62013CJ0634_SUM[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. szeptember 17. Total Marketing Services, venant aux droits de Total Raffinage Marketing kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - A paraffinviaszok piaca - A gacs piaca - A jogellenes kartellben való részvétel időtartama - A részvétel megszüntetése - A részvétel megszakítása - Bizonyos időszak során létesített, összejátszásra irányuló kapcsolatok hiánya - A jogsértés folytatása - Bizonyítási teher - Nyilvános elhatárolódás - Az elhatárolódási szándéknak a kartell többi résztvevője általi észlelése - Indokolási kötelezettség - Az ártatlanság vélelme, továbbá az egyenlő bánásmód elve, a hatékony bírói jogvédelem elve és a büntetések egyéniesítésének elveˮ. C-634/13. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2015. szeptember 17. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - A paraffinviaszok piaca - A gacs piaca - A jogellenes kartellben való részvétel időtartama - A részvétel megszüntetése - A részvétel megszakítása - Bizonyos időszak során létesített, összejátszásra irányuló kapcsolatok hiánya - A jogsértés folytatása - Bizonyítási teher - Nyilvános elhatárolódás - Az elhatárolódási szándéknak a kartell többi résztvevője általi észlelése - Indokolási kötelezettség - Az ártatlanság vélelme, továbbá az egyenlő bánásmód elve, a hatékony bírói jogvédelem elve és a büntetések egyéniesítésének elve"

A C-634/13. P. sz. ügyben,

a Total Marketing Services SA, a Total Raffinage Marketing jogutódja (képviselik: A. Vandencasteele, C. Lemaire és S. Naudin avocats)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. november 26-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: P. Van Nuffel és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Coutrelis avocat)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Rosas, Juhász E. (előadó), D. Šváby és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 15-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2015. március 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Total Marketing Services SA - amely a Total Raffinage Marketing, korábban Total France SA jogutódja (a továbbiakban: Total France) - az Európai Unió Törvényszéke Total Raffinage Marketing kontra Bizottság ítéletének (T-566/08, EU:T:2013:423, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az elsődlegesen az [EK 81. cikk] és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.181 - "gyertyaviasz"-ügy) 2008. október 1-jén hozott C(2008) 5476 végleges bizottsági határozat (összefoglaló közzététel: HL 2009. C 295., 17. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése, másodlagosan pedig a vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti keresetét.

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2 A megtámadott ítéletben a Törvényszék az alábbi megállapításokat tette: [...]

"1 [A vitatott] határozatban [...] az [Európai Bizottság] megállapította, hogy a [Total France] és a benne 100%-os részesedéssel rendelkező anyavállalata, a Total SA más vállalkozásokkal együtt megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló[, 1992. május 2-i] megállapodás [(HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.)] 53. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy az EGT-ben a paraffinviasz-piacon és a német gacspiacon kartellben vettek részt.

2 A [vitatott] határozat címzettjei - a [Total France-on] és anyavállalatán, a Total SA-n kívül (a továbbiakban együtt: Total-csoport vagy Total) - a következő társaságok: [...].

3 A paraffinviaszt nyersolajból állítják elő finomítással. A paraffinviaszt olyan termékek gyártásához használják, mint gyertyák, vegyi anyagok, gumiabroncsok és gépjárműipari termékek, valamint felhasználják a gumi-, a csomagolóanyag-, a ragasztó- és a rágógumiiparban is (a [vitatott] határozat (4) preambulumbekezdése).

4 A gacs a paraffinviasz gyártásához szükséges alapanyag. Finomítókban állítják elő az alapolajok nyersolajból való előállításának melléktermékeként. Végső fogyasztóknak is értékesítik, például a forgácslemezgyártók számára (a [vitatott] határozat (5) preambulumbekezdése).

5 A Bizottság azt követően indította meg vizsgálatát, hogy [egy társaság] a 2005. március 17-i levelében kartell fennállásáról tájékoztatta a Bizottságot [...] (a [vitatott] határozat (72) preambulumbekezdése).

6 A Bizottság 2005. április 28-án és 29-én az [EK] 81. és az [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatokat végzett [...] a [Total France] [...] helyiségeiben (a [vitatott] határozat (75) preambulumbekezdése).

7 A Bizottság 2007. május 29-én kifogásközlést címzett [a vitatott határozat címzettjeihez], köztük a Total France-hoz (a [vitatott] határozat (85) preambulumbekezdése). A Total France 2007. augusztus 14-i levelében válaszolt a kifogásközlésre.

8 A Bizottság 2007. december 10-én és 11-én meghallgatást tartott, amelyen a Total France is részt vett (a [vitatott] határozat (91) preambulumbekezdése).

9 A [vitatott] határozatban a Bizottság a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel megállapította, hogy az EGT-ben a paraffinviasz- és gacsgyártók többségét alkotó címzettek az EK 81. cikkbe és az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vettek részt, amely az EGT területére kiterjedt. E jogsértés a paraffinviasz árának rögzítésére, valamint érzékeny kereskedelmi információk cseréjére és hozzáférhetővé tételére vonatkozó megállapodásokban, illetve összehangolt magatartásokban állt (a továbbiakban: a jogsértés fő ága). [A] [...] Total esetében a paraffinviaszt érintő jogsértés az ügyfelek és a piacok felosztására is kiterjedt (a továbbiakban: a jogsértés második ága). Ezenkívül [...] a Total által elkövetett jogsértés a német piacon a végső ügyfeleknek értékesített gacsra is kiterjedt (a továbbiakban: a jogsértés gaccsal kapcsolatos ága) (a [vitatott] határozat (2), (95) és (328) preambulumbekezdése, valamint 1. cikke).

10 A versenyellenes magatartások a résztvevők által »technikai találkozóknak«, illetve néha »Blauer Salonnak« nevezett versenyellenes találkozókon, valamint kifejezetten a gacsra vonatkozó kérdéseknek szentelt »gacstalálkozókon« valósultak meg.

