A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40185/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 3. §, 4. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 4. §, 27. §, 31. §, 34. §, 35. §, 38. §, 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 7. §] Bírók: Botka Lászlóné, Csányi Terézia Katalin, Volein Anna

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf. 40.185/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Sallay & Társa Ügyvédi Iroda (felperes jogi képviselőjének címe.; ügyintéző: dr. Sallay István ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Rausch Ügyvédi Iroda (alperes jogi képviselőjének címe.; ügyintéző: dr. Rausch Anikó ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperessel szemben kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. január 23-án kelt 22.G. 41.484/2006/4. számú ítélete ellen az alperes 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban a 2007. július 5-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 600.000 Ft (hatszázezer forint) másodfokú perköltséget; az alperes a saját költségeit maga köteles viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 8.399,42 EUR-t, valamint 182.117,85 USD-t és ezen összegek után 2006. május 15-étől a kifizetés napjáig terjedő időre járó törvényes mértékű kamatot. Marasztalta továbbá a felperes javára 1.200.000 Ft perköltségben és kötelezte őt, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 900.000 Ft elsőfokú eljárási illetéket.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes felszámolását a ... Megyei Bíróság .... számú határozatával rendelte el közzétenni. A felszámolás kezdő időpontja 2006. május 15-e volt.

A peres felek között hatályban lévő bankszámlaszerződések alapján az alperes vezette a felperes ...-es számú, valamint ... számú devizaszámláját. Az első számláról 2006. május 15-én 8.399,42 EUR-t, a másikról pedig 182.117,85 USD-t emelt le alperes a felperessel kötött hitelszerződésből eredő követelése okán. (2006. május 15-ét követően további összegek leemelésére is sor került.) A felperes felszámolója 2006. július 7-én felszólította az alperest a kezdő időpont napján, s azt követően leemelt összegek visszafizetésére. Az alperes a 2006. május 16-ától a felszólításig beszedett összegeket a felperes bankszámlájára jóváírta, a 2006. május 15-én levont összegek visszafizetése tárgyában azonban a felszámoló felszólítását visszautasította. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontjában jogszerűen érvényesítette a bank saját követelésével kapcsolatos beszámítási jogát a felperesi devizaszámlákon lévő pénzösszegekkel szemben. (Az alperes a hitelszerződésből eredő hitelezői igényét a felszámolónak bejelentette, melyet a felszámoló "b" kategóriás igényként nyilvántartásba vett.)

A felperes a módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az első számláról leemelt 8.399,42 EUR, valamint a másik számláról leemelt 182.117,85 USD és ezen devizaösszegek után 2006. május 15-étől járó törvényes mértékű kamat megfizetésére a perköltséggel együtt. Arra hivatkozott, hogy a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 4.§-ának (1) bekezdése, valamint 38.§-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontját követően az adós felszámolási vagyonával csak a felszámoló rendelkezhet. Ebből következően az alperesi pénzintézet intézkedése a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekbe ütközik és ez megalapozza a visszafizetési kötelezettségét.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Cstv. 38.§ (3) bekezdésének helyes értelmezése alapján a felszámolás kezdő napján jogszerűen vehette igénybe a beszámítás jogát, a hitelből eredő pénzkövetelését jogosult volt még érvényesíteni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak ítélte. A döntése alapjául szolgáló tényállást a felek egyező előadása alapján állapította meg, melyet alátámasztottak a becsatolt okiratok is.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felszámolás kezdő időpontjához a csődtörvény több rendelkezése fűz jogkövetkezményt, ezek közül hangsúlyozta a 4.§ (1) bekezdésében, a 31.§ (1) bekezdésében, a 34.§ (1) és (2) bekezdésében, a 35.§ (1) bekezdésében és a 38.§ (3) bekezdésében foglaltakat. Kiemelte továbbá, hogy a polgári jogviszonyokban a határidők számításáról a Polgári törvénykönyv hatályba léptetéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 3. és 4.§-a rendelkezik. A 4.§ (2) bekezdése kimondja: "A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.". A Ptké. és a csődtörvény rendelkezéseinek egybevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolás kezdő időpontjaként meghatározott naptári nap kezdetétől következnek be a csődtörvényben rögzített jogkövetkezmények. A Cstv. 4.§-a szerinti felszámolás körébe tartozó vagyon a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készített mérlegben meghatározott vagyon, ebből következően - álláspontja szerint - a 38.§ (3) bekezdésében a "kezdő időpont után" kifejezés nem értelmezhető akként, hogy a felszámolás kezdő időpontjaként meghatározott napon a felszámolón kívül más is rendelkezhetne a vagyonnal, azaz ezen a napon a bank az igényét már az általa vezetett számláról történő beszedéssel nem érvényesítheti.

A felperes pernyertessége folytán alperest a Pp. 78.§ (1) bekezdés alapján kötelezte a felmerült perköltség megfizetésére. Felperesi jogi képviselő részére az ügyvédi díjat mérlegeléssel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés b) és c) pontjának alkalmazásával állapította meg 1.000.000 Ft + áfa összegben. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték megfizetésére az alperest a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint felperes perköltségben marasztalását. A fellebbezésének indokolásában kiemelte, hogy az elszámolás helyességét a felek nem vitatták, közöttük a vita csupán abban állt, hogy a "felszámolás kezdő időpontjának" napján beszedett összegek visszafizetésére az alperes kötelezhető-e. Az alperes álláspontja szerint a Cstv. 38.§-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, melyben a törvény "a kezdő időpont után" kifejezést használja, nem csak a magyar nyelv értelmezése szerint, hanem a jogalkotó szándéka szerint is azt jelenti, hogy magán a kezdő napon még jogszerűen lehet a számlavezető pénzintézeti követelést a felszámolási eljárást megelőzően nyitvaálló módon érvényesíteni.

Az alperes álláspontja szerint a Ptké. idézett szabálya jogszerzésről rendelkezik, jelen esetben viszont nem jogszerzésről, hanem már megszerzett jog érvényesítéséről van szó, ezért ez az ítéleti hivatkozás nem helytálló. Azzal érvelt, hogy a számlavezető pénzintézet által érvényesített követelés alapja ugyan polgári jogi jogviszonyból (kölcsönszerződésből) eredt, jelen ügyben azonban a jogvita tárgya - a felszámolási eljárásra tekintettel - az, hogy érvényesíthette-e a pénzintézet a beszámítási jogát a felszámolás kezdő napján. Arra is hivatkozott, hogy a csődtörvény szubszidiáris jogszabályként a Polgári perrendtartásról szóló törvényre utal és nem az anyagi jogszabályokat előíró polgári törvénykönyvre. Álláspontja szerint a Cstv. éppen azért került megalkotásra, mert a polgári jogi jogviszonyokban általánosan alkalmazandó jogszabálytól eltérő helyzetben az igényérvényesítés különös módjára nézve ad alkalmazandó jogszabályokat.