BH 2014.11.324 A Magyarországon tartózkodás jogával rendelkező külföldi, aki - ugyan a megszakadt családi kapcsolat helyreállítása céljából - a házastárs sérelmére követ el ötévi szabadságvesztéssel büntetendő erőszakos bűncselekményt, alappal nem hivatkozhat arra, hogy Magyarország területéről való határozott tartamú kiutasítása a családi élet tiszteletben tartásához való jogát sértené [1978. évi IV. tv. 61. § (1), (6), (7) bek., 175. § (3) bek. g) pont; 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikk].

[1] A járásbíróság a 2013. január 10. napján kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével a pakisztán állampolgár terheltet bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat g) pont] és személyi szabadság megsértése bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat g) pont], ezért őt halmazati büntetésül egy év nyolc hónapi - végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és Magyarország területéről háromévi időtartamra történő kiutasításra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költségről.

[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt - tartalma szerint - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva.

[3] Az indítványozó szerint az ügydöntő határozat meghozatalakor a magyar törvények szerint még nem minősült családtagnak, de közel négy év után annak számít; 2013. július 11. napjától tartózkodási engedéllyel rendelkezik, amire tekintettel vele szemben a kiutasítás alkalmazása méltánytalanná vált. Miután jelenleg is magyar feleségével és közös gyermekükkel él, és második gyermeküket várják, álláspontja szerint a jogerős ítélet szemben áll mind a magyar, mind az európai uniós jogszabályokkal, és az alapvető nemzetközi családjogi törvényekkel.

[4] Hivatkozott arra is, hogy szülőhazájában, Pakisztánban az élete veszélyben forog.

[5] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria semmisítse meg a jogerős ítéletet.

[6] A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaposnak találta. Álláspontja szerint az 1978. évi IV. törvény 61. §-ának (1) bekezdése, valamint (7) bekezdés c) pontjára figyelemmel kiutasításnak csak tíz évi vagy azt meghaladó tartalmú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye azzal szemben, akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne. Utalt arra, hogy ugyan az ítéleti tényállás szerint a terhelt és a feleség közötti viszony megromlott, azonban a terheltnek szándékában állt a közös családi élet visszaállítása, és a felülvizsgálati indítványból kitűnően azóta rendeződött is a terhelt és a sértett kapcsolata, jelenleg is együtt élnek, második gyermeküket várják.

[7] Miután álláspontja szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta az 1978. évi IV. törvény 61. §-ának (7) bekezdés c) pontjában foglaltakat, és törvénysértően rendelkezett a kiutasítás felől, indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét változtassa meg, és a terhelttel szemben kiszabott háromévi kiutasítást mellőzze.

[8] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[9] A Kúria ezért a megtámadott határozatot - a Be. 423. § (4) bekezdése szerint eljárva - kizárólag erre a felülvizsgálati okra nézve bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - az indítványozó által nem hivatkozott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

[10] Az ezen anyagi jogszabálysértésre alapított indítvány nem megalapozott.

[11] Az 1978. évi IV. törvény 61. §-ának (1) bekezdése alapján azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

[12] A törvényhely (6) bekezdéseszerint pedig a Magyarországon szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, illetve a Magyarországon letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkezővel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amit a törvény öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel rendel büntetni.

[13] A felhívott törvényhely (7) bekezdésének c) pontja alapján azonban kiutasításnak csak tíz évi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye azzal szemben, akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, feltéve, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.

[14] Nem vitás, hogy a családi élet fenntartása kiemelten kezelt érdek.

[15] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett 8. cikke rendelkezik a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogról; eszerint mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásában a hatóság csak a törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság, vagy az ország gazdasági jóléte érdekében zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.

[16] Ezért a fenti alapelvek védelme érdekében - az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának megfelelően - korlátozható az államnak az a szabadsága, hogy meghatározza: a külföldiek közül kit enged a területére belépni és ott tartózkodni.

[17] Ugyanakkor a közbiztonság fenntartása olyan legitim cél, amelynek elérése - a szükséges arányosság keretei között - indokolhatja a családi élethez való jog korlátozását.

[18] Ennek megfelelően a kiutasítás esetleges alkalmazásának mérlegelése során a törvényi feltételek fennállásán túl a bíróságnak vizsgálni kell az elbírált bűncselekmény jellegét és súlyát, a bűncselekmény elkövetésének körülményeit, a főbüntetés mértékét, az elkövető magyarországi tartózkodásának jogcímét és azt, hogy mióta tartózkodik az országban, az elkövetés és az elbírálás között eltelt időt és az érintett ezidő alatt tanúsított magatartását, és mindenekelőtt családi és személyi körülményeit, a házassága fennállásának hosszát, illetve az annak ténylegességére utaló egyéb körülményeket.

[19] A családi élet tiszteletben tartásának vizsgálata köré­ben jelentősége van annak is, hogy a terheltnek vannak-e gyermekei, ha igen, milyen korúak, illetve annak, hogy milyen súlyú nehézségekkel kellene a házastársnak szembenéznie, ha egy másik országban folytatnák családi életüket.

[20] Nem lehet vitás, hogy olyan személy kiutasítására nem kerülhet sor, akinek életvezetése kifogástalan, közeli hozzátartozói Magyarországon élnek, és az elbírált bűncselekménynek nincs köze a családi élet viszonyaihoz.