A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21309/2016/8. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. §, 78. §, 177. §, 180. §, 182. §, 206. §, 217. §, 247. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

18.Pf.21.309/2016/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban a dr. Józsa Zsolt ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és kk. III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek - a dr. Király Edit ügyvéd által képviselt (címe) I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű és a dr. Dibáczi Zsuzsanna ügyvéd (címe) által képviselt III. rendű alperes neve (címe) III. rendű alperes ellen - mely perbe a II.-III. rendű alperesek pernyertessége érdekében a dr. Bebesi István ügyvéd (címe) által képviselt Allianz Hungária Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 24.P.24.973/2010/157. sorszámú ítélete ellen a felperesek 164. és 166. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi egyetemlegesen az I., II. és III. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül az I., a II. és a III. rendű alperesek részére személyenként 100 000 (Egyszázezer) forint, a II-III. rendű alperesi beavatkozó részére 50 000 (Ötvenezer) forint összegű másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 48 000 (Negyvennyolcezer) forint összegű fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az I. és II. rendű felperesek házastársak.

2004. március 31-én az I. rendű felperes első terhességének - amely gondozását a 30. hétig, 2004. március 17-ig a III. rendű alperes végezte - 32. hetében otthoni enyhe vérzést követően az I. rendű alperes által 5 óra 12 perckor és 8 óra 52 perckor elvégzett vizsgálatok zárt méhszájat, gyulladásos hüvelynyálkahártyát, átlagos mennyiségű magzatvizet, jó magzati szívműködést, a méhlepény II.-III. fokú érettségét, de lepényleválásra utaló jel hiányát találtak. A 12 óra 30 perckor történt burokrepedést követő, jó magzati szívműködést regisztráló, 13 óra 4 perc és 14 óra 50 perc közötti CTG vizsgálat, antibiotikumos és szteroid kezelés után a fenyegető koraszülés miatt az I. rendű felperest a II. rendű alpereshez helyezték át. A 15 óra 25 perctől kezdődően a II. rendű alperesnél végzett vizsgálatok rendszertelen méhtevékenységet, vérzés nélkül tiszta magzatvíz-szivárgást, táguló méhszájat igazoltak. A 15 óra 50 perc és 17 óra 4 perc, valamint a 17 óra 27 perc és 19 óra 50 perc között folyamatos CTG vizsgálatot követően, oxytocin adagolása mellett, a tolófájások jelentkezését követően 20 perc múlva, 20 óra 10 perckor megszületett a III. rendű felperes, akinél a szülés után magzati korban méhen belül kialakult fertőzést, ennek következményeképpen jelenleg is fennálló végtagizom-gyengeséget állapítottak meg.

A felperesek módosított keresetükben az I. rendű alperesnek az észlelt vérzés ellenére az idő előtti burokrepedés elkerülésére alkalmas megtartó infúziós kezelés hiánya, a korai lepényleválás megállapítására alkalmas ismételt ultrahang vizsgálat elmaradása, a magzat tüdőérlelő szteroid alkalmazásának hiánya, a magzat méhen belüli állapota folyamatos ellenőrzésének elmaradása, a gyakoribb vizsgálatok hiánya miatti; a II. rendű alperesnek a magzat méhen belüli állapota folyamatos ellenőrzésének elmaradása miatti; a III. rendű alperesnek a célzott antibiotikumos kezelés alkalmazásának mellőzése miatti felróhatósága alapján kérték az alperesek egyetemleges kötelezését vagyoni és nem vagyoni károk megfizetésére.

Az alperesek és a II-III. rendű alperesi beavatkozó a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosságnak megfelelő eljárásra hivatkozva a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 157. számú ítéletével a keresetet elutasította; kötelezte az I.-II.-III. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az I-II-III. rendű alpereseknek, valamint a II-III. rendű alperesek beavatkozójának egyetemlegesen 1 219 200 forint perköltséget, továbbá úgy rendelkezett, hogy a felperesek részleges költségmentessége folytán le nem rótt 1 152 000 Ft eljárási illeték és 510 987 forint bizonyítási költség az állam terhén marad.

