62011TJ0485[1]

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2015. július 15. Akzo Nobel NV és Akcros Chemicals Ltd kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - A hőstabilizátorok európai piacai - Az EK 81. cikknek és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Közös leányvállalat által elkövetett jogsértés - Bírságok - A leányvállalat és az anyavállalatok egyetemleges felelőssége - Tízéves elévülési idő az egyik anyavállalat esetében - A határozat újbóli elfogadása - Az egyik anyavállalat esetében a bírság összegének csökkentése - A csökkentett összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a leányvállalatra és a másik anyavállalatra való alkalmazása - Védelemhez való jog. T-485/11. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. július 15. ( *1 )

"Verseny - Kartellek - A hőstabilizátorok európai piacai - Az EK 81. cikknek és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Közös leányvállalat által elkövetett jogsértés - Bírságok - A leányvállalat és az anyavállalatok egyetemleges felelőssége - Tízéves elévülési idő az egyik anyavállalat esetében - A határozat újbóli elfogadása - Az egyik anyavállalat esetében a bírság összegének csökkentése - A csökkentett összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a leányvállalatra és a másik anyavállalatra való alkalmazása - Védelemhez való jog"

A T-485/11. sz. ügyben,

az Akzo Nobel NV (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),

az Akcros Chemicals Ltd (székhelye: Warwickshire [Egyesült Királyság])

(képviselik őket: C. Swaak és R. Wesseling ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Ronkes Agerbeek és J. Bourke, később: F. Ronkes Agerbeek és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Holmes barrister)

alperes ellen

az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot annyiban módosító, 2011. június 30-i bizottsági határozat megsemmisítése, amennyiben azt az Akzo Nobelnek és az Akcros Chemicalsnek címezték, vagy másodlagosan a kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 23-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet ( 1 )

A jogvita előzményei

35 A jelen jogvita az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: első határozat) annyiban módosító 2011. június 30-i bizottsági határozatra (a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik, amennyiben azt a felpereseknek, az Akzo Nobel NV-nek és az Akcros Chemicals Ltd-nek címezték.

[omissis]

Az eljárás és a felek kérelmei

35 A Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 12-én benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő a megtámadott határozat ellen.

[omissis]

56 A jelen ügyben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

- elsődlegesen, semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan, csökkentse a velük szemben kiszabott bírságok összegét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

57 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

58 A kereset alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

59 A kereset harmadik jogalapjában a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat, mivel a megtámadott határozat elfogadása előtt nem intézett hozzájuk új kifogásközlést, holott erre köteles lett volna.

[omissis]

66 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog alapvető elemét képező meghallgatáshoz való jog az Európai Unió jogának alapelvét képezi, amelyet minden eljárásban - még a közigazgatási eljárásban is - biztosítani kell, különösen akkor, ha az szankciók, különösen bírságok kiszabásához vezethet, és hogy ez az elv különösen azt jelenti, hogy az érdekelt vállalkozást olyan helyzetbe kell hozni, hogy a közigazgatási eljárás során hatékonyan kifejthesse álláspontját (lásd ebben az értelemben: 1979. február 13-i Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EBHT,EU:C:1979:36, 9. pont; 1983. június 7-i Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, 100/80-103/80, EBHT, EU:C:1983:158; 2004. január 7-i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 64-66. pont).

67 Az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése ezt az elvet tükrözi, amikor előírja, hogy a feleknek kifogásközlést kell küldeni, amelynek egyértelműen tartalmaznia kell mindazokat a lényeges elemeket, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, annak érdekében, hogy az érdekeltek ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékokról (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15-i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C-238/99 P, C-244/99 P, C-245/99 P, C-247/99 P, C-250/99 P-C-252/99 P és C-254/99 P, EBHT, EU:C:2002:582, 315. és 316. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:C:2004:6, 66. és 67. pont).

68 Egyébiránt a védelemhez való jog tiszteletben tartása többek között megköveteli, hogy a vállalkozásnak, amellyel szemben vizsgálatot folytatnak, a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a Bizottság által felhozott tények fennállásával és relevanciájával, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság a Szerződésbe ütköző állítólagos jogsértés fennállását alapítja (Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:C:1983:158, 10. pont; 2007. január 25-i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C-407/04 P, EBHT, EU:C:2007:53, 44. pont; 2007. május 10-i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C-328/05 P, EBHT, EU:C:2007:277, 71. pont).

69 A jelen ügy körülményei között, és függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Bizottság köteles volt-e a megtámadott határozat elfogadása előtt újabb kifogásközlést intézni a felperesekhez, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a fenti 20-22. és 25. pontban említett leveleiben és elektronikus levelében a Bizottság kétségkívül felhívta a felpereseket arra, hogy fejtsék ki álláspontjukat.