11 A [vitatott] határozat szerint a Total France alkalmazottai a jogsértésben annak egész időtartama alatt közvetlenül részt vettek. A Bizottság tehát megállapította a Total France felelősségét a kartellben való részvételéért (a [vitatott] határozat (555) és (556) preambulumbekezdése). Ezenkívül a Total France 1990 és a jogsértés vége között közvetlenül vagy közvetetten több mint 98%-ban a Total SA tulajdonában volt. A Bizottság megállapította, hogy ennek alapján vélelmezhető, hogy a Total SA meghatározó befolyást gyakorolt a Total France magatartására, mivel a két társaság egyetlen vállalkozás részét képezte (a [vitatott] határozat (557)-(559) preambulumbekezdése). A [Total France] a felelősség anyavállalatának való betudásával kapcsolatban a tárgyaláson feltett szóbeli kérdésre válaszolva az e napon kihirdetett T-548/08. sz., Total SA kontra Bizottság egyesített ügyben a Total SA által közölt információk összességére hivatkozott. Az említett ügyben a Total SA a Törvényszék írásbeli kérdésére kifejtette, hogy a Total France a vitatott időszakban közvetlenül vagy közvetetten a 100%-os tulajdonában volt.

12 A jelen ügyben kiszabott bírságok összegét az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásnak [...] (a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) a kifogásközlés fenti 2. pontban említett társaságokkal való közlésének időpontjában hatályban lévő változata alapján számították ki.

15 [A 2006. évi iránymutatás alkalmazásával a] Bizottság [...] 128163000 eurós kiigazított alapösszegre [jutott].

16 A bírság összegének [...] csökkentése hiányában a 128163000 eurós kiigazított alapösszeg megfelel a bírság teljes összegének (a [vitatott] határozat (785) preambulumbekezdése).

17 A [vitatott] határozat többek között a következő rendelkezéseket tartalmazza:

»1. cikk

A következő vállalkozások megsértették az [EK] 81. cikk (1) bekezdését és 1994. január 1-jétől az EGT-Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy az említett időszakokban a közös piacon és 1994. január 1-jétől az EGT-ben a paraffinviasz-ágazatban folyamatos megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásban vettek részt:

[...]

a Total France [...]: 1992. szeptember 3-tól 2005. április 28-ig; és

a Total SA: 1992. szeptember 3-tól 2005. április 28-ig.

A következő vállalkozások esetében a jogsértés az említett időszakokban a német piacon a végső ügyfeleknek értékesített gacsra is kiterjedt:

a Total France [...]: 1997. október 30-tól 2004. május 12-ig; és

a Total SA: 1997. október 30-tól 2004. május 12-ig.

[...]

2. cikk

Az 1. cikkben említett jogsértés miatt a következő bírságok kerülnek kiszabásra:

[...]

a Total France [...] a Total SA-val egyetemlegesen: 128163000 [euró].

[...]«"

A Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet

3 A Törvényszék Hivatalához 2008. december 17-én benyújtott keresetének alátámasztása érdekében a fellebbező tizenegy jogalapot hozott fel. A Törvényszék előtt tartott tárgyalás során egy tizenkettedik jogalapot is felhozott. A Törvényszék e jogalapok mindegyikét elutasította, kivéve a nyolcadik, a 2006. évi iránymutatás 24. pontjában rögzített számítási módszer jogellenességére alapított jogalapot. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a Total France jogsértésben való részvételének időtartamát tükröző szorzótényező meghatározása során megsértette az arányosság elvét és az egyenlő bánásmód elvét, amikor a 7 hónapos és 28 napos részvételi időszakot (a paraffinviasz esetében), valamint a 6 hónapos és 12 napos részvételi időszakot (a gacs esetében) egy egész évig tartó részvétellé vonta össze. Következésképpen a Törvényszék a fellebbezővel szemben kiszabott bírság teljes összegét 128163000 euróról 125459842 euróra csökkentette. Ezzel szemben a Total kontra Bizottság ítéletben (T-548/08, EU:T:2013:434) a Törvényszék teljes egészében elutasította a Total SA anyavállalat által benyújtott keresetet, és a Total SA-val szemben kiszabott bírságot nem csökkentette ugyanilyen mértékben.

A felek kérelmei

4 A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben a Törvényszék tévesen zárta ki azt, hogy a fellebbező 2004. május 12-ét követően megszüntette a jogsértésben való részvételt;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben a Törvényszék tévesen zárta ki azt, hogy a fellebbező, illetve a Repsol YPF Lubricantes y Especialidades SA, a Repsol Petróleo SA és a Repsol YPF SA (a továbbiakban: Repsol) a jogsértésben való részvétele időtartamát illetően bármilyen igazolatlan eltérő bánásmódban részesült volna;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben a Törvényszék tévesen zárta ki azt, hogy 2000. május 26. és 2001. június 27. között megszakadt a fellebbező jogsértésben való részvétele;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben a Törvényszék nem válaszolt a fellebbező által tanúsított versenyző piaci magatartással kapcsolatos bizonyítékok vizsgálatának hiányára alapított jogalapra;

- az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének megfelelően az ügyet érdemben döntse el, és e címen a fellebbezőt érintő részében semmisítse meg a vitatott határozatot, továbbá korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentse a fellebbezővel szemben kiszabott bírságot;

- amennyiben a Bíróság a jelen ügyet érdemben nem dönti el, a költségekről jelenleg ne határozzon, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé a Bíróság ítéletének megfelelő újbóli vizsgálatra, és

- végül az eljárási szabályzat 69. cikkének megfelelően a Bizottságot kötelezze mind a Törvényszék, mind pedig a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

5 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére, ideértve a Törvényszék előtt felmerült költségeket is.

A fellebbezésről

6 A fellebbezés négy jogalapon alapul.

Az azon megállapítással kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított első jogalapról, hogy a fellebbező a 2004. május 11-i és 12-i találkozót követően 2005. április 28-ig részt vett a jogsértésben

7 A megtámadott ítélet 370. pontjában a Törvényszék idézte a vitatott határozat (602) preambulumbekezdését, amelynek szövege a következő:

