BH 1971.4.6726 A szerzői jogvédelem tárgyának meghatározásánál és az írói mű filmrevitele jogának megállapításánál irányadó szempontok. - Önmagában a gondolat vagy ötlet még nem tarthat igényt szerzői jogvédelemre. - Szerződés esetén a filmrevitellel kapcsolatos kérdésekben az dönt, akit a szerződés a mű filmrevitelére feljogosít [1969. évi III. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 56. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amely a felperes keresetét elutasította, a felperes fellebbezett. A fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy bár az alperes által alkotott műbe egyetlen sort sem írt, de rendszeresen közreműködött abban akként, hogy az alperesnek a filmnovella megírásához helyes irányt mutatott, elképzeléseket adott. Ezek a körülmények, továbbá az, hogy a novellaírói megállapodás szerint az alperes a filmnovellának a felperes ötletéből való megírását vállalta el és a felperesnek átadott kézirat-részen feltüntette, hogy a filmnovellát a felperes ötletéből írja, valamint az 1968. augusztus 21-én kelt irat tartalma a felperes szerint bizonyítják, hogy a peres felek között valamilyen megállapodás volt.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helyben hagyására irányult.

A felperes fellebbezése nem alapos.

A fellebbezési eljárás folyama alatt 1970. január 1. napján hatályba lépett a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv., amelynek a rendelkezéseit a törvény 56. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a hatályba lépésének időpontjában a korábbi jogszabályok szerint szerzői jogvédelem alatt álló művekre is. Nem kétséges, hogy az alperes kisregénye - amely művel kapcsolatban a felperes annak a megállapítását kéri, hogy a regény filmreviteli joga őt illeti meg - a korábbi és 1970. január 1-én hatályát vesztett jogszabály, az 1921. évi LIV. tv. rendelkezései szerint szerzői jogi védelem alatt állott, így a peres felek közötti jogvita eldöntésénél a szerzői jogról szóló új jogszabályok rendelkezései az irányadóak.

Az 1969. évi III. tv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzői jog - amelynek körébe a törvény 7. §-a szerint személyhez fűződő jogok és vagyoni jogok tartoznak - azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). A törvény 5. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy több szerző közös művére, ha azt nem lehet önálló részekre szétválasztani, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen és - kétség esetében - egyenlő arányban illeti meg.

Ezek szerint a törvény a szerzői jogot a művet megalkotó szerzőnek, illetőleg közös mű esetén a szerzőknek biztosítja. Mű - az ítélkezési gyakorlat szerint - valamely formában megtestesített gondolat, és szerzői jogi védelem alatt csak az a mű áll, amely a szerző sajátos, egyéni alkotása. Egyedül a gondolat, az ötlet szerzői jogi védelemre nem tarthat igényt, mert csak a formába öntött gondolat az, amely oltalomban részesül, ha egyéni és eredeti.

A perben feltárt adatokból - különösen a felperes előadásából és a szakértő véleményéből - aggálytalanul megállapítható, hogy az alperes kérdéses írói művének a megalkotásában, a kisregény írásában a felperes egyáltalán nem vett részt. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a Magyar Filmgyártó Vállalat megbízása alapján elvállalta a filmnovellának a felperes ötletéből való megírását, illetőleg ennek nyomán a kérdéses kisregényt alkotta, nem ad elegendő alapot a felperesnek arra, hogy a kisregénnyel kapcsolatban bármilyen szerzői jogi igényt érvényesíthessen. Ugyancsak nem származtathat a felperes ilyen igényt abból sem, hogy állítása szerint az alperessel folytatott beszélgetésekkor a filmnovella írásánál irányt mutatott, elképzeléseket adott, mert a felperes ezt nem is bizonyította, de valóság esetén sem haladják meg a szerzői jogi védelemben nem részesülő puszta gondolatot, ötletet.

A felperest tehát az alperes által alkotott kisregénnyel kapcsolatban szerzői jog nem illeti meg, és így kereseti igénye ilyen alapon nem jogszerű.