62007TJ0293_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (fellebbezési tanács) 2008. december 18-i ítélete. Alessandro Lofaro kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Közszolgálat. T-293/07 P. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2008. december 18.

T-293/07. P. sz. ügy

Alessandro Lofaro

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Panaszbenyújtási határidő - A panasz benyújtásának időpontja - Az adminisztrációhoz való megérkezés - A jogbiztonság elve"

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F-27/06. sz. és F-75/06. sz., Lofrano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. május 24-én hozott végzése (az EBHT-ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, e végzés hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság Alessandro Lofarót kötelezi a saját költségeinek, valamint a Bizottságnak a fellebbezési eljárásban felmerült költségeinek a viselésére.

Összefoglaló

1. Fellebbezés - A megsemmisítés iránti kérelem és az ahhoz kapcsolódó kártérítési kérelem egymást követő elutasítása elleni fellebbezés - Kizárólag a megsemmisítés iránti kérelem elutasítása ellen irányuló jogalapok - A fellebbezés egészének elfogadhatósága

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §)

2. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A benyújtás időpontja

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

3. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A panasz előrelátható kézbesítési idejének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

4. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A benyújtás időpontja - Az adminisztrációhoz való megérkezés

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

1. Az a tény, hogy a fellebbező az elfogadhatatlanságot megállapító végzés teljes hatályon kívül helyezése iránti fellebbezésének alátámasztására - amely végzésben mind a megsemmisítés iránti, mind a kártérítési kérelmét elutasították - csak a megsemmisítés iránti kérelmének elutasítását megalapozó indokok ellen irányuló jogalapokat és érveket terjeszt elő, nem teszi elfogadhatatlanná a fellebbezését a kártérítési kérelmét illetően, amennyiben a megtámadott végzésben e kérelem elfogadhatatlansága kizárólag az elfogadhatatlanként elutasított megsemmisítés iránti kérelemmel fennálló - a fellebbezés szakaszában nem vitatott - szoros kapcsolatán alapult.

(lásd a 17., 18. és 20. pontot)

2. A panasznak az érintett intézményhez való megérkezése a figyelembe veendő időpont annak értékelése során, hogy a panaszt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt határidőn belül nyújtották-e be. Ez az értelmezés az említett cikk megfogalmazásából következik, és összhangban van a jogbiztonság elvével. Ugyanis azáltal, hogy a személyzeti szabályzat a 90. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében úgy fogalmaz, hogy "[a] panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani", és a második bekezdése szerint a kinevezésre jogosult hatóság "a panasz benyújtásától számított négy hónapon belül közli az érintett személlyel az indokolással ellátott határozatát", az említett rendelkezés kifejezetten előírja, hogy a panasz benyújtásának időpontja az e panasszal érintett intézmény négy hónapos válaszadási határideje kezdő időpontjának is minősül.

E jogi keretek között a jogbiztonság elvével - amely előírja, hogy az alkalmazandó határidők kezdő és befejező időpontját egyértelműen meg kell határozni és szigorúan be kell tartani - ellentétes az, ha a panasz benyújtását illetően két különböző időpontot vesznek figyelembe, nevezetesen egyrészt a panasz elküldésének időpontját, annak meghatározása céljából, hogy a panaszt az előírt határidőn belül nyújtották-e be, másrészt e panasz érintett intézményhez való megérkezésének időpontját a panaszra való válaszadás határideje kezdő időpontjának meghatározása céljából.

Ezenkívül, kizárólag a panasz megérkezési időpontjának figyelembevételével lehet eleget tenni a jogbiztonság elve követelményeinek, amely elv megköveteli, hogy az adminisztráció minden joghatást kiváltó aktusa egyértelmű és pontos legyen, továbbá olyan módon hozzák az érintett személy tudomására, hogy az teljes bizonyossággal tudhassa, hogy mely időponttól létezik az említett aktus, és mikortól kezdve váltja ki joghatásait, különösen a megfelelő rendelkezésekben - a jelen esetben a személyzeti szabályzatban - szereplő jogorvoslati lehetőségek megnyílása tekintetében.

(lásd a 29-33. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26-án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 13. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-54/90. sz., Lacroix kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25-én hozott ítéletének (EBHT 1991., II-749. o.) 26. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 29. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F-3/05. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2006. május 15-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2006., I-A-1-9. o. és II-A-1-33. o.) 28. pontja.

3. A panasz és a kereset benyújtási határidejének tiszteletben tartása vonatkozásában az érintettnek az átlagosan tájékozott személytől elvárható gondosságot kell tanúsítania. Közelebbről, az érintettnek ügyelnie kell arra, hogy a panaszát az előírt határidőn belül nyújtsa be, és figyelembe vegye a panasz postai úton való kézbesítésének előrelátható idejét, amennyiben ezt a kézbesítési módot választja. A panasz előrelátható kézbesítési idejének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az érintett személy a panasz elkésettségét rendkívüli körülmények között, adott esetben előre nem látható körülmények, váratlan esemény, vis maior vagy menthető tévedés fennállásának bizonyításával igazolja.

(lásd a 37. és 38. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15-én hozott ítéletének (EBHT 1994., I-5619. o.) 32. pontja; a Bíróság C-193/01. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és EKB ügyben 2003. május 15-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-4837. o.) 24. pontja; a Bíróság C-242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8-án hozott végzésének (EBHT 2007., I-9757. o.) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-33/89. és T-74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-249. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-5/07. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. március 15-én hozott ítéletének (az EBHT-ban nem tették közzé) 15. pontja.

4. Önmagában azon körülmény alapján, hogy valamely küldemény postai úton való kézbesítési ideje a feladás helye szerinti ország szerint eltérő, nem lehet úgy tekinteni, hogy a panasz megérkezése időpontjának figyelembevétele hátrányos megkülönböztetéshez vezet az érintett tisztviselők és alkalmazottak között aszerint, hogy a panaszaik elküldésekor melyik országban tartózkodnak. A közigazgatási panaszok tisztviselők általi benyújtására ugyanis semmilyen formai előírás nem vonatkozik. Márpedig, mivel bizonyos típusú kézbesítések (elektronikus levél, fax) azonnal megtörténnek, a panasz megérkezése időpontjának figyelembevétele nem hozhatja hátrányos helyzetbe a tisztviselőket és az alkalmazottakat aszerint, hogy melyik országban tartózkodnak a panaszuk elküldésekor.

(lásd a 49. és 50. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-150/94. sz., Vela Palacios kontra EGSZB ügyben 1996. június 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-297. o. és II-877. o.) 23. pontja.