ÍH 2021.30 A MUNKAVÁLLALÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE

A munkavállaló a kártérítési felelősség törvényes feltételeinek fennállása esetén sem köteles megtéríteni a munkáltatónak általa okozott azt a kárt, amelynek bekövetkezését a károkozás idején sem ő, sem egy észszerűen és gondosan eljáró személy (ún. ideáltipikus munkavállaló) nem láthatta előre [Mt. 179. §, Pp. 369., 370. §].

Az I. rendű felperes 2016. február 1. napjától, a II. rendű felperes 2016. december 16. napjától kezdődően eladó munkakörben határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperesnél. Munkavégzésük helye a B., A. út 30-32. szám alatti Nemzeti Dohánybolt volt.

A munkáltatói jogkört az alperes ügyvezetője és egyben beltagja, Cs. I. gyakorolta, aki a munkáltatói jogkörből adódó bizonyos feladatokat (szabadságok engedélyezése, munkabeosztások készítése) T. M. munkavállalóra ruházott át.

Az alperes ügyvezetője, Cs. I. tagja és egyben ügyvezetője az S. Korlátolt Felelősségű Társaságnak is, amelynek további tagja gyermeke, I. M.

Az alperes a felperesek foglalkoztatásához munkahelymegőrzési támogatást vett igénybe, amelyre vonatkozó szerződés alapján vállalta a felperesek 2018. szeptember 1. napjától 2019. február 21. napjáig, illetve ezt követően a támogatott foglalkoztatás időtartamával megegyező időtartamban történő foglalkoztatását. A támogatás összege a munkavállaló munkabérének 70%-a volt.

A felperesek munkavégzési helyén évi rendszerességgel előre meghatározott időpontban végeztek ún. nagyleltározást, amelyre a nyitvatartási idő előtt vagy azt követően került sor. A leltározásban részt vevők külön juttatásban nem részesültek. 2018. évben október 31-e volt a leltározás kitűzött időpontja.

A II. rendű felperes 2018. október 18-án közölte T. M.-mel, hogy október 24-től október 28-ig szabadságot kíván igénybe venni, amelyhez a munkáltató hozzájárult azzal, hogy október 28-án őt az I. rendű felperes helyettesíti. A II. felperes október 29-31. közötti időben szabadnapos volt.

T. M. helyettesítésre vonatkozó rákérdezésére az I. rendű felperes közölte, hogy október 28-a (vasárnap) lesz az utolsó munkavégzési napja, ezt követően hétfőn a kulcsot leadja, és kérte T. M.-et a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos ügyintézésre.

2018. október 28-án a felperesek egyike sem jelent meg a munkahelyén. T. M. érdeklődésére a II. rendű felperes közölte, hogy a munkahelyén megjelenni nem tud, jelezte továbbá, hogy csütörtöktől új munkahelye van, és kérte a jogviszony megszüntetésével kapcsolatos okiratok lakcímére történő elküldését.

Ezt követően az alperes felszólította a II. rendű felperest, hogy az október 31. napján esedékes leltáron vegyen részt, továbbá felhívta a kulcsok október 29. napján 16.00 óráig történő leadására. Ez utóbbinak a II. rendű felperes eleget tett. T. M. október 30-án újabb üzenetben értesítette a II. rendű felperest, hogy a leltár megtartására október 30-án 18.00 órakor kerül sor.

Az I. rendű felperessel a munkáltató nem tudta felvenni a kapcsolatot, a leltározáson egyik felperes sem jelent meg.

Az alperes a 2018. október 30. napján kelt intézkedésével mindkét felperes munkaviszonyát megszüntette azonnali hatállyal. Az I. rendű felperes vonatkozásában azt azzal indokolta, hogy október 29. napján a munkahelyén nem jelent meg, távollétét előzetesen nem mentette ki, és azt azóta sem igazolta, vele a kapcsolatot felvenni nem tudta.

A II. rendű felperes munkaviszonya megszüntetésének indoka szerint a II. rendű felperes figyelmen kívül hagyta a munkáltató által előírt irányadó munkaidőbeosztást, és 2018. október 28-án a munkavégzés helyén nem jelent meg, távollétét sem előzetesen, sem azóta nem igazolta, valamint többszöri felszólításra közömbös hozzáállást tanúsított.

