BH 2000.1.24 A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek [Ptk. 1. §, 117. § (2) bek., 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 183. § (2) bek. g) pont, 194. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 37. §, 40. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 69. § (5) bek. a) pont].

Az alapperben megállapított tényállás szerint a felperesi társaság ügyvezetője az I. r., helyettese a II. r. alperes volt. A felperes csődeljárását 1993. február 11-én közzétették, majd 1993. december 9-én a társaság felszámolási eljárása is megindult. Ez utóbbit követően az I. r. alperes - a felszámoló hozzájárulása nélkül - 214.641 forint díjazásban részesült. Ugyanilyen módon 38.250 forint gépkocsiátalányt, míg a II. r. alperes 123.020 forint díjazást és 38.250 forint gépkocsiátalányt vett fel. Az I. r. alperes 56.982 forint kiküldetési költséget is felvett, a bizonylatokon a felvétel időpontját, 1993. december 9-ét utólag december 8-ra javították át. Az I. r. alperes korábban 800 000 forint kölcsönt vett fel a felperestől; a tőkeösszeget ugyan visszafizette, a 480.000 forint összegű kamatot azonban nem fizette meg.

Az I. r. és a II. r. alperesek használták a felperes által - az 1989. december 15-én kelt lízingszerződés alapján - a Sportinvest Kft.-től lízingelt 1 db Mitsubishi GLST gyártmányú személygépkocsit, valamint az 1 db Ford Sierra 2.0 GL gyártmányú személygépkocsit. A lízingdíj kifizetése után a két gépkocsi a felperes tulajdonába került. Az I. és II. r. alperesek a gépkocsikat 1992. április 2-án megvásárolták. Az adásvételi szerződés vételárat nem tartalmazott, az alperesek az adásvételi szerződés megkötését követően összesen 25.000 forintot fizettek be a felperes pénztárába. A gépkocsik jelenleg is az alperesek birtokában vannak.

A felperes módosított keresetében az I. r. alperes által a felperes felszámolásának elrendelése után felvett munka- és kiküldetési díj, valamint gépkocsiátalány (214.641 + 202.650 + 38.250,-Ft), az 1990 decemberében folyósított kölcsön után járó 480.000 forint kamat mint kár és az említett tőkeösszegek után járó évi 20% késedelmi kamat megfizetésére, valamint a Mitsubishi GLST típusú gépkocsi kiadására vagy 1.056.676 forint egyenérték megfizetésére, továbbá a gépkocsi 38 hónap időtartamú használata fejében havi 50.000 forint használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest.

A felperes a II. r. alperest a felszámolásának elrendelése után felvett 123.010 forint munkabér és 38.250 forint gépkocsiátalány, a tőkeösszegek utáni kamatok megfizetésére, valamint a Ford Sierra 2.0 GL gépkocsi kiadására vagy 997.177 forint egyenérték megfizetésére, továbbá a gépkocsi 38 havi használata fejében havi 50.000 forint használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A keresete jogalapjaként a peres felek között 1992. április 2-án létrejött adásvételi szerződés semmisségére, míg a felszámolás elrendelését követően felvett pénzösszegek tekintetében az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv. ) 37. §-ában foglaltakra hivatkozott.

A felperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozók - a felperes jogi álláspontja szerint - az alpereseknek a kereset szerinti marasztalását indítványozták.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a felperesi felszámoló a mód. Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 90 napos megtámadási határidőt lekéste. A gépkocsikra kötött adásvételi szerződéseket érvényesnek állították, melyek a felek valódi ügyleti akaratát tükrözték. Szóban is megköthetőek voltak a szerződések, és azokat a társaság mindkét tagja egyhangúlag jóváhagyta. A munkabér a szerződés felmondásáig jogszerűen megillette őket a gépkocsiátalánnyal együtt. A kiküldetés elhatározása még a felszámolás elrendelése előtt történt, így a felszámoló hozzájárulására nem volt szükség.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 1.549.873 forintot és késedelmi kamatait, továbbá adja ki a Mitsubishi GLST gépkocsit vagy fizessen meg a felperesnek további 1.056.676 forintot. Kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 921 260 forintot a tőkének 20% késedelmi kamatával együtt, továbbá adja ki a Ford Sierra 2.0 GL gépkocsit, vagy fizessen meg további 997 177 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alpereseket a le nem rótt eljárási illeték, továbbá - a felperes és a beavatkozók javára - perköltség fizetésére is kötelezte.

Ítéletének indokai szerint a felperesnek a mód. Cstv. 37. §-ára alapított kereseti követelése csak a felperes felszámolásának közzététele, tehát 1993. december 9-e után felvett összegekre nézve alapos. Az I. r. alperesnek folyósított kölcsön utáni kamatigényt kártérítési jogcímen alaposnak találta. A gépkocsikra kötött adásvételi szerződéseket az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 183. §-a (2) bekezdésének g) pontjába és 194. §-ának (1) bekezdésébe ütköző semmis szerződéseknek minősítette. Ezért elvetette a megtámadási határidőre vonatkozóan előterjesztett alperesi védekezést. A semmisség jogkövetkezményeként az alpereseket a gépkocsiknak az APEH által megállapított értékben történő kiadására kötelezte. A felperest megillető használati díjat mérlegeléssel havi 20.000 forintban határozta meg.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek éltek fellebbezéssel, az ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását indítványozták. A gépkocsi egyenértékeként és használati díj címén terhükre megállapított összeget eltúlzottnak állították, egyebekben korábbi jogi álláspontjukat tartották fenn.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette. A II. r. alperest 161.200 forintban marasztaló rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e kereseti kérelem tárgyában új határozat hozatalára utasította. Az ítélet ezt meghaladóan fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva az I. r. alperes marasztalását 669.990 forintra és kamataira leszállította. Az I. r. alperessel szemben 480.000 forint kárigény tekintetében a keresetet elutasította. A II. r. alperes 760.000 forint gépkocsi-használati díjtartozását 310.272 forintra és e tőke kamataira szállította le. Az alperesek gépkocsi-kiadási kötelezettségét azzal hagyta helyben, hogy a Mitsubishi GLST gépkocsi ellenértéke 403.000 forint, a Ford Sierra gépkocsi ellenértéke pedig 375.000 forint. Az alpereseket mentesítette az elsőfokú perköltség megfizetése alól. Kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek fizessen meg 100.000 forint elsőfokú perköltséget. A feljegyzett 407.368 forint kereseti illetékből a felperest 301.868 forint, az I. r. alperest 64.380 forint, míg a II. r. alperest 41.120 forint megfizetésére kötelezte. Ugyanilyen arányban osztotta meg a felek között a másodfokú perköltséget és a fellebbezési eljárásiilleték-fizetési kötelezettséget is.