BH 2003.5.195 A vasúti pálya várható ívkorrekciójával kapcsolatban a vasút és a városi önkormányzat kártérítő felelőssége az építkező ingatlantulajdonosoknak adott téves tájékoztatás miatt [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 339. § (1) bek., 360. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv 103. § (4) bek., OÉSZ 102. § (2)-(3) bek.].

A Budapest-Hegyeshalom közötti vasútvonal korszerűsítésével kapcsolatos káraik megtérítése címén a felperesek módosított keresetükkel az alpereseket kármegosztással 3 118 000 Ft tőke és ennek 1995. április 28-tól járó kamatai megfizetésére kérték kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a MÁV Rt. I. r. alperest 2 494 400 Ft, a városi önkormányzat II. r. alperest 623 600 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte.

Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. r. alperes marasztalását 1 496 640 Ft-ra leszállította, a II. r. alperes marasztalását 997 760 Ft-ra felemelte. A kártérítés után a kamatfizetés kezdő időpontját mindkét esetben 2000. január 1. napjában állapította meg.

A felperesek kárának bekövetkeztében a felperesek vétkes közrehatását 20% arányban állapította meg. Az alperesek terhére eső 80%-ból 60-40% arányú kármegosztást alkalmazott az I. r. alperesre terhesebben. Az alperesek kártérítési felelősségét a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján azért állapította meg, mert nem adtak megfelelő tájékoztatást az építkezők részére a vasúti pálya korszerűsítésével kapcsolatban, továbbá a II. r. alperes az 1994. évben eldöntött helybencserés korszerűsítés ellen nem tett meg minden lehetséges lépést annak ellenére, hogy az ott lakók problémája teljes mértékben ismert volt számára. A II. r. alperes jogelődje a perbeli telket azzal a feltételezéssel értékesítette, hogy a vasúti pályatest áthelyezésére biztosan sor fog kerülni. A másodfokú bíróság a II. r. alperes terhére rótta azt is, hogy az állampolgárokat nem tájékoztatta arról, hogy a MÁV-nak csak távlati fejlesztési tervei vannak tanulmányterv szintű állapotban, és a beruházás nincs engedélyezve. A II. r. alperes maga sem igényelt egyértelmű nyilatkozatot az áthelyezés időpontjára vonatkozóan az I. r. alperestől. Ugyanakkor a II. r. alperes megfelelő szakapparátusával a beruházás menetéről kellő ismerettel rendelkezett.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján vele szemben a felperesek keresetének elutasítása érdekében. A jogerős ítélet jogszabálysértését a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének és a 4. §-ának téves alkalmazásában jelölte meg. Előadta, hogy az I. r. alperes részéről az építési tilalom feloldását úgy értelmezte az OÉSZ 102. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján, hogy a vasúti pálya áthelyezésére öt éven belül sor fog kerülni. A perbeli telek tartós használatra történő kijelölésekor jogszerűen járt el. Az építési engedély kiadásának feltételeivel kapcsolatos, és a környezeti hatások károkozó hatása miatti kártérítési felelőssége pedig már nem vizsgálható, mivel ezek az igények elévültek. Kifejtette, hogy a vasút fejlesztési terveivel kapcsolatban kizárólag olyan ínformációkat továbbított, melyeket vele is hivatalosan közöltek. A Ptk. 4. §-ának megfelelően járt el, amikor a hivatalosan közölt tájékoztatást továbbította az állampolgároknak. Egyébként a Ptk. 4. §-ának alapelvi szintű rendelkezésére konkrét kártérítési felelősséget nem lehet alapítani. A másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy ő - a II. r. alperes - a felperesek káráért felelős.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Állították, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg döntését, melyet nemcsak a Ptk. 4. §-ára, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére is alapított. Előadták, hogy a II. r. alperes terhére kell értékelni - a másodfokú bírósággal egyezően - azt a II. r. alperesi magatartást, hogy 1994-ben a helybencserés korszerűsítés ellen nem tett meg minden lépést. Ekkor a vasúti védőövezetben lévő telkek túlnyomó többsége már beépült, a vasút zavaró hatása ismert volt. A II. r. alperes határozott fellépése esetén elérhető lett volna a vasútvonal áthelyezése.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.