EH 2009.2035 A kerettényállás egyes elemeit kitöltő igazgatási norma változása akkor alapozhatja meg az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazását, ha a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Ha a behozott vámáru után mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor hatályos igazgatási jogszabályok szerint kellett vámterhet fizetni, az a körülmény, hogy annak mértéke időközben változott, a visszamenőleges hatályú alkalmazást nem alapozza meg [Btk. 2. §, 312. §].
A kerületi bíróság a 2006. november hó 28. napján kihirdetett ítéletével S. I. terheltet folytatólagosan, különösen nagy értékű vámárura, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntette miatt 3 év börtönre, mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről 5 év időtartamú kiutasításra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint az 1976-ban született S. I. terhelt az izraeli székhelyű Cs. LTD magyarországi leányvállalatának a Cs. Kft. értékesítési igazgatója, mely cég ékszerkereskedelemmel foglalkozik.
A kft. közvámraktárt működtet, ahová a cég által külföldről behozott ékszerek betárolásra kerülnek. A cég által a Magyar Köztársaság területére behozott és e közvámraktárban elhelyezett áruk után a kft.-nek, amennyiben azokat belföldön nem hozza forgalomba, hanem a későbbiekben kiviszi az ország területéről, nem kell vámot fizetnie.
A terhelt 2003. június 24. napján 18 762 679 forint, 2003. július 10. napján 18 896 698 forint, míg 2003. július 24. napán 46 359 602 forint értékű, a cége által üzemeltetett közvámraktárból kitárolásra került ékszer kiléptetését kérte Nemzetközi Repülőtér 2. számú Repülőtéri Vámhivatalánál, majd ennek megtörténtét követően mind az öt esetben kilépésre jelentkezett az általa kiléptetett árukkal.
A terhelt azonban röviddel a beszállást megelőzően valamennyi esetben közölte, hogy csak egy későbbi géppel kíván elutazni és a tranzitterületről a már kiléptetett ékszerekkel, azokat a vámellenőrzés alól elvonva a zöld folyosón visszatért a Magyar Köztársaság területére.
A 2003. július 24-i eset alkalmával azonban a Vám- és Pénzügyőrség beosztottai elfogták, és tőle az ország területére vámkezelés nélkül visszahozott ékszereket lefoglalták.
A terhelt tehát "papíron" kivitte az országból az ékszereket, majd azokat visszacsempészte az országba, és így nem kellett vámot fizetnie.
A terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt F.-i Bíróság a 2008. október hó 2. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A börtönbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra mérsékelte és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Kiegészítette a tényállást azzal, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben összesen
84 054 979 forint értékű vámárura vonatkozó vámteher összege 43 504 884 forint volt.
A 2007. június hó 1. napján hatályba lépett és a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos Btk. 312. §-a már nem a "nem közösségi áru" értékét, hanem a vámbevétel csökkenés nagyságát tette a minősítés alapjává. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján az összesen 43 504 884 forint vámteher figyelembevételével a terhelt cselekménye az elbíráláskor hatályos Btk. 312. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő vámbűncselekményt valósítana meg, amelynek büntetési tétele változatlanul két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
Tekintettel arra, hogy mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 312. §-a kerettényállás, a másodfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az igazgatási jogszabályokat érintően történt-e olyan jogszabályváltozás, amely az addigi büntetőjogi védelmet megszüntette, és a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályos büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását megalapozza.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 37. §-a írta elő a vámáru kapcsán a bejelentési és a bemutatási kötelezettséget. Időközben az 1995. évi C. törvény hatályát vesztette. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXI. törvény lépett hatályba, amelynek 74. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását - 2004. május 1-jét - követően csak a nem közösségi árukat kell vámárunak tekinteni. A vámellenőrzésre vonatkozó, a büntető jogszabály keretrendelkezéseit kitöltő részletes szabályokat az uniós Vámkódex tartalmazza, amelynek 37., illetve 40-42. cikke rendelkezik a nem közösségi áru Közösség területére való behozatalakor a vám elé állítási kötelezettségről.
