alapján a bírságtételt módosította.

Az alperesi beavatkozó fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú döntést megsemmisítette, az eljárást megszüntette. Indokolása szerint az elsőfokú határozat nem felelt meg a Korm. r. 20-22. §-aiban és a 28/2004. (XII. 25) KvVM rendelet 3. és 31. §-ában foglaltaknak, a beavatkozó nem bírságolható.

A felperes keresetet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, kereseti kérelme érdemi vizsgálatára utasítását.

Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróságnak a polgári peres út lehetőségére való hivatkozása, mert bár a Korm. r. 24. §-a alapján a bírság mellett valóban kérhet kártérítést a Ptk. szabályai szerint, a bírságot azonban nem követelheti polgári perben. Az elsőfokú bíróság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (1) bekezdését, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (1) bekezdését, a Pp. 327. § (1) bekezdését.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Kúria - mivel az elsőfokú bíróság lényegében az eseti döntésben foglaltakra alapította ítéletét - vizsgálta a hivatkozott EBH 2004. 1100. számú eseti döntésében foglalt tényállást, összefüggését a jelen per tényállásával. Megállapította, hogy az idézett eseti döntésben a két pénzügyi szolgáltató egymáshoz való viszonya egészen más, mint a felperes, az alperes és az alperesi beavatkozó viszonya. Az eseti döntés szerint a közigazgatási hatóság (PSZÁF) döntése a két pénzügyi szolgáltató egymáshoz viszonyított piaci helyzetét érintette - az egyik hátrányos helyzetbe került a másikhoz képest -, de nem többet.

A jelen per tényállása más, az előbbivel nem lehet párhuzamot vonni. A felperes esetében ugyanis, bár a közigazgatási döntés érinti gazdasági helyzetét ennél azonban többről van szó. Az eljárás alapját képező jogviszonyban a felperes ugyan csak közvetett módon vesz részt, de egyértelműen ügyfél, ezt az eljárás során senki sem vitatta. A felperesnek ebből következően a Pp. 327. § (1) bekezdés a) pontja szerint, mint ügyfélnek perindítási joga van.

Az elsőfokú bíróság véleményével szemben azonban, - miszerint a felperesnek perindítási joga fennáll, de kereshetőségi joga nincs, - a Kúria álláspontja az, hogy a felperes esetében közvetlen érdekeltség mutatható ki, számára a beavatkozó magatartása közvetlen, egyedi jogsérelmet okoz.

A felperes a Korm.r. 31. § (5) bekezdése alapján köteles a közigazgatási eljárás kezdeményezésére, mely jogosítványnak a jogszabályi alapja abból a tényből ered, hogy a felperes közszolgáltatást végez, így a csatorna kezelője, működésért felelős, aki elsőként észlelheti a szennyezést, illetve a csatornával kapcsolatos bármilyen jogellenes magatartást. A közcsatorna megfelelő működését köteles biztosítani, ennek érdekében lépéseket tehet, illetve lépéseket kell tennie. Éppen ezért, mint következmény illeti meg a csatornabírság összegének 97%-a. A csatornabírság ügyben a környezetvédelmi hatóság hoz határozatot, melynek jogszerűségét a fentiekre tekintettel a felperes is vitathatja. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes fentiekben vázolt komplex érdekeltségét, helyzetét puszta gazdasági érdekre szűkítette, és erre alapozva megfosztotta kereshetőségi jogától. Ezt támasztja alá továbbá a következetes bírói gyakorlat is, mely szerint más hasonló tényállású perekben a felperest érintettségére tekintettel a bíróság rendszeresen felhívja a beavatkozás lehetőségére.

Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési jogát is, amely a vízszennyezési bírságra nem terjed ki, így az polgári perben nem követelhető.

Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az új eljárásban tekintettel arra, hogy a felperes a perindítási joga mellett közvetlen érdekeltséggel, kereshetőségi joggal is rendelkezik az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetében foglaltakról érdemben kell döntenie, és állást kell foglalnia arról, hogy az alperes határozata jogsértő vagy sem a kereseti kérelem szerinti körben.

(Kúria Kfv. II. 37.690/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Fővárosi Bíróság 2011. június 23. napján kelt 27.K.33.259/2010/14. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 27.K.33.259/2010/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 30 000 (harmincezer) forintban, míg az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 20 000 (húszezer) forintban állapítja meg.

A végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.