EH 2003.933 A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás indokoltságának a felülvizsgálatánál a hat hónapi, illetve az egy évi határidőt az előzetes letartóztatást elrendelő vagy fenntartó elsőfokú határozat meghozatalától kell számítani [Be. 132. § (1) és (2) bek.].

Az elsőfokú bíróságon nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás a három vádlottal szemben.

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság a végzésével az I. r., II. r. és a III. r. vádlottak előzetes letartóztatását 2002. június 18-án tartotta fenn. Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság 2002. július 16-án hozott végzésével helybenhagyta.

Az I. r., II. r. és a III. r. vádlottak, valamint védőik az ügyben 2002. november 19-én tartott tárgyaláson az előzetes letartóztatás megszüntetése iránt terjesztettek elő kérelmet, amelyet az elsőfokú bíróság 29. számú végzésével elutasított. A Legfelsőbb Bíróság a 2003. február 10. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzésének az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottra vonatkozó részét helybenhagyta.

A Szegedi Ítélőtábla 2003. augusztus 5. napján hozott végzésével az I. r., II. r. és a III. r. vádlottak előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta.

Az ítélőtábla végzése ellen az I. r., II. r. és a III. r. vádlottak és a II. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában az ítélőtábla végzésének helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

A kényszerintézkedés indokoltságának felülvizsgálata során helyesen foglalt állást az ítélőtábla, amikor a vádlottak előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta.

Mindhárom vádlott büntetett előéletű, személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt álltak már bíróság előtt. A vád tárgyává tett élet elleni bűncselekmény tárgyi súlya kiemelkedő, amelyre a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi. A vádlottak esetében a bűnismétlés, a szökés és elrejtőzés veszélye is reális. Így az I. r., II. r. és a III. r. vádlott előzetes letartóztatásának további fenntartása a Be. 129. § (1) bekezdés b) és d) pontjában írt okból indokolt és törvényes.

Tévedett azonban az ítélőtábla a felülvizsgálat határidejének számításakor, amikor a Be. 132. § (2) bekezdése szerint eljárva határozott, ezzel kapcsolatos indokolása is téves.

Az ítélőtábla végzésének indokolásában arra hivatkozott: "a kialakult bírói gyakorlat szerint, ha az előzetes fogva tartás tárgyában valamilyen okból - így pl. az előzetes letartóztatás megszüntetése iránt előterjesztett kérelem elutasítása miatt - a másodfokú bíróság az eljárás során ismét határoz, ezzel az előzetes fogva tartás indokoltságát lényegében felülvizsgálja. Ezt követően innen számítandó a másodfokú felülvizsgálatok határideje. Ez az időpont pedig a Legfelsőbb Bíróság határozatának kelte, 2003. február 10. napja".

Ez az érvelés téves és nem felel meg a jelenleg hatályos eljárási törvény rendelkezéseinek.

A Be. 132. § (1) bekezdése értelmében, ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama

a) a hat hónapot meghaladja, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság,

b) az egy évet meghaladja, a másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

A Be. 132. § (2) bekezdés szerint: a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás indokoltságát az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőt követően a másodfokú bíróság legalább hat havonta felülvizsgálja.

Az idézett törvényhely alapján a másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálatát akkor végzi el, ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama az egy évet meghaladja, ezt a határidőt követően pedig legalább hat havonta. A törvény szövegéből egyértelműen következik, hogy az egyéves határidőt az előzetes letartóztatást elrendelő vagy fenntartó elsőfokú végzés meghozatalától és nem annak jogerőre emelkedésétől kell számítani. A határidő-számítással kapcsolatban a jelenleg hatályos eljárási törvény kivételt nem tesz. A "kialakult bírói gyakorlat" a korábbi Be. 380. § (3) bekezdésében írt kifejezett törvényi rendelkezésen alapult, ezt azonban a jelenlegi eljárási törvény nem tartotta fenn. Az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálásáról pedig a Be. 133. §-a külön rendelkezik.

Jelen esetben tehát a másodfokú bíróságnak nem az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzést helybenhagyó legfelsőbb bírósági határozat keltétől (2003. február 10.) számított, hathónapos felülvizsgálatot, hanem a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontja alapján esedékes egyéves felülvizsgálatot kellett volna elvégeznie. Az ezt követően esedékes hat havonkénti felülvizsgálatra irányadó a Be. 132. § (2) bekezdése.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzése indokolásának 3. oldal második és harmadik bekezdését mellőzte.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a ítélőtábla érdemben törvényes döntését az indokolás helyesbítése mellett a Be. 371. § (1) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 2227/2003. sz.)