BH 2013.2.33 Az alkohol emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásai - érzékelési képesség, koncentrálókészség korlátozása, a veszélyérzet csökkentése stb. - köztudomásúak, ezért külön bizonyítást nem igényelnek. Ittas járművezetés esetén ezért a megvalósított közlekedési szabályszegések általában összefüggnek a vezető alkoholos befolyásoltságával, ettől eltérő következtetés alappal csak akkor vonható le, ha az ügy egyedi körülményei, a közlekedési szabályszegés sajátos jellege ezt indokolják [Btk. 188. § (1) bek. és (2) bek. c) pont; Be. 75. § (3) bek.].

A városi bíróság a 2011. március 7. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont] állapította meg, ezért őt 2 (kettő) év fogházbüntetésre, 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra, és 3 (három) év 6 (hat) hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. január 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt fogházbüntetése tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállása szerint a terhelt 2009. december 1. napján 21 óra 40 perc körüli időpontban a tulajdonát képező személygépkocsival közúton közlekedett, előzetes szeszesital fogyasztást követően. Derült, csendes időben, éjszakai látási viszonyok mellett az egyenetlen, száraz állapotú aszfaltúton a gépjármű jobb első ülésén utazó O. R., illetve a hátsó ülésen - közelebbről nem pontosítható helyen - ülő P. I. utasaival.

Haladása során egy balra ívelő útkanyarból kihaladva és mintegy 300 métert megtéve ittasságából eredő figyelmetlensége miatt, illetőleg mert az általa vezetett gépjármű sebességét nem az - egyébként már egyenes - út vonalvezetésének és az útviszonyoknak megfelelően választotta meg, a gépjármű 100-125 km/óra sebességgel sodródni kezdett, 89-101 km/óra sebességgel fölhaladt a szalagkorlátra, majd 84-95 km/óra sebességgel a jobb oldali töltés oldalának ütközött és végül egy élőfának csapódva a tetejére borulva állt meg.

Ezen baleset következtében P. I. sértett olyan súlyos vizenyős agyduzzadást, agytörzsi beékelődést, a VII. nyakcsigolya törését, tüdőzúzódást, a tüdőkben vérbelégzést, jobb oldali sorozat bordatörést, combcsonttörést, illetve az ezek eredményeként fellépő traumás shock-ot szenvedett, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott.

A terhelt másik utasa 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést, a felső ajak és jobb kéz zúzódását és hámhorzsolását, valamint a szegycsonttájék zúzódását szenvedte el, míg maga a terhelt 8 napon túl gyógyuló súlyos a bal oldali IV-XII. bordák törését, a tüdőállomány zúzódását, mindkét oldali részleges légmellet, a rekeszizom és a rekeszizom ideg sérülését, a bal kulcscsont-, jobb felkarcsont-, jobb singcsonttörést, a máj roncsolódását, a koponya zúzódását, illetve zúzódásos és hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett el.

A baleset helyszínét közvetlenül megelőző kanyarívben a biztonságos haladási sebesség 90-100 km/h lehetett.

A terhelt vérének alkoholkoncentrációja a cselekmény elkövetésének időpontjában 1,32 g/l ezrelék volt, amely őt enyhe fokban korlátozta a biztonságos járművezetésben.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját is felhívva, tartalmilag a terhelt bűnössége megállapítását nem kifogásolta, pusztán cselekménye minősítésének törvényességét vitatta, és ehhez kapcsolódóan hivatkozott a kiszabott büntetés törvénysértő voltára. Álláspontja indokolása körében a védő - a jogszabályi környezetet jogirodalmi és bírósági gyakorlatból vett idézetek tükrében elemezve - azzal érvelt, hogy a terhelt által kétségtelenül megvalósított KRESZ szabályszegések és az ehhez kapcsolódóan bekövetkezett halálos eredmény közvetlen okozati összefüggése a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetésével kétségtelen bizonyossággal nem állapítható meg. Ezért cselekményének minősítése nem lehet a Btk. 188. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő ittas járművezetés bűntette, a cselekmény ittas járművezetés vétsége és halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége halmazataként értékelhető. A védő az álláspontja szerinti helyes minősítéshez képest a bűnösségi körülmények elemzése mellett a kiszabott büntetést törvénysértőnek tartotta, kiemelve, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nélkül is elérhetők. A védő néhány részletben kifogásolta az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő, tényállást megállapító tevékenységét is.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A legfőbb ügyészi átirat utal arra, hogy a tényállás megalapozatlanságával kapcsolatos érvek a felülvizsgálati eljárásban törvényi tilalom folytán nem vizsgálhatók, a jogi értékelés alapját a kötelezően irányadó tényállásban rögzítettek kell képezzék. E tényadatokon alapulóan viszont nem vonható kétségbe, hogy a terhelt enyhe, de a közepes fokú mértékhez közelítő szeszes italtól befolyásolt állapota tekinthető annak az alapvető oknak, amely végső soron a terhelti jármű felborulásához, és a sértett halálához vezetett. A Legfőbb Ügyészség ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban foglalt okból, illetve a hivatalból vizsgálandó, ún. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a jogerős határozatot. Ennek körében megállapította, hogy a határozat meghozatala során a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott körbe eső eljárási szabálysértés nem történt, továbbá, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

Helytállóan mutatott rá a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alapján a jogerős határozat egyetlen szempontból vizsgálható csupán felül: sor került-e a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti anyagi jogi szabálysértésre, vagyis a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására. A védő tartalmilag kizárólag e felülvizsgálati okra hivatkozott. A terhelt ittasságával összefüggő közlekedési szabályszegése hiányában a cselekmény helyes minősítése ittas járművezetés vétsége és ezzel összefüggésben közúti baleset okozásának vétsége. Mindemellett a védő - a határozat okszerűtlen megállapításait kifogásolva - a jogerős ítélet megalapozottságát feszegette. Ez utóbbi hivatkozásai azonban a felülvizsgálati eljárásban nem voltak érdemben vizsgálhatók, mivel a Be. 423. § (1) bekezdésének rendelkezései a tényállás megalapozottságának vizsgálatát és a jogerős határozatban megállapított tényállás támadását, a bizonyítékok mikénti értékelésének sérelmezését is kizárják.