"A [fellebbező] azt állítja, hogy a 2004. május 11-i és 12-i technikai találkozót követően semmilyen találkozón nem vett részt, és hozzáteszi, hogy képviselője egy belső közlés szerint felettese tanácsát követően törölte a 2004. november 3-i és 4-i találkozóra való utazását. A Bizottság megjegyzi, hogy a kartellből való esetleges kilépésre vonatkozóan semmilyen bizonyíték nincs. Összetett jogsértések esetén azon tény, hogy valamely vállalkozás valamelyik találkozón nincs jelen, vagy nem ért egyet a találkozón megvitatottakkal, nem jelenti azt, hogy a vállalkozás véget vetett volna a folyamatos jogsértésben való részvételének. A jogsértés megszüntetéséhez a vállalkozásnak világosan el kell határolódnia a kartelltől. [...] [A fellebbező] nem nyújtott be konkrét bizonyítékot arra, hogy teljesen önállóan egyoldalú piaci stratégiát választott, és a kartell tevékenységeitől világosan és nyíltan elhatárolódott. Ellenkezőleg, a Bizottság birtokában lévő bizonyítékok azt mutatják, hogy a [fellebbező] megkapta a következő három technikai találkozóra (azaz a helyszíni vizsgálatok megkezdését megelőzően szervezett utolsó három technikai találkozóra) való hivatalos meghívókat. A Bizottság megjegyzi, hogy a [fellebbező] képviselője megerősítette, hogy részt vesz a 2004. november 3-i és 4-i találkozón, még ha ki is tűnik, hogy ezt követően törölte utazását. Ugyanígy a 2005. február 23-i és 24-i találkozót illetően a [Sasol Wax International AG, a Sasol Holding in Germany GmbH és e találkozó szervezője, a Sasol Limited (a továbbiakban: Sasol)] már lefoglalt egy szobát a [fellebbező] képviselőjének abban a szállodában, ahol a találkozóra sor került, amely foglalást később lemondták. A Bizottság ez alapján tehát megállapítja, hogy a Sasol és a többi résztvevő számára világos volt, hogy a [fellebbező] végig részt vett a kartellben. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a találkozókon folytatott megbeszélések nem tértek el alapvetően a korábbi találkozókon folytatott megbeszélésektől, hanem a résztvevők folytatták az áremelésekre vonatkozó megbeszéléseket, anélkül hogy megemlítették volna, hogy a [fellebbező] bármilyen módon ki akarna lépni a kartellből (lásd a (175), (176) és (177) preambulumbekezdést), és hogy nem volt szokatlan, hogy egyes vállalkozások a kartell ideje alatt nem vettek részt bizonyos találkozókon. E két tényező bizonyítja, hogy nem tekintették úgy, hogy a [fellebbező] a 2004 májusi találkozót követően kilépett volna a kartellből. A [fellebbező] képviselőjének belső közlése, hogy miért nem vesz részt egy találkozón, semmiképpen nem tekinthető nyilvános elhatárolódásnak. Mivel semmilyen más információ nem utal arra, hogy [a fellebbező] elhatárolódott volna a kartelltől, a Bizottság úgy véli, hogy a [fellebbező] kartellben való részvétele nem ért véget a helyszíni vizsgálatok előtt."

8 A megtámadott ítélet 372-379. pontjában a Törvényszék a nyilvános elhatárolódás ismérvét, valamint ezen elhatárolódásnak a kartell többi résztvevője általi észlelését illetően megerősítette a Bizottság álláspontját, és megállapította, hogy a fellebbező a többi résztvevő észlelése szerint nem határolódott el nyilvánosan a kartelltől.

9 Ezenkívül a megtámadott ítélet 377-379. pontjában a Törvényszék elemezte a fellebbező technikai találkozókon jelen lévő képviselője által a fellebbező egy másik alkalmazottjának küldött, 2004. november 3-i belső levelet, amelynek szövege a következő volt: "Az Ausztriában tartott találkozó célkitűzésére figyelemmel Thibault javaslatához csatlakozom. Törlöm a Bécsbe való utazásomat (eredetileg tervezett indulás ma délután)", és megállapította, hogy a többi résztvevővel nem közölt belső levél nem tekinthető nyilvános elhatárolódásnak. A Törvényszék ezt követően, az ítélet 380. pontjában megállapította: pusztán azon tény, hogy a fellebbező nem vett részt az utolsó technikai találkozókon, egyáltalán nem bizonyítja, hogy nem használta fel a versenytársai által alkalmazott árakra vonatkozó információkat, amelyeket azon korábbi tíz technikai találkozón kapott, amelyeken jelen volt, és nem bizonyítja, hogy nem húzott hasznot a korábbi technikai találkozókon kötött, a piacok és az ügyfelek felosztására vonatkozó megállapodásokból. Ugyanezen pontban a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be arra vonatkozóan, hogy 2004. május 12-én megszüntette volna a kartell végrehajtását.

A felek érvei

10 A fellebbező azt állítja, hogy a 2004. május 11-i és 12-i technikai találkozót követően egészen a Bizottság által 2005. április 28-án és 29-én lefolytatott helyszíni vizsgálatokig nem vett részt az előbbi időponttól kezdve szervezett három találkozó egyikén sem, ami megszakítás nélkül egy évig tartó olyan időszaknak felel meg, amely messze meghaladja az összejátszásra irányuló találkozók tartása közötti, rendszerint három hónapos időközöket. Ezenkívül nem nyert bizonyítást, illetve nem állították, hogy a fellebbező és a kartell többi résztvevője között ezen időszakban sor került volna bármilyen jellegű jogellenes összejátszásra. Ráadásul a jelen ítélet 9. pontjában említett belső levél a fellebbező szerint alátámasztja, hogy a képviselőjének a 2004 májusában tartott találkozót követő találkozókról való távolmaradása nem véletlen volt, hanem a vezetési hierarchiájának e találkozók tárgyához kapcsolódó utasításaiból eredt.

11 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nyilvános elhatárolódás követelménye azon az alapvető előfeltevésen alapul, hogy a versenyellenes találkozón részt vevő jogalanyt úgy kell tekinteni, mint aki felvállalta e találkozó tartalmát, hacsak nyilvánosan el nem határolódik attól (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EU:C:2004:6, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül a Törvényszéknek a bizonyításfelvétellel és valamely jogalany kartellben való részvételének időtartamával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bizottságnak nem csupán a kartell fennállását kell bizonyítania, hanem annak időtartamát is, továbbá hogy a jogsértés időtartamának közvetlen alátámasztására alkalmas bizonyítékok hiányában a Bizottságnak legalább olyan bizonyítékokra kell hivatkoznia, amelyek időben kellően közeli tényekre vonatkoznak, oly módon, hogy ésszerűen elfogadható legyen, hogy e jogsértés megszakítás nélkül folyt két konkrét időpont között.

