A Pécsi Ítélőtábla Gf.30231/2009/9. számú határozata szavatossági igény érvényesítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 277. §, 305. §, 306. §, 307. §, 310. §, 316. §, 318. §, 326. §, 339. §, 340. §, 355. §, 360. §, 404. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Kovács Ildikó, Veszeley Józsefné, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.231/2009/9. szám

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Halmos Péter (7621 Pécs, Mária u. 29.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Farkas és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Farkas Sándor ügyvéd, 8380 Hévíz Helikon u. 6.) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Hubai Gábor ügyvéd (7621 Pécs, Király u. 37.) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szavatossági igény érvényesítése és kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2009. június 5. napján kelt 9.G.20.711/2006/198. számú ítélete ellen a felperes részéről 202., az I. rendű alperes rézéről 203., és a II. rendű alperes részéről 204. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, az I. rendű alperest terhelő tőkemarasztalás összegét 58.306.618 (ötvennyolcmillió-háromszázhatezer-hatszáztizennyolc) forintra felemeli azzal, hogy a teljes tőkeösszeg után a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja 2007. július 1. napja.

A II. rendű alperessel szemben a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi a felperes I. rendű alperes javára szóló elsőfokú perköltség fizetésre kötelezését, és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 771.156 (hétszázhetvenegyezer-egyszázötvenhat) forint elsőfokú perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes és az I. rendű alperes az egymással szemben az elsőfokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.

A felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 4.363.750 (négymillió-háromszázhatvanháromezer-hétszázötven) forintra felemeli.

A felperes által az állam részére fizetendő elsőfokú illeték összegét 495.000 (négyszázkilencvenötezer) forintra, az I. rendű alperes által az állam részére fizetendő elsőfokú illeték összegét 405.000 (négyszázötezer) forintra felemeli, a II. rendű alperest elsőfokú illetékfizetésre kötelezését mellőzi.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.218.250 (egymillió-kettőszáztizennyolcezer-kettőszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 2.722.000 (kettőmillió-hétszázhuszonkettőezer) másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 764.105 (hétszázhatvannégyezer-egyszázöt) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott, és hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése címén az I. rendű alperest 45.571.523 forint és kamatai, a II. rendű alperest pedig 22.785.761 forint és kamatai megfizetésére kötelezte mert megállapította, hogy az I. rendű alperes a P.-i H. I. ütem fedett uszoda és tanmedence kivitelezésére, a II. rendű alperes pedig ugyanezen építmény tervezésére megkötött szerződést hibásan teljesítette. A II. rendű alperes hibás teljesítését abban látta, hogy bár a II. rendű alperes alapvetően jó párazáró anyagot választott, amikor a Bauder KSD fólia mellett döntött, azonban mivel első ízben tervezett uszodát, és a Bauder KSD fóliát sem ismerte, ezért a tervből hiányzott a párazáró réteg beépítésének technológiája, és nem tartalmazta a terv az ehhez szükséges részletmegoldásokat sem, továbbá a hőszigetelő réteg beépítésének technológiáját, rögzítését sem határozta meg pontosan. Álláspontja szerint elvárható gondosságú tervezés esetén tisztázandó lett volna a párazáró fólia-főtartószerkezet kapcsolatainak légáteresztési tulajdonsága, az áttörések szerepe a nedvességterhelésben, valamint a párazáró fólia kivitelezésével kapcsolatos kérdések. Az I. rendű alperes hibás teljesítését egyrészt azért állapította meg az elsőfokú bíróság, mert a tetőszerkezet kivitelezése során a tényállásban írt hibákat vétette, másrészt azért, mert a kapott terveket nem az elvárható gondossággal vizsgálta meg, és annak hibáit nem ismerte fel. Úgy ítélte meg, hogy az alperesek hibás teljesítésére alapítva a felperes - az alperesek eredményes elévülési kifogása folytán - szavatossági igényt már nem érvényesíthet, csak a hibás teljesítés folytán őt ért kár megtérítésére tarthat igényt. A kártérítési igényre vonatkozó elévülési kifogást azért találta alaptalannak, mert bár azt állapította meg, hogy a felperesnél a kár azzal keletkezett, hogy a szerződés teljesítésekor értékcsökkent dolgot kapott, így a kártérítési igény elévülésének kezdő időpontja az alperesek teljesítésének időpontja, a felperes azonban a hiba jellegét, volumenét, összegszerű kihatását csak a műszaki baleset - azaz a 2005. november 26. napján történt 40 m² álmennyezet leszakadás - időpontjában ismerhette fel, az elévülés eddig az időpontig nyugodott, ettől az időponttól számított egy éven belül pedig a felperes a pert megindította.

A felperest ért kár összegét az elsőfokú bíróság 81.377.719 forintban állapította meg, a megállapított kárösszeg a 2005. november 26. napján bekövetkezett műszaki balesettel összefüggésben keletkezett károk elhárításának, a további károk és balesetveszély megelőzősének költségéből (7.685.015 forint), a biztonságos üzemeltetés érdekében 2006. július és augusztus hónapban elvégzett ideiglenes megerősítés költségéből (5.189.160 forint), a 2007. június 15-e és 2007. augusztus 31. között elvégzett végleges javítás költségéből (63.335.000 forint), valamint a javítások ideje alatt történt uszoda bezárás miatti árbevétel kiesésekből (3.078.405 forint, valamint 2.090.139 forint) tevődik össze. A felperes által érvényesített kárigényből az elsőfokú bíróság alaptalannak találta azt az igényt, amelyet a felperes vissza nem igényelhető ÁFA-ként jelölt meg, e körben az volt az álláspontja, hogy mivel az alperesek az ÁFA felszámítás jogosságát és mértékét vitatták, a kár összegét a felperesnek kellett bizonyítania, a felperes azonban saját előadásán kívül más bizonyítékot nem terjesztett elő, a bizonyítatlanság következményeként kártérítésként a nettó összeget érvényesítheti. A felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján - mint elkésettet - mellőzte.

Úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az őt ért kár 16 %-ának, (13.020.435 forint) megtérítését nem kérheti, e részben a kárt, mint tulajdonos maga viseli, mert a kár súlyosbodásában közrehatott azzal, hogy az engedélyezési tervek részét képező műszaki leírásban írtaktól eltérő módon üzemeltette az uszodát, ezzel megnövelte a tetőszerkezet nedvességterhelését, és a károsodásra vezető folyamat intenzitását. A fennmaradó 58.357.284 forint összegű kár tekintetében az elsőfokú bíróság az alperesek közös károkozását megállapította, egyetemleges marasztalásukat azonban - egyetemleges marasztatásra irányuló kereseti kérelmet elutasítva - a Ptk. 344. § (3) bekezdés a) pontjára utalással mellőzte, az alperesek közrehatásának arányát 2/3-1/3 arányban állapította meg, és őket ennek megfelelően marasztalta.