Az ítélet indokolása a 2014. március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. §-ának (1) bekezdésére, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a keresetet jogalapjában alaptalannak találta. Jogi álláspontja szerint a felpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy az alperesek tevékenységével összefüggésben szenvedtek károsodást; az alperesek terhére esett a felelősség alóli kimentés körében annak a bizonyítása, hogy az I. rendű felperes terhesgondozása és szülészeti ellátása során az általában elvárható gondossággal, a szakmai és etikai szabályok, előírások és irányelvek betartásával jártak el, szakmai mulasztás hiányában a III. rendű felperes bekövetkezett egészségkárosodásáért kártérítési kötelezettséggel nem tartoznak. Az alperesek felelősségének vizsgálata körében - többek között - az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott. Arra tekintettel, hogy a III. rendű alperes alkalmazottja, az eljárásból kizárta Dr. B. P. igazságügyi szakértőt, így szakvéleményét a bizonyítékok értékelése köréből kirekesztette. A perben kirendelt szakértői vélemény alapján úgy találta, hogy az alperesek a felelősség alól sikerrel mentették ki magukat. A megfelelő időben és módon alkalmazott gyógymód ellenére alakult ki a III. rendű felperes fertőzéses állapota, amely az éretlen, felületaktív anyaggal nem stabilizált tüdő kapacitását tovább csökkentve, a megszületés után akut oxigénhiányos állapotot okozott. A fertőzés és a hypoxia a magzati agyszövetet fejlődésneurológiai szempontból igen érzékeny időszakban érte, ami a kamra körüli hosszúpálya idegrostok részleges elhalásával a III. rendű felperes mozgásszervi megbetegedését eredményezte. A terhesgondozás során a III. rendű alperes az elvárható gondossággal, a szakmai szabályoknak megfelelően járt el. Az utolsó, március 10-i lelet a terhességi korban szokásos terhesgondozási elvárásoknak megfelelt, célzottan fertőzéses állapotra utaló diagnosztika pedig panaszok hiányában és negatív vizsgálati lelet mellett nem volt indokolt. A terhesgondozás során kimutatott csíraszámban jelen lévő kolonizáló baktériumok nem játszottak kóroki szerepet, nem érték el azt a kóroktani szereppel bíró határértéket, amely miatt a kórházi kezelés indokolt lett volna. Nem volt megállapítható szakmai mulasztás a 2004. március 31-i kórházi ellátásokkal kapcsolatban sem. Az I. rendű alperesnél jelentkezés során megállapították a genitális fertőzés jelenlétét, és elindították a hüvelyi kezelést; méhűri fertőzés típusos klinikai tüneteinek jelenléte hiányában azonban antibiotikumos kezelés elkezdésének nem volt indikációja, annak megindítását a burokrepedés tette indokolttá. Kétségtelen, hogy a koraszülésre hajlamosító baktériumok a terhesek 15-30 %-ánál jelen vannak, a koraszülés esélyét növelheti a hüvelyi bakteriális fertőzés, de nem bizonyított, hogy a vizsgálatokkal kimutatott kórokozó jelenléte esetén megkezdett kezelés csökkentené a koraszülés gyakoriságát. A burokrepedést követő 34. hét elteltével megkezdett, valamint a II. rendű alperesnél nagyobb részben folyamatos CTG észlelés nem mutatott ki hypoxiára utaló gyanús vagy kóros jeleket. Ebből következően nem kompenzált hypoxiás történés értelemszerűen a nem monitorizált köztes időszakban sem lehetett. Figyelemmel arra, hogy a magzat szívműködése, a terhességi kor, a magzat fekvése, a magzatvíz mennyisége és a lepény érettsége megfelelő volt, a leválás jeleit nem észlelték, az UH Doppler analízisnek (flowmetria) sem anyai, sem magzati javallata nem volt szükséges. A lepényérettség további vizsgálatok elvégzését nem indokolta, arra akkor lett volna szükség, ha meszesedett, érettebb lepényt észlelnek, ahol a lepény öregedésével járó keringésromlás, annak élettani funkcióját beszűkítve okoz a magzat növekedési visszamaradásában jelentkező zavart. Az I. rendű felperes koraszülésének levezetése során pedig a szakmai alapelvek maradéktalanul érvényesültek, az elvárható gondosságnak felelt meg a hypoxiás jelek nélkül folyamatosan észlelt jó dinamikájú szülés esetén a hüvelyi út választása, a születéskori 5 pontos Apgar érték nem igazolt súlyos méhen belüli oxigénhiányos állapotot, a császármetszés elvégzését szükségessé tevő körülmény nem merült fel. Összességében az alperesek a szakmai és etikai szabályok, irányelvek betartásával, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal jártak el, a III. rendű felperes kialakult egészségkárosodásáért felelőssé nem tehetők. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a pervesztes felpereseket kötelezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesek és a II.-III. rendű alperesi beavatkozó ügyvédi munkadíjban jelentkező, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti mértékű elsőfokú perköltségei megfizetésére, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-a alapján úgy rendelkezett, hogy a felperesek részleges költségmentessége folytán a le nem rótt eljárási illetéket és az állam által előlegezett szakértői díjakat az állam viseli.