12 A fellebbező ebből arra következtet, hogy ha a Bizottságnak bizonyos időponttól kezdve és bizonyos időszak során nincs semmilyen bizonyítéka a valamely jogalany és a kartell más résztvevői közötti összejátszásra irányuló kapcsolatokra vagy megnyilvánulásokra, akkor az e jogalany kartellben való részvétele folyamatosságának megállapítását nem alapíthatja arra az állításra, hogy e jogalany nem határolódott el. A fellebbező szerint a Törvényszék a Bizottság e megközelítésének helybenhagyásával megfordította a jogsértésben való részvétel időtartamával kapcsolatos, a Bizottságra háruló bizonyítási terhet, ezáltal pedig tévesen alkalmazta a jogot.

13 Hangsúlyozva, hogy e fellebbezési jogalap nem a kartellben való részvétel megszakításának időtartamára, hanem a részvételnek a kartell végéig történő folytatására vonatkozik, a Bizottság azt állítja, hogy e jogalappal a fellebbező csupán megismétli a Törvényszék előtt a ténybeli elemek értékelésével kapcsolatban felhozott érveket, vagyis e jogalapot elsődlegesen elfogadhatatlannak kell tekinteni.

14 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a jogsértésben való részvétel időtartama olyan ténykérdés, amelyet az adott ügy körülményeitől függően esetről esetre kell bizonyítani. A jelen ügyben a fellebbező jogsértésben való részvételének folytatását két, egymástól elválaszthatatlan körülmény összekapcsolódása bizonyítja, vagyis egyrészt az, hogy a technikai találkozókra továbbra is meghívták őt, ami azt feltételezi, hogy a meghívó fél a fellebbezőt továbbra is a kartell részének tekintette, másrészt pedig az, hogy a fellebbező nem határolódott el e kartelltől. Így sem a Bizottság, sem pedig a Törvényszék nem egyedül abból indult ki, hogy a fellebbező nyilvánosan nem határolódott el.

15 Összefoglalva, a Bizottság azt állítja, hogy a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy a nyilvános elhatárolódás hiánya nagyon fontos elem olyan esetben, amelyben megállapítható a kartellben való részvétel folytatását valószínűsítő körülmények fennállása, továbbá hogy a kartell többi tagjának észlelése mindenképpen lényeges körülmény. A vitatott határozat (602) preambulumbekezdésében a Bizottság - távolról sem kizárólag a fellebbező nyilvános elhatárolódásának hiányából kiindulva - olyan valószínűsítő körülményeket vett sorra, amelyeket összességükben kellett értékelni. A Törvényszék önállóan értékelte az e körülményeknek tulajdonítandó bizonyító erőt.

A Bíróság álláspontja

16 Nem vitatott, hogy a fellebbező nem vett részt a kartell összejátszásra irányuló három utolsó találkozóján, amelyekre 2004. május 12. és 2005. április 29. között került sor.

17 Miután a megtámadott ítélet 370. pontjában szó szerint idézte a vitatott határozat (602) preambulumbekezdését, a Törvényszék ezen ítélet 372-374. pontjában megerősítette a Bizottság által e preambulumbekezdésben kifejtett azon álláspont megalapozottságát, amely szerint a fellebbező 2004 májusát követően is folytatta a jogsértésben való részvételt.

18 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy csak akkor lett volna megállapítható, hogy a vállalkozás véglegesen megszüntette a kartellben való részvételt, ha nyilvánosan elhatárolódott volna a kartell tartalmától, és hozzátette, hogy e tekintetben az a meghatározó ismérv, hogy a kartell többi résztvevője miként értelmezte az említett vállalkozás szándékát.

19 Így - mint azt a Törvényszék megállapította - még ha nem is vitatott, hogy valamely vállalkozás a továbbiakban nem vesz részt a kartell összejátszásra irányuló találkozóin, a kartelltől akkor is nyilvánosan el kell határolódnia annak megállapíthatóságához, hogy megszüntette az abban való részvételt, ezen elhatárolódás bizonyítékát pedig e kartell többi résztvevőjének észlelése alapján kell értékelni.

20 Meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nyilvános elhatárolódás ahhoz szükséges, hogy az a vállalkozás, amely összejátszásra irányuló találkozókon vett részt, bizonyítani tudja, hogy a részvétele minden versenyellenes szándékot nélkülözött. Ennek érdekében a szóban forgó vállalkozásnak azt kell bizonyítania, hogy tájékoztatta a versenytársait arról, hogy e találkozókon az övékétől eltérő szándékkal vesz részt (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EU:C:2004:6, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 A Bíróság azt is megállapította, hogy a vállalkozás versenyellenes találkozón való részvétele olyan vélelmet keletkeztet e részvétel jogellenességét illetően, amelyet e vállalkozásnak kell megdöntenie olyan nyilvános elhatárolódás bizonyításával, amelyet a kartell többi résztvevőjének ekként kell észlelnie (lásd ebben az értelemben: Compa kontra Bizottság ítélet, C-290/11 P, EU:C:2012:271, 74-76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 Ezért a Bíróság ítélkezési gyakorlata csak a vállalkozás versenyellenes találkozókon való részvételével összefüggésben, az előző pontban felidézett vélelem megdöntéséhez nélkülözhetetlen bizonyítási eszközként követeli meg a nyilvános elhatárolódást, anélkül azonban, hogy a jogsértésben való részvételnek véget vető ilyen elhatárolódást minden körülmények között megkövetelné.

23 Azzal összefüggésben ugyanis, ha a vállalkozás nem egyedi versenyellenes találkozókon, hanem egy több éven át tartó jogsértésben vesz részt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a nyilvános elhatárolódás hiánya csupán egyikét képezi azon tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapítása érdekében, hogy a vállalkozás ténylegesen tovább folytatta-e a jogsértésben való részvételt, vagy épp ellenkezőleg, megszüntette azt (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C-441/11 P, EU:C:2012:778, 75. pont).

24 Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 372. és 374. pontjában megállapította, hogy a nyilvános elhatárolódás képezi a kartellben érintett társaság rendelkezésére álló egyetlen eszközt annak bizonyítására, hogy e társaság megszüntette az e kartellben való részvételt, még abban az esetben is, ha nem vett részt versenyellenes találkozókon.

25 A Törvényszék e téves jogalkalmazása ugyanakkor nem eredményezheti a megtámadott ítélet azzal kapcsolatos megállapításainak hatályon kívül helyezését, hogy a fellebbező 2004. május 12. és 2005. április 29. között részt vett a jogsértésben.

26 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállását a legtöbb esetben bizonyos olyan egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együttesen vizsgálva - más összefüggő magyarázat hiányában - a versenyszabályok megsértését bizonyíthatják (lásd: Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EU:C:2004:6, 57. pont, valamint Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C-441/11 P, EU:C:2012:778, 70. pont).

