BH 2017.5.166 Az észszerűen elvárható intézkedés nem merülhet ki csupán abban, hogy az adózó ellenőrzi a számlakibocsátó adószámát, cégjogi helyzetét, hanem az elvégzendő tevékenység speciális jellegéből fakadó engedélyek meglétének igazolását is meg kell követelnie az adókijátszás kizárása érdekében [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes főtevékenysége személyi biztonság biztosítása, melynek elvégzése érdekében 2010. január 1. napján munkaerő-kölcsönzési, közvetítési keretszerződést kötött a A. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.). Ennek keretében a Kft. vállalta a munkaerő-toborzást és -közvetítést, annak biztosítását a felperes részére és a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi munkáltatóra háruló bevallási, adatszolgáltatási, levonási és befizetési kötelezettség teljesítését. A felperes 2010. március és december hónapokban bruttó 293 822 000 Ft, míg 2011. évben 414 125 000 Ft összegű számlákat fogadott be a Kft.-től, mely bizonylatok alapján bevallásaiban adólevonási jogát érvényesítette. A perbeli számlákon munkaerő-kölcsönzés és egyéb személyi szolgáltatás került feltüntetésre.

[2] A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a Kft. elérhetetlen, vizsgált években személyi feltételekkel a szerződés teljesítésére nem rendelkezett. A munkát alvállalkozók bevonásával kívánta elvégezni. A közreműködő cégek elérhetetlenek, felszámolás vagy kényszertörlés, illetve végelszámolás alatt állnak, ügyvezetői és tulajdonosai ukrán állampolgárok. Jelentős adóstartozást halmoztak fel, közterheiket nem fizették meg, bevallási kötelezettségüket nem teljesítették, vagy nulla forintot vallottak annak ellenére, hogy a Kft.-től bevételben részesültek. Mindezek alapján az adóhatóság a befogadott számlákban foglalt általános forgalmiadó-levonási jogot megtagadta arra figyelemmel, hogy a szolgáltatási, értékesítési láncolat célja a munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos járulékfizetési, valamint áfafizetési kötelezettség kijátszása volt.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. január 19. napján kelt 3144686794 számú határozatával az elsőfokú határozatot az adóbírság összege tekintetében megváltoztatta, azt 106 375 000 Ft-ban állapította meg, míg az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

[4] Utalt az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára és hangsúlyozta, hogy a nemzeti hatóságoknak és a bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon, vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. A kiszabott adóbírság kapcsán pedig rögzítette, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság 75%-ban történő megállapítása indokolt.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[5] A felperes keresetében az Art. 97. §-ában, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában rögzített tényállás-tisztázási kötelezettség sérelmét állította, illetőleg azt, hogy az alperes megsértette a Ket. 2. § (3) bekezdésében foglaltakat, mert döntését kizárólag a Kft. által elkövetett szabálytalanságokra alapította. Hangsúlyozta, hogy közte és a Kft. között személyi összefonódás nem állt fenn, ukrán személy a felperes társaságában sem tulajdonosként, sem ügyvezetőként nem vett részt. Kifogásolta, hogy a felperes terhére értékelték, hogy a Kft. engedély hiányában végezte tevékenységét, mely ellentétes az Art. 1. § (9) bekezdésében, illetőleg a Hatodik irányelvben foglaltakkal. Nem került bizonyításra, hogy a felperes adókijátszásban vett részt, illetve nem vette figyelembe az adóhatóság, hogy őrző, védelmi szolgáltatást nyújtott megrendelőjének mely vonatkozásban árbevételét, illetve értékesítést terhelő áfabefizetését érintő megállapítást nem tettek. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság gyakorlata átlépi az EUB által megállapított kereteket, elvárja, hogy a kellő körültekintés jogcímén az adóellenőrzéssel egyenértékű vizsgálatot folytasson le a felperes.

[6] Alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Hangsúlyozta, hogy az adóalanyt csak abban az esetben illeti meg az előzetesen felszámított áfa levonásának a joga, ha áfaalany áfaköteles értékesítést vagy szolgáltatást nyújt az áfaalany vevőnek, és az értékesítésről vagy az igénybe vett szolgáltatásról hiteles tartalmú bizonylatot állít ki. A számlák tartalmi és formai helytállóságát pedig az adóhatóság jogosult vizsgálni (2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §).

[9] Kiemelte, hogy a perben a felperes részletes kioktatást kapott az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, melynek iratcsatolással kívánt eleget tenni. Ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az alperes nem vitatta, hogy a láncolat alján szereplő alvállalkozóknak bejelentett alkalmazottaik voltak. Azzal érvelt, hogy a láncolatban szereplő cégek szerepe az volt, hogy oda az alkalmazottakat bejelentsék oly módon, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó- és járulékterhek meg nem fizetésével megteremtsék a jogosulatlan adólevonás lehetőségét. A felperes mindösszesen két iratot csatolt, mellyel a Kft. jogszerű működését kívánta igazolni. Ezek azonban éppen azt támasztották alá, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó ellenőrzés során a Kft. a munkaügyi hatóság számára is elérhetetlen volt, illetve a rendőrhatóságnál sem került bejelentésre tevékenysége.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatala, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra történő utasítása érdekében.

[11] Megítélése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 220. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetőleg ellentétes az Európai Bíróság áfalevonási jog kapcsán kimunkált jogértelmezési gyakorlatával. Uniós döntésekre hivatkozva állította, hogy a felperes nem volt köteles a számlakiállító vállalkozás átvilágítására. Idézte az Európai Bíróság C-324/11. számú ügyben és a Kúriának a magyar esetek kapcsán kimunkált gyakorlatát. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a felperes nem vonható azért felelősségre mert nem ellenőrizte a Kft. működési engedélyét, a munkavégzés helyén dolgozó munkavállalók után a munkáltatóra háruló bevallási, adatszolgáltatási, levonási és befizetési kötelezettség teljesítését. Ezek nem tekinthetők olyan objektív körülményeknek, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a felperes tudta, vagy tudnia kellett, hogy hozzáadott-értékadó kijátszásra irányuló ügyletben vesz részt.

[12] A felperes a számlakibocsátó Kft.-vel állt jogviszonyba, csak tőle fogadott be számlákat, a Kft. képviseletére jogosult személlyel szerződött, a számlakibocsátó Kft.-t cégjogi és adójogi szempontból ellenőrizte. A számlák bruttó összegét hiánytalanul megfizette, a Kft. az adót bevallotta, a költségvetéssel elszámolt, a perbeli gazdasági események az alperes által sem vitatottan megtörténtek és a felperesnek nem kellett ellenőriznie, hogy a gazdasági eseményben közreműködő gazdasági társaságok a Kft.-vel milyen jogviszonyban álltak, a munkabért terhelő adókat, járulékokat bevallották, levonták és a költségvetésbe befizették.