BH 1998.12.614 A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával létesül. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. A képviselő-testületnek a pályázó köztisztviselői állásra történő kinevezése tekintetében hozott határozatát kinevezésnek, a pályázó által letett és írásba foglalt esküt a kinevezés elfogadásának kell tekinteni [1992. évi XXIII. tv. 11. § (1) bek., 12. §].

Az önkormányzat műszaki osztályán műszaki főmunkatársként alkalmazott felperes - az alperes 1995. szeptember 30-i határidejű pályázati hirdetménye alapján - pályázatot nyújtott be az alperes jegyzői álláshelyének elnyerésére.

A képviselő-testület az 1996. január 19-i ülésén két pályázó közül a felperest választotta, és a határozatával, 1996. február 1-jei hatállyal határozatlan időre kinevezte a község jegyzőjévé. A személyi alapilletményét havi 80.000 forintban állapította meg, és vállalta, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetemen már megkezdett tanulmányaira vele tanulmányi szerződést köt. Ennek keretében visszamenőleg kifizeti a felperes igazolt költségeit, február 1-jétől pedig megtéríti a tandíjat, a tankönyvek árát, az útiköltséget és a tanulmányok miatt felmerülő távollét idejére járó átlagkeresetet. A testület munkába járás címén havi 10 000 forintot határozott meg utazási átalányként. A határozatot a helyszínen a felperessel szóban közölték. Arra tekintettel, hogy a képviselő-testület nem tűzött ki ülést a felperes munkába lépésének napjára, a felperes az esküt a január 19-i ülésen letette. E körülményt az említett határozat jegyzőkönyve tartalmazza.

A polgármester az 1996. január 29-i képviselő-testületi ülésen indítványozta az említett határozat visszavonását, mert a költségvetés-tervezet előkészítésekor kiderült, hogy a felperes alkalmazásával kapcsolatban éves szinten felmerülő bér- és egyéb együttes költségek meghaladják a költségvetés kereteit, illetve azokat csak más, fontos feladatok elhagyásával tudják állni. A képviselő-testület ezért egy újabb határozatával visszavonta a felperes kinevezésére vonatkozó határozatát. A polgármester erről a felperest előbb telefonon, majd január 31-én a munkahelyére küldött faxban tájékoztatta. A felperes az utóbbiról nem értesült, mert aznap a munkahelyén kívül végzett munkát. Ennélfogva arról sem szerzett tudomást, hogy február 1-jén nem kell az új munkahelyén megjelennie. A felperes február 1-jén megjelent az alperesnél, ekkor átadták neki a faxon is elküldött értesítés újabb példányát. Ennek megtörténtét jegyzőkönyvben rögzítették.

A felperes már a január 19-i ülést megelőzően tisztázta a munkáltatója jegyzőjével, hogy az alpereshez történő esetleges áthelyezésének nem lesz akadálya. A felperes az értesítés átvétele után rosszul lett, február 1-jén és 2-án táppénzes betegállományban volt. A következő munkanapon, február 5-én írásbeli megállapodásban rögzítették a munkáltatójával, hogy mivel az alperes az áthelyezésére vonatkozó kikérőt nem küldött, az önkormányzat a felperest továbbra is változatlanul a dolgozójának tekinti.

A felperes az eredménytelen egyeztetést követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kinevezését visszavonó határozat felmentésnek minősül, ezért a felmentési bér, végkielégítés és a tanulmányi költségek megilletik. Másodlagosan kérte a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását. A tanulmányi költségek címén 119.070 forint, az őt ért lelki sérülés címén 200.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését is kérte. Keresetét azzal indokolta, hogy a kinevezése annak elfogadásával, az eskütétellel létrejött, és a jogviszonyát csak a jogszabály szerint lehet megszüntetni.

Az alperes kérte a kereset elutasítását, mert a felperes előző jogviszonya nem szűnt meg, az alperesnél pedig nem jött létre.

A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy "15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 720.000 forint tőkét". Ezt meghaladóan elutasította a keresetet, és az alperest perköltségben marasztalta. Megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya az alperes határozatával az alperessel létrejött, a kinevező okiratot a munkába álláskor kellett volna a felperesnek átadni. A Ktv. 11. §-ában meghatározott írásbeliség a képviselő-testületi jegyzőkönyvvel megvalósult. A kinevezés hatályosságának feltétele, az eskütétel is megtörtént. A kinevezést visszavonó önkormányzati határozatot a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott felmentésnek tekintette, mert csak ez esetben illeti meg a felperest a hathavi felmentési időre járó illetmény, és a háromhavi végkielégítés. A felperes egyéb igényeit alaptalannak, illetve bizonyítatlannak találta.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása iránt.

A felperes kérte az ítélet helybenhagyását.