27 Különösen a több éven át tartó jogsértéseket illetően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy egy meghatározott időszak tekintetében nem terjesztettek elő közvetlen bizonyítékot a társaság e jogsértésben való részvételére, nem képezi akadályát annak, hogy e részvételt ezen időszak vonatkozásában is megállapítsák, amennyiben e megállapítás objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeken alapul (lásd ebben az értelemben: Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ítélet, C-105/04 P, EU:C:2006:592, 97. és 98. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C-441/11 P, EU:C:2012:778, 72. pont).

28 Ugyanis, még ha a nyilvános elhatárolódás nem is képezi a kartellben érintett társaság rendelkezésére álló egyetlen eszközt annak bizonyítására, hogy e társaság megszüntette részvételét e kartellben, ez akkor sem változtat azon, hogy ez az elhatárolódás olyan fontos ténynek minősül, amely megalapozhatja a versenyellenes magatartás megszüntetését. A nyilvános elhatárolódás hiánya olyan ténybeli helyzetnek minősül, amelyet a Bizottság felhasználhat valamely társaság versenyellenes magatartása folytatásának bizonyítékaként. Ugyanakkor abban az esetben, ha valamely jelentős időszak során több, összejátszásra irányuló találkozót az érintett társaság képviselőinek részvétele nélkül tartottak meg, a Bizottságnak egyéb bizonyítékokkal is alá kell támasztania az értékelését.

29 A jelen ügyben a Törvényszék a 377-379. pontban helyesen állapította meg, hogy a fellebbező képviselője által a fellebbező egy másik alkalmazottjának 2004. november 3-án küldött belső levél nem bizonyíthatta a nyilvános elhatárolódást.

30 Márpedig meg kell állapítani, hogy e kereseti jogalap elutasítását nem csupán a fellebbező nyilvános elhatárolódásának hiánya indokolja. A vitatott határozatnak a megtámadott ítélet 370. pontjában idézett (602) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy voltak egyéb olyan ténybeli elemek is, amelyeket a Bizottság alapul vett, és amelyeket a fellebbező nem vitatott, így például az, hogy eredetileg megerősítették a fellebbező képviselőjének a 2004. november 3-i és 4-i találkozón való részvételét, továbbá az, hogy az összejátszásra irányuló találkozók szervezője eredetileg szállodai szobát foglalt a fellebbező képviselője számára a 2005. február 23-i és 24-i találkozóra.

31 Ezért e ténybeli elemek a fellebbező nyilvános elhatárolódásának hiányával és az összejátszásra irányuló találkozók szervezőjének észlelésével együtt értelmezve olyan egybehangzó valószínűsítő körülményeknek minősülnek, amelyek alapján megállapítható a fellebbező kartellben való részvételének folytatása.

32 Következésképpen, mivel az első fellebbezési jogalap hatástalan, annak nem lehet helyt adni.

Az azon megállapítással kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított harmadik jogalapról, hogy a fellebbező jogsértésben való, 2000. május 26. és 2001. június 26. közötti részvétele nem szakadt meg

33 A vitatott határozat (159) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy a Shell által tett nyilatkozatok szerint a 2000. május 25-i és 26-i találkozó során e találkozó többi résztvevője azzal vádolta a Total France-t, hogy túl alacsony árakon értékesít.

34 A vitatott határozat (603) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A Total France [...] azt állítja, hogy 2000 és 2001 között megszakította a részvételét, és hogy azon tény, hogy képviselője dühösen elhagyta a [2000. május 25-i és 26-i] találkozót, az elhatárolódás jelének minősült. [...] A Bizottság megjegyzi [...], hogy semmilyen információ nem utal arra, hogy a Total nyilvánosan elhatárolódott volna a kartelltől. Azon tény, hogy [X, a Total France képviselője] elhagyta a találkozót, önmagában nem minősül nyilvános elhatárolódásnak, mivel maga a Total nem állítja azt, hogy [X] bejelentette volna, hogy a Total véget kíván vetni a kartellben való részvételének. [X] dühe inkább azt bizonyítja, hogy nem volt elégedett a megkötött megállapodásokkal. Az, hogy a Total kevesebb mint egy múlva újból feltűnt, azt erősíti meg, hogy nem állt szándékában véget vetni a részvételének. Következésképpen a Bizottság nem tekinti úgy, hogy a Total rövid átmeneti távolléte megszakította volna a kartellben való részvételét."

35 A Törvényszék a megtámadott ítélet 401. és 402. pontjában lényegében megállapította, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a 2000. május 25-i és 26-i találkozó során a fellebbező képviselője e találkozó többi résztvevőjének észlelése szerint elhatárolódott volna a jogsértéstől.

A felek érvei

36 A fellebbező azt állítja, hogy - mint az a kartellben részt vevő egyik vállalkozás által a Bizottság előtt tett nyilatkozatból kitűnik - a képviselője hirtelen és bosszúsan távozott a 2000. május 25-i és 26-i találkozóról, és a további három találkozó közül egyiken sem vett részt, egészen addig, amíg az új képviselője el nem ment a 2001. június 26-i és 27-i találkozóra. A Törvényszék által levont következtetés - vagyis az, hogy a fellebbező nem szolgált bizonyítékkal a nyilvános elhatárolódásról - a fellebbező szerint az ártatlanság vélelme megsértésének minősül. Így a Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot, annál is inkább, hogy a fellebbezővel kapcsolatos megközelítése ellentétes volt az e kartellben részt vevő valamely másik vállalkozást illetően alkalmazott megközelítésével.

37 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy e jogalap elfogadhatatlan. E jogalap ugyanis a Bizottság szerint ténybeli jogalapnak minősül, mivel kiterjed mind a kartellben való részvétel időtartamának mérlegelésére, mind pedig az elhatárolódás fogalmára, és mindkét esetben ténybeli helyzetről van szó. A fellebbező csupán a tények Törvényszék által kialakított értelmezését vonja kétségbe.