70 Ugyanakkor a felpereseknek a Bizottság leveleit követően erre csupán négy munkanap állt rendelkezésükre, mégpedig 2011. június 1-je szerdától június 6-a hétfőig, a Bizottság elektronikus levelét követően pedig három munkanap, mégpedig 2011. június 15-e szerdától június 17-e péntekig.

71 Márpedig az ilyen rövid határidők nem egyeztethetők össze a védelemhez való jog tiszteletben tartásával.

72 Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a felperesek kellően bizonyították, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában, vagyis ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék, a megtámadott határozat tartalma más lett volna, hanem azt, hogy az említett szabálytalanság hiányában jobban biztosíthatták volna védelmüket (lásd ebben az értelemben: 2013. június 18-i Fluorsid és Minmet kontra Bizottság ítélet, T-404/08, EBHT, EU:T:2013:321, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mindemellett ebben a vonatkozásban a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás ideje, vagyis a megtámadott határozat 2011. június 30-i meghozatalának időpontját megelőző idő az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27-i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, T-329/01, EBHT, EU:T:2006:268, 377. pont).

73 E tekintetben elsősorban azt kell kiemelni, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban lehetőség lett volna azon kérdés megvitatására, hogy milyen kötelezettségek terhelik a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotó egyetemleges adós társaságok között fennálló egyetemlegességi viszonyokat illetően.

74 Ugyanis a 2011. március 3-án hozott ítéletben, vagyis kevesebb mint négy hónappal a megtámadott határozat elfogadásának időpontját megelőzően állapította meg azt a Törvényszék, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében kizárólag a Bizottság feladata a különböző társaságokra vonatkozó részösszegek meghatározása a velük szemben egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és hogy e feladat nem bízható a nemzeti bíróságokra (2011. március 3-i Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítélet, T-122/07-T-124/07, EBHT, EU:T:2011:70, 157. pont).

75 Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, mivel később, a fenti 74. pontban hivatkozott Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítéletet (EU:T:2011:70) a Bíróság hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az egyetemleges adóstársakkal szemben kiszabott bírság megoszlásának meghatározása kizárólag a nemzeti bíróság feladata (Siemens-ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2014:256, 62. pont).

76 Így a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, ennélfogva pedig a fenti 42. pontban hivatkozott Siemens-ítélet (EU:C:2014:256) kihirdetését megelőzően azzal érvelhettek volna, hogy jogosultak az Elementisszel szemben kiszabott bírságösszeg csökkentésének megfelelő csökkentésre, amely társasággal együtt egyetemlegesen vonták felelősségre az Akcros partnerség által elkövetett jogsértés miatt, mivel a jogsértés idején az EUMSZ 101. cikk értelmében együttesen egy vállalkozást képeztek.

77 Ennélfogva a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban jobban biztosíthatták volna védelmüket, ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék.

78 Másodsorban nem vitatott, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a fenti 21. pontban hivatkozott ArcelorMittal-ítéletből (EU:C:2011:190) eredő következtetéseket kívánta levonni.

79 Így a Bizottság a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy az elévülés nyugvása a felperesek esetében nem erga omnes, hanem csupán inter partes hatályú, vagyis a jelen körülmények között az említett nyugvás nem vonatkozik az Elementisre.

80 Márpedig egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fenti 21. pontban hivatkozott ArcelorMittal-ítélet (EU:C:2011:190) alapjául szolgáló ügyben az egyazon jogsértésben részt vevő, az EUMSZ 101. cikk értelmében különböző vállalkozásokra vonatkozó elévülés nyugvásának inter partes hatályáról foglalt állást (ArcelorMittal-ítélet, fenti 21. pont, EU:C:2011:190, 148. pont).

81 Másrészt a jelen ügyben az Elementis és a felperesek a jogsértés második időszakában az EUMSZ 101. cikk értelmében vett egyetlen vállalkozást alkottak, amint azt a Törvényszék a T-47/10. sz. ügyben a mai napon kihirdetett ítélet 405. pontjában kimondta.

82 Így függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Bizottság jogosan kiterjeszthette-e a Bíróság által a fenti 21. pontban hivatkozott, az egyazon jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokra vonatkozó ArcelorMittal-ítéletben (EU:C:2011:190) elfogadott megoldást egy olyan helyzetre, mint a jelen ügyben fennálló helyzet, amelyben a jogsértés második időszakában egyetlen vállalkozást alkotó különböző társaságokról van szó, meg kell állapítani, hogy különösen ezzel a kérdéssel kapcsolatban a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban jobban biztosíthatták volna védelmüket, ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 - "hőstabilizátorok"-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító 2011. június 30-i bizottsági határozatot megsemmisíti.

2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Prek

Labucka

Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.