Nem történt a kedvezőbb elbírálást lehetővé tévő büntető anyagi jogszabályváltozás, ezért a bűncselekményt a másodfokú bíróság is az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelembevételével bírálta el.
A terhelt az izraeli származású ékszereket kiléptette, majd az árubemutatási kötelezettségét elmulasztva a vámszabályok szerint külföldnek minősülő tranzitterületről az ún. "zöld folyosó" igénybevétele mellett tért vissza, és ezzel a nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvonta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védői nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.
Az indítvány szerint eljárás iratanyagában nincs adat arra, hogy a terhelt terhére rótt cselekmény miatt milyen mértékű a vámbevétel csökkenése, függetlenül attól, hogy a jogerős ítélet szerint a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben összesen 84 054 979 forint értékű vámárura vonatkozóan a vámteher összege 43 504 884 forint. Márpedig - az 1/1999. büntető jogegységi határozatra is figyelemmel, a Btk. 2. §-a alapján - az elbíráláskor hatályos törvény szerint jelentősége van annak, hogy csökken-e és mennyivel a vámbevétel összege.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban kötelező tényállás minden olyan tényt rögzít, amely a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából releváns. Tartalmazza a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben mind a vámáru értékét, mind a vámteher, vagyis a vámbevétel csökkenésének a mértékét.
A felülvizsgálati indítványt - a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatával egyezően - alaptalannak találta.
A felülvizsgálati indítvány szerint egyrészről a Magyar Köztársaság és Izrael Állam közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás kihirdetéséről szóló 1998. évi VIII. törvény, másrészről pedig az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló ún. Euro-mediterrán megállapodás a magyar-izraeli, illetve az uniós-izraeli viszonylatban megtiltja a behozatali és a kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatályú díjak alkalmazását. Ennek megfelelően a terhelt által az országba visszahozott ékszerek továbbra is vámfizetés nélkül hozhatóak be Magyarországra. Mindennek - a Btk. 2. §-ára figyelemmel - az elbíráláskori Btk. alkalmazása szempontjából van jelentősége. Az elbíráláskori jogszabály ugyanis tényállási elemmé tette a vámbevétel kiesését.
Az eljárás iratanyagában nincs adat arra, hogy milyen mértékű a vámbevétel csökkenése, függetlenül attól, hogy a jogerős ítélet szerint a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben összesen 84 054 979 forint értékű vámárura vonatkozóan a vámteher összege 43 504 884 forint. Márpedig - az 1/1999. büntető jogegységi határozatra is figyelemmel, a Btk. 2. §-a alapján - az elbíráláskor hatályos törvény szerint jelentősége van annak, hogy csökken-e és mennyivel a vámbevétel összege.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a védői érveléssel, hogy a csempészet tényállásának módosulása folytán vizsgálni kellett az alapügyben eljárt bíróságoknak és - az erre történő hivatkozásra is figyelemmel - vizsgálnia kell a felülvizsgálati ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróságnak is, hogy az elbíráláskor (a jogerős határozat meghozatalakor) fennálló jogszabályokra figyelemmel megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak a marasztaló jogerős döntés.
Az elbíráláskor hatályos Btk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint a csempészet bűncselekményét az követi el, aki nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a vámtartozás, a nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, és ezzel a vámbevételt csökkenti.
Már e tényállás sem hagy kétséget afelől, hogy a vámbevétel csökkenése nem csupán a vámtartozás meg nem fizetéséből fakadhat. A Btk. 312. §-a (6) bekezdésének b) pontja azonban kifejezetten ki is mondja, hogy az (1)-(4) bekezdés alkalmazásában vámbevétel-csökkenés alatt a vámtartozás, illetve a nem közösségi adók és díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést kell érteni. Önmagában tehát az a körülmény, hogy valamely vámáru (illetve nem közösségi áru) 0%-os vámtétel alá esik, nem mentesíti azt a személyt, aki azt a vámterületre behozza egyrészről az árubemutatási (a vám elé állítási) kötelezettség, másrészről a vámteherben benne lévő (egyéb) adók, illetékek, illetve az ezek fedezetéül szolgáló biztosíték megfizetésének a kötelezettsége alól.