38 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy e jogalap megalapozatlan, mivel a perbeli kartellben való, 2000. május 26. és 2001. június 26. közötti részvétel folyamatosságának megállapítása érdekében a Bizottság nem csupán a nyilvános elhatárolódás hiányának figyelembevételére szorítkozott, mint az kitűnik a vitatott határozat (603) preambulumbekezdéséből. A Törvényszék helybenhagyta ezt az elemzést, ennek során pedig nem csupán az elhatárolódás e hiányára támaszkodott, hanem azon körülmények vizsgálatára is, amelyek között a fellebbező képviselője távozott a 2000. május 25-i és 26-i találkozóról. A Bizottság arra következtet, hogy a vállalkozás kartellben való részvételének időtartama ténykérdés, a jelen ügyben pedig az, hogy egy éven át nincsenek bizonyítékok versenyellenes kapcsolatfelvételekre vagy az ilyen kapcsolatfelvételekben való részvételre, önmagában nem lehet elegendő e kartell megszakításának alátámasztására.

A Bíróság álláspontja

39 Meg kell állapítani, hogy e fellebbezési jogalap két érven nyugszik, amelyek egyrészt azon alapulnak, hogy a fellebbező képviselője által a 2000. május 25-i és 26-i találkozó során tanúsított magatartás azt támasztja alá, hogy a fellebbező nyilvánosan el kívánt határolódni a perbeli kartelltől, másrészt pedig azon, hogy a fellebbező a 2000. május 26. és 2001. június 26. között szervezett, összejátszásra irányuló három találkozó egyikén sem vett részt.

40 Azon kérdést illetően, hogy a fellebbező képviselője által a 2000. május 25-i és 26-i találkozó során tanúsított magatartás bizonyíthatta-e a nyilvános elhatárolódást, meg kell állapítani, hogy e magatartást a Bizottság a vitatott határozat (603) preambulumbekezdésében megvizsgálta, e vizsgálat pedig a Törvényszék általi bírósági felülvizsgálat tárgyát képezte. E tekintetben a Törvényszék, miután -mint az a megtámadott ítélet 398. és 401. pontjából kitűnik - értékelte azon körülményeket, amelyek között e találkozó lezajlott, valamint megvizsgálta, hogy az említett találkozó többi résztvevője miként értékelhette a fellebbező képviselőjének magatartását, ezen ítélet 402. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy e magatartás nem bizonyította a versenyellenes kartelltől való nyilvános elhatárolódást. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság az ilyen ténybeli értékelést a fellebbezés keretében nem vizsgálhatja felül.

41 Azon kérdést illetően, hogy a fellebbező kartellben való részvételének megszakítására vonatkozó bizonyítéknak minősül-e az, hogy a fellebbező nem vett részt a 2000. május 26. és 2001. június 26. között tartott, összejátszásra irányuló három találkozón, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék az ítéletének 402. pontjában - az ugyanezen ítélet 372. pontjában levont következtetéseire utalva - ugyanazt a téves jogalkalmazást követte el, mint amely az első fellebbezési jogalap vizsgálata keretében a jelen ítélet 24. pontjában megállapítást nyert, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbező annak ellenére is köteles volt az e kartelltől való, a többi résztvevő észlelése szerinti elhatárolódásának bizonyítására, hogy e találkozókon nem vett részt.

42 Ugyanakkor a Bíróságnak a jelen ítélet 27. pontjában már felidézett ítélkezési gyakorlata szerint az a tény, hogy egy meghatározott időszak tekintetében nem terjesztettek elő közvetlen bizonyítékot a társaság kartellben való részvételére, nem képezi akadályát annak, hogy több éven át tartó jogsértés esetén az e kartellben való részvételt ezen időszak vonatkozásában is megállapítsák, amennyiben e megállapítás objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeken alapul.

43 A jelen ügyben nem a fellebbező nyilvános elhatárolódásának hiánya volt az egyetlen olyan körülmény, amelynek folytán a fellebbező magatartását a szóban forgó időszak során is jogsértőnek kell minősíteni.

44 A megtámadott ítélet 398. és 401. pontjából következően ugyanis az, hogy a fellebbező képviselője hirtelen távozott a 2000. május 25-i és 26-i találkozóról, személyes okokkal magyarázható, és nem értékelhető maga a Total France azon szándékának kinyilvánításaként, hogy a kartelltől elhatárolódjék, ami megfelelt annak is, ahogyan e találkozó többi résztvevője ezt az eseményt észlelhette. Ezenkívül a képviselő másik alkalmazottal történő felváltását követően a Total France újrakezdte az összejátszásra irányuló találkozókon való részvételt, e körülmény pedig megerősítheti azt a megállapítást, amely szerint az említett képviselő magatartása személyes jellegű nézeteltérés fennállásával magyarázható.

45 Következésképpen a nyilvános elhatárolódás hiánya mellett voltak olyan objektív és egybehangzó valószínűsítő körülmények is, amelyek indokolták azon megállapítás mellőzését, hogy a fellebbező a szóban forgó időszak során megszakította a kartellben való részvételét.

46 Ezért, mivel a harmadik fellebbezési jogalap hatástalan, annak nem lehet helyt adni.

Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a bizonyítékok elferdítésére és az indokolás hiányára alapított második jogalapról

47 A megtámadott ítélet 386. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság megítélése szerint a Repsol kartellben való részvétele 2004. augusztus 4-én véget ért, mivel az ugyanezen a napon megtartani tervezett találkozóra a Repsol már nem kapott semmilyen, a napirendet tartalmazó hivatalos meghívót a találkozók szervezőjétől, a Sasoltól, ami azt bizonyítja, hogy a Sasolnak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a Repsol továbbra is részt vesz-e a kartellben.

48 A megtámadott ítélet 387. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a napirendet tartalmazó hivatalos meghívók Repsol részére történő megküldésének abbamaradása azt mutatja, hogy a Sasol másképpen viszonyult a helyzethez, és 2004. augusztus 4-ét követően már nem volt meggyőződve a Repsol kartellben való részvételéről, továbbá hogy e tényező elegendő volt annak megállapításához, hogy a kartell többi résztvevőjének észlelése szerint a Repsol elhatárolódott e kartelltől. Ezzel szemben ezen ítélet 388-390. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező esetében nem ez volt a helyzet, mivel a fellebbező továbbra is megkapta a napirendet tartalmazó hivatalos meghívókat a találkozókra, és megállapította, hogy a Bizottság eltérő helyzeteket kezelt eltérően, következésképpen pedig nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

A felek érvei

49 A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék fenti elemzése először is ténybeli hibán alapul. A Bizottság által a Törvényszék elé terjesztett iratanyagból ugyanis kitűnik, hogy a Repsol a 2004. augusztus 3-i és 4-i találkozóra a napirendet nem tartalmazó meghívón kívül a felpereshez hasonlóan megkapta ugyanazt a "hivatalos", a napirendet tartalmazó meghívót is. A Repsol a 2004. november 3-i és 4-i találkozóra szóló meghívónak is címzettje volt. Ezért a Törvényszék által levont következtetés a bizonyítékok elferdítésén alapul. Másodszor, a Törvényszék a fellebbezőtől megkövetelte a nyilvános elhatárolódás bizonyítását, a Repsoltól viszont nem, amelynek a kartellből való kilépését még elhatárolódás nélkül is elfogadta. Márpedig a fellebbező szerint a megtámadott ítélet nem tartalmaz olyan adatokat, amelyek indokolhatnák ezt az eltérő bánásmódot, ami az egyenlő bánásmód elve megsértésének minősül.