A felperesek megváltoztatott keresetükben - az azonnali hatályú munkáltatói felmondás jogellenességére alapítottan - egyhavi távolléti díjuknak megfelelő összegű kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest azzal, hogy az I. rendű felperes 209 351 Ft-ban, a II. rendű felperes 180 500 Ft-ban jelölte meg követelése összegét.

Az I. rendű felperes keresetében előadta, a munkáltatónak jelezte, hogy 2018. október 28-án a munkahelyén nem tud megjelenni, amelyet az tudomásul vett. A II. rendű felperes pedig arra hivatkozott, hogy ezen a napon a munkáltató által engedélyezett szabadságot vett igénybe.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyidejűleg viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben az I. rendű felperest 1 019 945 Ft, a II. rendű felperest 1 009 945 Ft - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 179. § (3) bekezdésén alapuló - kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, a felperesek kötelezettségszegése - nevezetesen, hogy október 28-án és október 29-én a munkavégzés helyén nem jelentek meg - következtében többletköltségei merültek fel a következők szerint: a boltnyitás megszervezésével összefüggésben az I. rendű felperes tekintetében 25 000 Ft, a II. rendű felperes vonatkozásában 15 000 Ft, a beosztás újraszervezése kapcsán személyenként 25 000 Ft, a november havi beosztás újraszervezése miatt 15 000-15 000 Ft, az állásinterjúztatás kapcsán 75 000-75 000 Ft, a 2018. október 30-i leltározással és annak kiértékelésével összefüggésben 125 000-125 000 Ft. Előadta, hogy ezeket a feladatokat az S. Kft. végezte, e tevékenység meghaladta a közöttük létrejött keretszerződésben foglaltakat. Ennek alátámasztására csatolta az S. Kft. által 2019. január 2. napján bruttó 660 400 Ft-ról kiállított számlát. Előadta továbbá, hogy a munkaviszony megszüntetése következtében mindkét felperes vonatkozásában külön-külön 754 945 Ft támogatástól esett el. Ezen igényét a támogatási szerződés részét képező, "A munkahelymegőrzés támogatás általános szerződési feltételei" elnevezésű általános szerződési feltételek II.i. pontjában írt rendelkezésre alapította, amely szerint "A munkaadó tudomásul veszi, hogy a támogatással foglalkoztatott munkavállaló előrelátható tartós távolléte és a munkaviszony megszűnésének esetén a kieső személy nem pótolható."

A felperesek ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint a felmondás jogellenessége kizárja kártérítési felelősségük megállapíthatóságát, egyebekben pedig annak a jogszabályi feltételei sem állnak fenn. Hivatkoztak arra, hogy az alperes és az S. Kft. közötti személyi összekapcsolódás miatt kétséges, hogy a gazdasági társaságok között történt-e ténylegesen szolgáltatás. Megítélésük szerint az alperes által hivatkozott szerződési rendelkezés nem zárja ki, hogy az alperes más munkáltató kapcsán kössön támogatási szerződést. Hangsúlyozták továbbá, a kártérítés összege a négyhavi távolléti díj mértékét egyébként sem haladhatja meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű felperes keresetét elutasította. Megállapította, a II. rendű felperessel szemben alkalmazott munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenes, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 180 500 Ft felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. Az alperes viszontkeresetét mindkét felperes vonatkozásában elutasította. Megállapította, az I. r. felperes munkavégzési kötelezettsége a beosztás alapján október 29. napján fennállt, a munkavégzés helyén nem jelent meg, és mulasztását sem igazolta, s mindez jogszerűvé teszi a munkáltató azonnali hatályú felmondását. Megalapozottnak találta ugyanakkor a II. rendű felperes felmondás jogellenességével kapcsolatos álláspontját. Bizonyítottnak fogadta el ugyanis, hogy a II. rendű felperes a munkáltatónak jelezte október 28-i távolmaradási szándékát, utalt továbbá arra, az I. rendű felperes munkáltatónak küldött üzenete alátámasztja, hogy az I. r. felperes vállalta az aznapi helyettesítést. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a II. rendű felperes távolmaradása igazolt volt, így az nem adhatott alapot az azonnali hatályú felmondásra.