A vonatkozó jogszabályok alapján megállapítható egyrészről, hogy a terhelt által behozott ékszerek vámtétele az elkövetéstől az elbírálásig nem változott (mert egyaránt 0%-os volt), másrészről pedig mind az elkövetéskor, mint az elbíráláskor egyéb jogcímeken különféle befizetési kötelezettségek terhelték.
A másodfokú bíróság ítélete alapján az állapítható meg, hogy a másodfokú eljárásban a bíróság figyelemmel volt a büntető jogszabály időközi változására. A Btk. 2. §-ának alkalmazásából fakadó kötelezettségét teljesítve megállapította, hogy az elkövetés időpontjában mekkora vámterhet kellett volna megfizetni a terhelt által becsempészett ékszerek után. A bíróság vizsgálta a vámbevétel összegének a csökkenését.
A Legfelsőbb Bíróságnak a büntető jogszabály időközi változására figyelemmel külön-külön kellett megvizsgálnia egyrészről a büntető jogszabály, másrészről pedig az igazgatási jogszabály változásának a jelentőségét a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése körében. A büntető jogszabály változásának vizsgálatát azonban nem lehetett önmagában elvégezni, hanem csupán a büntetőjogi normát tartalommal megtöltő igazgatási normák dinamikus változásának a függvényében.
Amint arra fentebb már utalás történt, 2007. június hó 1. napjától változott a csempészet tényállása. A tényállás addig ún. alaki (immateriális) bűncselekményt fogalmazott meg, amelynek minősítése a vámellenőrzés alól elvont vámáru értékéhez igazodott. Ezzel szemben az elbíráláskori jogszabályban törvényhozó további tényállási elemként eredményt is beépített, s ezáltal a csempészetet materiális bűncselekménnyé alakította át. Megállapítására ettől kezdve csak akkor nyílik lehetőség, ha a vámáru (illetve a hatályos terminológia szerint a nem közösségi áru) elvonása egyúttal a vámbevétel csökkenését is eredményezi. Miután a cselekmény immár a tényállásban megfogalmazott eredmény összegéhez (a vámbevétel-csökkenés összegének mértékéhez) igazodik, annak pontos tisztázása a büntetőjogi felelősségre vonás körében nélkülözhetetlen. Ezért rögzítette pótlólag a másodfokú bírósság a tényállásban, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben összesen 84 054 979 forint értékű vámárura vonatkozóan a vámteher összege 43 504 884 forint. Megállapította egyúttal azt is, hogy ugyanezzel a bevétel-csökkenéssel számolva a cselekmény az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos jogszabály szerint egyaránt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A felülvizsgálati indítvány szerint - a Btk. 2. §-a alapján - az elbíráláskor hatályos törvény szerint nem csak annak van jelentősége, hogy egyáltalán csökken-e vagy sem a vámbevétel összege, hanem annak is, hogy mennyivel csökken.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel nem értett egyet.
A kerettényállás egyes elemeit kitöltő igazgatási norma változása - a következetes ítélkezési gyakorlatot megalapozó 1/1999. BJE határozat szerint - ugyanis akkor és csak akkor alapozhatja meg a Btk. 2. §-ának 2. mondatában részletezett elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazását, ha a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Miután azonban a terhelt által behozott vámáru (illetve nem közösségi áru) után mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor hatályos igazgatási jogszabályok szerint kellett vámterhet fizetni, az a körülmény, hogy annak mértéke (pl. az áfa adókulcsok módosítása folytán) időközben változott, a Btk. 2. §-ának visszamenőleges hatályú alkalmazását - miután a cselekmény az elbíráláskori vámbevétel-csökkenés figyelembevételével is kétségtelenül bűncselekménynek minősül - nem alapozza meg.
Mindezekre figyelemmel helyesen foglalt állást a másodfokon eljárt bíróság, amikor az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos büntetéssel fenyegetett cselekményt az elkövetéskor hatályos jogszabályok szerint bírálta el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 27/2009. sz.)