50 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy e fellebbezési jogalap hatástalan, mivel még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék a Repsolt illetően mérlegelési hibát követett el, az ilyen hiba nem érinti a fellebbezőt, vagyis nem eredményezheti az ő esetében megállapított jogsértés időtartamának csökkenését, ami kizárólag az első jogalap körébe tartozó kérdés.

51 A Bizottság másodlagosan elismeri, hogy a 2004. augusztus 3-i és 4-i találkozót illetően úgy ítélte meg, hogy a Repsol még tagja volt a kartellnek abban az időpontban, amikor e találkozóra sor került, továbbá hogy a képviselőjének az említett találkozóról való távolmaradása nem minősül a kartellből való kilépésre utaló valószínűsítő körülménynek. A 2004. november 3-i és 4-i találkozót illetően a Bizottság szintén elismeri, hogy Repsol ugyanazt a - napirendet is tartalmazó - meghívót kapta meg, mint a fellebbező, anélkül azonban, hogy még a kartell tagjának tekintették volna. Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy e megállapítás a bizonyítékok elferdítéséből ered, ennek az elferdítésnek a Bizottság szerint akkor sincs következménye, mivel ugyanezen közös meghívón a fellebbező képviselője úgy szerepelt, mint aki részére szobát foglaltak, eltérően a Repsoltól, amit a Bizottság jelentős különbségnek ítél.

A Bíróság álláspontja

52 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 386. és 387. pontjában a Törvényszék a Repsol kartellben való részvételének időtartamát illetően elferdítette a tényeket. Mint az ugyanis kitűnik az iratanyagból, és mint azt a Bizottság is elismerte, a Bizottság a 2004. augusztus 3-i és 4-i találkozót illetően úgy ítélte meg, hogy a Repsol még tagja volt a kartellnek, mivel a képviselőjének távolmaradását nem lehetett a kilépésre irányuló valószínűsítő körülménynek tekinteni, továbbá hogy a 2004. november 3-i és 4-i találkozót illetően a Repsol ugyanazt a meghívót kapta meg, mint a fellebbező. Ezért a megtámadott ítélet fent hivatkozott pontjaiban kifejtett ismertetés elferdíti a tényállási elemeket.

53 Ezenkívül fontos megjegyezni azt is, hogy a megtámadott ítélet 387. pontjában a Törvényszék kizárólag arra támaszkodott, hogy az összejátszásra irányuló találkozók szervezőjének 2004. augusztus 4-ét követően kétségei voltak a Repsol találkozókon való részvételi szándékát illetően, és arra a következtetésre jutott, hogy e körülmény elegendő volt annak megállapításához, hogy a többi résztvevő észlelése szerint a Repsol elhatárolódott a kartelltől. Így a Törvényszék a Repsollal szemben a nyilvános elhatárolódást illetően nem ugyanazt a bizonyítási követelményt alkalmazta, mint a fellebbezővel szemben, ami e követelmény következetlen alkalmazását tanúsítja, és egyenlőtlen bánásmódnak minősül.

54 Ugyanakkor, még ha az első és a harmadik fellebbezési jogalap vizsgálata keretében megállapítást is nyert, hogy a Törvényszéknek a nyilvános elhatárolódás követelményével kapcsolatos megközelítése jogilag téves volt, a fellebbező akkor sem hivatkozhat megalapozottan az így elkövetett hibákra.

55 Az egyenlő bánásmód elvét ugyanis összhangba kell hozni a jogszerűség elvének betartásával (lásd ebben az értelemben: The Rank Group ítélet, C-259/10 és C-260/10, EU:C:2011:719, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért, mivel az első fellebbezési jogalap vizsgálata keretében a Bíróság a fellebbező kartellben való részvételének időtartamával kapcsolatos megállapítást szabályszerűnek ítélte, a Repsolnak biztosított esetleges indokolatlan kedvező bánásmód nem eredményezheti ezen időtartam csökkentését.

56 Következésképpen a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

A hatékony bírói jogvédelem elve és a büntetések egyéniesítésének elve, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

57 A vitatott határozat (696) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"Néhány vállalkozás azt állítja, hogy [nem] hajtották végre a megállapodásokat, és hangsúlyozzák, hogy kevés árszabásra vonatkozó levelet küldtek, illetve kaptak. Néhány vállalkozás azt állítja, hogy a megállapodások nem befolyásolták a piaci magatartásukat. A Bizottság először is nem tekinti úgy, hogy ezen egyszerű állítások elegendő bizonyítéknak minősülnének a végrehajtásnak a 2006. évi [...] iránymutatás értelmében vett hiányára vonatkozóan. A Bizottság másodszor megjegyzi, hogy az árszabásra vonatkozó levelek küldése, illetve átvétele nem minősült a végrehajtás egyetlen eszközének, amelyre elsősorban a piacon rendszeresen közölt áremelések (megkísérlése) révén került sor, amelyeket néha a technikai találkozók bizonyítékai is dokumentáltak."

58 Az állítólagos jogsértő magatartások végrehajtásának hiányát - ami a 2006. évi iránymutatás 29. pontja értelmében enyhítő körülménynek minősül - illetően az indokolási kötelezettségnek és a 2006. évi iránymutatásnak a megsértésére alapított, az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik kereseti jogalapra adott válaszként a Törvényszék a megtámadott ítélet 406. és 407. pontjában - miután szó szerint átvette a vitatott határozat (696) preambulumbekezdését - utalt a második kereseti jogalap vizsgálatával kapcsolatos okfejtéseire, és megállapította, hogy a Bizottságnak a kartell felperes általi végrehajtására vonatkozó állításait elegendő bizonyíték támasztja alá.

