EH 2006.1445 I. A közalkalmazott a rendkívüli lemondására alapított anyagi igényeit a 30 napos keresetindítási határidőn belül érvényesítheti [Mt. 202. § (1) bek. c) pont; Kjt. 86. §].

II. A közalkalmazott rendkívüli lemondásakor a munkáltatót nem terheli a jogorvoslatról szóló tájékoztatás kötelezettsége [Kjt. 3. §; Mt. 6. § (3) bek.].

A felperes keresetében a rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását, és az alperesnek héthavi felmentési időre járó átlagilletmény és tizenhat havi végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes rendkívüli lemondása jogszerűségét, és a kereset szerint marasztalta az alperest.

Az ítéleti tényállás szerint az általános iskolai tanítói munkakörben dolgozó felperes amiatt élt rendkívüli lemondással, mert az alperes egyoldalú intézkedésével napközis nevelői munkakörbe helyezte.

A munkaügyi bíróság a rendkívüli lemondást megalapozottnak minősítette. Az alperesnek a kereset elkésettségére vonatkozó kifogása tekintetében úgy foglalt állást, hogy a perbeli jognyilatkozatra az Mt. 202. §-ában szabályozott 30 napos keresetindítási határidő nem volt alkalmazható. Ennek alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére hivatkozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a rendkívüli lemondás indoka valós volt, és a munkáltató kötelezettségszegése a jognyilatkozatot megalapozta. A keresetindítási határidőt illetően kifejtette, hogy nem volt olyan munkáltatói intézkedés, amely 30 napos keresetindítási határidő megtartását indokolta volna.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és a keresetet elutasító határozat hozatala iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Elsődlegesen a Pp. 157. § a) pontja megsértésére hivatkozott a kereset elkésettsége miatt, mert az Mt. 202. §-a a keresetindításra 30 napos határidőt ír elő, ezt a felperes elmulasztotta. Másodlagos érvelése szerint a jogerős ítélet a Kjt. 21. és 29. §-aiba ütközött, mivel a tantárgyfelosztás még nem volt végleges, az alperes a kinevezést írásban nem módosította, a kötelezettségszegés így nem valósult meg. A felülvizsgálati kérelem a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértését is megjelölte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Megalapozatlannak minősítette az alperes felülvizsgálati érvelését. A keresetindítási határidővel összefüggésben vitatta az alperes álláspontját, mivel a keresetében a rendkívüli lemondáshoz kapcsolódó anyagi igényeket három éven belül jogszerűen érvényesíthette.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A perben nem volt vitatott, hogy az alperes nem fogadta el jogszerűnek a felperes rendkívüli lemondását, ezért a kereset a rendkívüli lemondás jogszerűsége megállapítására, és ennek alapján az anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányult.

A közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 202. §-ában szabályozott esetekben a keresetet nem az általános elévülési időn belül, hanem a jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni. A 2003. augusztus 28-án közölt rendkívüli lemondás tekintetében az Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazandó, mivel a Kjt.-ben szabályozott rendkívüli lemondás a munkavállalói rendkívüli felmondásnak megfelelő, azzal azonos feltételek között gyakorolható, a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat. Az Mt. 202. §-a továbbá a 30 napos keresetindítási határidőt nem szűkíti le csupán a munkáltatói jognyilatkozatokra.

A felperes a 2003. augusztus 28-ai rendkívüli lemondásával kapcsolatban 2003. december 5-én terjesztette elő a keresetét, és az Mt. 202. § (2) bekezdés szerinti igazolással nem élt, következésképpen a kereset elkésett. Ezért az alperes felülvizsgálati érvelése helytálló, a jogerős ítélet az Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontjába ütközött, a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, illetve a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert meg kellett volna szüntetni. A keresetindítási határidő elmulasztását nem érinti az a körülmény, hogy a rendkívüli lemondás benyújtását követően a felek között még folyt egyeztetés, továbbá az alperesnek nem állt fenn jogszabályi kötelezettsége - minthogy nem saját jognyilatkozatáról volt szó - jogorvoslati kioktatásra. Az elsőfokú bíróság által kifejtett ezzel ellentétes érvelés a hivatkozott eseti döntésben szereplő eltérő tényállásra tekintettel (mivel az adott ügyben a munkáltató jogszerűnek minősítette a rendkívüli lemondást) jelen perben nem volt alkalmazható.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275/B. §-a alapján alkalmazandó Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés b) pontjára, a pert megszüntette, a rendkívüli lemondás érdemi elbírálásával összefüggő első- és másodfokú ítéleti indokolást mellőzte.

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.650/2005. sz.)