A Kúria Kfv.35378/2016/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az észszerűen elvárható intézkedés nem merülhet ki csupán abban, hogy az adózó ellenőrzi a számlakibocsátó adószámát, cégjogi helyzetét, hanem az elvégzendő tevékenység speciális jellegéből fakadó engedélyek meglétének igazolását is meg kell követelnie az adókijátszás kizárása érdekében.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31094/2015/12., *Kúria Kfv.35378/2016/5.* (BH 2017.5.166)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.378/2016/5. szám

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Fülöp Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fülöp Péter ügyvéd)

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Orbán Fanni jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 16. sorszám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.31.094/2015/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.31.094/2015/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes főtevékenysége személyi biztonság biztosítása, melynek elvégzése érdekében 2010. január 1. napján munkaerő-kölcsönzési, közvetítési keretszerződést kötött a A. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.). Ennek keretében a Kft. vállalta a munkaerő toborzást és közvetítést, annak biztosítását a felperes részére és a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi munkáltatóra háruló bevallási, adatszolgáltatási, levonási és befizetési kötelezettség teljesítését. A felperes 2010. március és december hónapokban bruttó 293.822.000 Ft, míg 2011. évben 414.125.000 Ft összegű számlákat fogadott be a Kft.-től, mely bizonylatok alapján bevallásaiban adólevonási jogát érvényesítette. A perbeli számlákon munkaerő-kölcsönzés és egyéb személyi szolgáltatás került feltüntetésre.

[2] A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a Kft. elérhetetlen, vizsgált években személyi feltételekkel a szerződés teljesítésére nem rendelkezett. A munkát alvállalkozók bevonásával kívánta elvégezni. A közreműködő cégek elérhetetlenek, felszámolás vagy kényszertörlés, illetve végelszámolás alatt állnak, ügyvezetői és tulajdonosai ukrán állampolgárok. Jelentős adóstartozást halmoztak fel, közterheiket nem fizették meg, bevallási kötelezettségüket nem teljesítették, vagy nulla forintot vallottak annak ellenére, hogy a Kft.-től bevételben részesültek. Mindezek alapján az adóhatóság a befogadott számlákban foglalt általános forgalmi adó levonási jogot megtagadta arra figyelemmel, hogy a szolgáltatási, értékesítési láncolat célja a munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos járulékfizetési, valamint áfafizetési kötelezettség kijátszása volt. Rögzítette, hogy a perbeli tevékenység közvetített szolgáltatásnak minősült, azonban a szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlákból pedig a közvetítés ténye nem tűnt ki. Álláspontja az volt, hogy a gazdasági eseményekre nem a számlák szerinti tartalommal került sor, a bizonylatok ezért hiteltelenek, a felperes pedig az üzleti életben elvárható körültekintést elmulasztotta. Erre figyelemmel a felperes terhére általános forgalmi adó, társasági adó, szakképzési hozzájárulás adó nemekben jelentős mértékű adóhiányt állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. január 19. napján kelt 3144686794 számú határozatával az elsőfokú határozatot az adóbírság összege tekintetében megváltoztatta, azt 106.375.000 Ft-ban állapította meg, míg az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Az elsőfokú határozattal egyezően rögzítette, hogy a Kft. bejelentett alkalmazottakkal nem rendelkezett, nem volt képes a keretszerződésben foglaltak teljesítésére és a felperes, továbbá a Kft. nem tudott rendelkezésre bocsátani olyan dokumentumot, amely a Kft. tényleges közreműködését a keretszerződésben foglaltak teljesítését alátámasztaná. Kiemelte, hogy a felperes megrendelőjénél szolgálatot teljesítő természetes személyek a Kft.-t és annak képviselőjét nem ismerték. A Kft. tényleges közreműködése nem nyert bizonyítást, a Kft. részére a rendőrség sem adott ki személy-, és vagyonvédelmi tevékenységre működési engedélyt, a munkaügyi hatóság nyilvántartásában, mint munkaerő-kölcsönző nem szerepelt. Rögzítette, hogy a láncolat alján szereplő cégek szerepe pusztán arra korlátozódott, hogy az alkalmazottakat bejelentsék oly módon, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó és járulékterhek meg nem fizetésével megteremtsék a jogosulatlan adólevonás lehetőség.

[4] A felperes több éven át minden adómegállapítási időszakban több millió forintos tételben vett igénybe legfőbb tevékenységi körét megalapozó szolgáltatást egy olyan Kft.-től, amely nem volt jogosult a perbeli szolgáltatás nyújtására. A feltárt körülményeket a felperes felismerhette volna, amennyiben a tőle elvárható körültekintést tanúsítja. Utalt az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára és hangsúlyozta, hogy a nemzeti hatóságoknak és a bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon, vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. A kiszabott adóbírság kapcsán pedig rögzítette, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság 75%-ban történő megállapítása indokolt.

A kereseti kérelem és ellenkérelem