A felek érvei

59 A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem válaszolt az azon tény gazdasági bizonyítékai figyelembevételének elmulasztására alapított jogalapjára, hogy a versenyszabályoknak megfelelő magatartást tanúsított, továbbá elmulasztotta megvizsgálni e bizonyítékok relevanciáját és tartalmát. A fellebbező ugyanis a Bizottság, majd a Törvényszék elé terjesztett egy, a jogsértés egész időszakára kiterjedő átfogó gazdasági elemzést, amely azt támasztja alá, hogy soha nem hajtotta végre a technikai találkozók során kötött megállapodásokat. Erről az elemzésről hallgat nem csupán a vitatott határozat, hanem a megtámadott ítélet is, amennyiben annak 406. és 407. pontja nem tartalmaz semmilyen választ a fellebbező érveire. Ezzel összefüggésben a fellebbező azt állítja, hogy a második kereseti jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék által levezett azon okfejtések, amelyekre a megtámadott ítélet 407. pontja hivatkozik, a kartell globális szintű végrehajtására utalnak, nem pedig az egyes érintett vállalkozások egyedi magatartására.

60 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy e fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbező sem a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit nem jelöli meg pontosan, sem pedig olyan jogi érveket nem terjeszt elő, amelyek konkrétan alátámasztanák e kérelmet. Ezenkívül e jogalappal a fellebbező valójában azt kívánja elérni, hogy a Bíróság teljes körűen vizsgálja meg újból az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik kereseti jogalapot.

61 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 405-408. pontját ezen ötödik jogalap vizsgálatának szentelte, és megjegyzi, hogy e pontok utalnak az elsőfokú eljárásban felhozott második jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék által lefolytatott elemzésre. Márpedig ezen ítélet 243-259. pontjában - amelyek a második jogalap vizsgálatának részét képezik - a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon okfejtését, amely szerint a fellebbező nem szolgált olyan bizonyítékokkal, amelyek alátámasztanák, hogy ő versenyző piaci magatartást tanúsított. Másfelől a megtámadott ítélet 163-190. pontjában - amelyek szintén az említett második jogalap vizsgálatának részét képezik - a Törvényszék konkrét bizonyítékokra támaszkodva elutasította a fellebbező azon érvét, amely szerint a fellebbező az árakkal kapcsolatos kartellt nem hajtotta végre.

A Bíróság álláspontja

62 Negyedik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem válaszolt a versenyszabályoknak állítólag megfelelő magatartásával kapcsolatos bizonyítékok, különösen pedig a jogsértés egész időszakára kiterjedő átfogó gazdasági elemzés figyelembevételének hiányára alapított, az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik kereseti jogalapjára.

63 Meg kell állapítani, hogy ez az érvelés nyilvánvalóan tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet, közelebbről pedig a Törvényszék által ezen ítélet 406. pontjában levezett okfejtést. Miután ugyanis a megtámadott ítélet 406. pontjában szó szerint idézte a vitatott határozat (696) preambulumbekezdését, amelyben a Bizottság általánosan utalt arra, hogy "néhány vállalkozás" azt állította, hogy a perbeli kartell keretében megkötött megállapodásokat nem hajtották végre, a Törvényszék ezen ítélet 407. pontjában utalt az elsőfokú eljárásban felhozott második kereseti jogalap második és negyedik részének vizsgálata keretében általa kifejtett megfontolásokra.

64 E jogalap második részében a fellebbező azt állította, hogy nem volt bizonyíték az árrögzítő megállapodások végrehajtására.

65 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet ezen állítás vizsgálatára vonatkozó 166-185. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a Bizottság által előterjesztett, a fellebbezőnek az említett megállapodások végrehajtásában való egyedi részvételére is kiterjedő bizonyítékokat, így például a kartell résztvevői által egymásnak küldött és az áremeléseket bejelentő, árszabásra vonatkozó leveleket; az összejátszásra irányuló korábbi találkozó során kötött megállapodásokat követően az áremelkedéseket az ügyfeleknek bejelentő leveleket, valamint a kartell résztvevői által ezzel összefüggésben tett azon nyilatkozatokat, amelyek ezenkívül utaltak a kartellben érintett vállalkozások képviselői által a létrejött megállapodások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében folytatott telefonbeszélgetésekre.

66 Miután a megtámadott ítélet 189. pontjában megállapította, hogy a Bizottság az 1992 és 2005 között tartott több mint 50 versenyellenes találkozóra vonatkozó információval rendelkezett, továbbá 343, árszabásra vonatkozó levelet mutatott be, amelyekben a fellebbező az ügyfeleit tájékoztatta a jövőbeli áremelésekről, a Törvényszék ezen ítélet 190. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a kartell fellebbező általi végrehajtását.

67 Az elsőfokú eljárásban felhozott második kereseti jogalap negyedik részében a fellebbező azt állította, hogy a versenyszabályoknak megfelelő piaci magatartást tanúsított.

68 Márpedig meg kell állapítani azt is, hogy a megtámadott ítélet 233-259. pontjában a Törvényszék alaposan megvizsgálta a fellebbező érvelését, ideértve az árpolitikájával kapcsolatos gazdasági elemzésre hivatkozást is. Ezen érvek konkrét vizsgálatán kívül a Törvényszék figyelembe vette különösen azt, hogy a fellebbező az 1992 és 2005 között tartott több mint 50 versenyellenes találkozó többségén részt vett; továbbá hogy a fellebbező elismerte, hogy rendszeresen emelte az árait, ami önmagában is az e találkozók során megkötött megállapodások alkalmazására vonatkozó valószínűsítő körülménynek minősül, valamint hogy a fellebbező e tekintetben utalt az ügyfeleinek küldött 343 tájékoztató levélre. A Törvényszék így arra a megállapításra jutott, hogy a fellebbező által hivatkozott körülmények alapján nem lehet megállapítani, hogy azon tizenhárom éves időszakban, amelynek során a fellebbező tartotta magát a jogsértő megállapodásokhoz, versenyző piaci magatartás tanúsításával ténylegesen kivonta volna magát azok alkalmazása alól.

69 Következésképpen nem megalapozott a fellebbező azon kifogása, amely szerint a Törvényszék nem vette figyelembe az egyedi magatartását, hanem a kartell globális szintű végrehajtása keretében a többi résztvevő helyzetével együtt vizsgálta a helyzetét.

70 E megfontolásokra tekintettel a negyedik fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.

71 Mivel a fellebbező által hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

72 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Total Marketing Services SA-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.