BH 2000.4.166 I. A közjegyző által hozott, váltót megsemmisítő határozat nem jár a főadós és kezese váltójogi kötelezettségének megszűnésével. A váltókövetelést csak a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendeletben és a Ptk.-ban írt jogi tények szüntetik meg [Ptk. 338/A. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. (a továbbiakban: Vár.) 53. § (1) bek., 67. § (1) és (3) bek., 68. § (1)-(2) bek., 70. § (1) bek., 86. §, 105/1952. (XII. 28.) MT r. 40-44. §-ai, 45. § (2) bek.].

II. Az egyenes adós (a saját váltó kiállítója) és kezese csak a váltóból eredő igények érvényesítésétől esnek fizetési késedelembe, ezért csak ettől az időponttól kötelesek váltókamatot fizetni [Vár. 17. §, 28. § (2) bek., 42. § (1)-(2) bek., 53. § (1) bek.].

A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes 1993. július 22-én 1.587.186,42 DEM követelést tartalmazó, 1996. január 22-i lejáratú, a C. Bank Rt. Budapesthez telepített forgatható saját váltót állított ki a London Forfaiting Company PLC mint rendelvényes javára. A váltótartozás kifizetéséért - annak kiállítójáért - a II. r. alperes váltókezességet vállalt. A rendelvényes a váltót a felperesre forgatta. A felperes azt 1995. december 28-án fizetés végett a telepeshez postai úton továbbította, eközben a váltó elveszett, a felkutatása eredménytelen volt. A felperes közjegyző előtt váltómegsemmisítési eljárást kezdeményezett, dr. B. J. közjegyző az 1998. július 22-én kelt végzésével a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 44. §-ának (2) bekezdése alapján a váltót semmissé nyilvánította.

Az I. r. alperes 1998. augusztus 24-én a váltótartozásból 1.198.104 DEM-et kifizetett, 389.082,42 DEM kifizetését megtagadta.

A felperes a módosított keresetében - elsődlegesen a váltójogviszonyra alapítva - az alpereseket 389.082,42 DEM kifizetéskori forintellenértékének, ennek 1998. augusztus 24-től járó évi 6% váltókamatának, 3‰ váltódíjnak és a perköltségeknek megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni. Másodsorban - amennyiben az alpereseket a váltójogviszony alapján fizetési kötelezettség nem terhelné - a kölcsönszerződésre, mint a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszonyra alapítva a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése és 272. §-a alapján kérte az alperesek egyetemleges marasztalását a tőkekövetelésben, annak 1998. augusztus 24-étől járó "törvényes" késedelmi kamataiban és a perköltségekben. A másodlagos kereseti kérelme teljesítése esetére továbbá az I. r. alperest 1.587.186,42 DEM 1996. január 22-én érvényes árfolyamon számított forintellenértéke 150.401.785,-Ft - 1996. január 22-től 1998. augusztus 24-ig járó évi 20% kamatának - összegszerűen 77.549.633,-Ft-nak megfizetésére is - jogalap nélküli gazdagodás címén a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján - kérte kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes elsősorban azzal védekezett, hogy megsemmisített váltóra a váltóból eredő igény nem alapítható, ezért váltójogviszony alapján nem marasztalható. Előadta továbbá, hogy a felperes által követelt összeg megfizetésére akkor sem lenne kötelezhető, ha a felperes az igényét a megsemmisített váltó alapján érvényesíthetné. A felperes ugyanis a váltót lejáratkor fizetés végett nem mutatta be, ezért azt ekkor nem tudta kiegyenlíteni. A megsemmisítés időpontjára viszont a DEM-nek a forinthoz viszonyított árfolyama megváltozott, az az összeg, ami 1996. január 22-én még a teljes tartozás rendezéséhez szükséges DEM megvásárlásához elegendő volt - az ehhez szükséges valutamennyiséget 1996 januárjában be is szerezte, amit azonban a hatályos devizajogszabályok értelmében vissza kellett váltania -, 1998. augusztus 10-én már csupán 1.198.104 DEM megvásárlására nyújtott fedezetet, így az általa peren kívül kiegyenlített összegen felüli 389.082,42 DEM megfizetésére nem kötelezhető.

Az alapjogviszonyra alapított másodlagos kereseti kérelem kapcsán előadta, hogy közötte és a felperes között kölcsönszerződés nem jött létre, így a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján sem marasztalható.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alpereseket a váltójogviszony alapján egyetemlegesen a kereset szerint marasztalta, és kötelezte 1.750.000,-Ft perköltség megfizetésére is. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a váltó megsemmisítése esetén a jogszerű váltóbirtokosnak a váltóból eredő igényei nem enyésznek el, ezért a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 43. §-a, 47. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 48. §-a alapján az alperesek egyetemlegesen kötelesek a váltótartozást megfizetni. Alaptalannak ítélte az alpereseknek az árfolyamveszteségre alapított kifogását is. Rámutatott: az I. r. alperes a váltóban a tartozás DEM-ben való kifizetését vállalta, ezért az árfolyamveszteséget a felperesre nem háríthatja át. Csupán utalt rá, hogy amennyiben az I. r. alperes a tartozás kiegyenlítéséhez szükséges összeget nem forintban, hanem DEM-ben tartotta volna rendelkezésre, a csökkenés nem következett volna be.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Mindketten hivatkoztak arra, hogy a váltó megsemmisítése következtében a felperes a követelését a váltójogviszony alapján nem, kizárólag az alapjogviszonyra alapítva érvényesítheti, ezért nem volt helye a váltójogviszonyon alapuló marasztalásuknak.

Az I. r. alperes előadta, hogy a mögöttes jogviszony alapján nem volt marasztalható, tekintve, hogy az nem közötte és a felperes között jött létre. A fellebbezésében is vitatta, hogy az árfolyamveszteség viselésére kötelezhető lenne.

A II. r. alperes a váltójogviszony alapján történő marasztalását maga is sérelmezte, azon túl azzal védekezett, hogy a felperes vele szemben a váltóból eredő igényeit a Vár. 53. §-ának (2) bekezdése szerint a váltó határidőben történő bemutatásának elmulasztásával elveszítette.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Kérte ezen túl annak a megállapítását, hogy a II. r. alperes fellebbezése elkésett, ezért a II. r. alperes fellebbezésének hivatalból történő elutasítását kérte.