ÍH 2017.53 A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ SZEMÉLYISÉGI JOG ÉRVÉNYESÍTÉSE - A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSI SZABADSÁG ÉS A VALLÁSSZABADSÁGHOZ VALÓ JOG ÜTKÖZÉSE

I. A közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésének lehetősége a Ptk.-ban biztosított új, speciális jogvédelmi eszköz, amely keretében az igényérvényesítő a közösséget ért sérelem miatt a közösség tagjaira átsugárzó jogsértés okán egyénileg jogosult a perindításra azáltal, hogy maga is sérelmet szenved a közösséget ért sérelem következtében.

II. Nem értelmezhető az egyház abortuszvitában elfoglalt álláspontjának kritikájaként, s így a véleménynyilvánítási szabadság megnyilvánulásaként az a performansz, amelyben a résztvevők a katolikus egyház szentáldozás szertartását gyakorló híveit utánozva a Krisztus testét jelképező ostyát "abortusztablettára" cserélik, amit a pap szerepét eljátszó személy a résztvevők nyelvére helyez a "Krisztus teste" kijelentés kíséretében. Ez a magatartás a közéleti vita keretein kívül esik és megalázó tartalommal bír, ezért a katolikus egyház tagjainak személyiségjegyét súlyosan sérti, a vallás meggyalázásának minősül [1952. évi III. törvény (Pp.) 348/B. § (5) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:54. § (5) bekezdés].

Keresetükben a felperesek annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes - azáltal, hogy nagy nyilvánosság előtt püspöki ruhában "Járuljatok szentáldozáshoz!" felhívást intézett a jelenlévőkhöz, majd áldoztató papi tevékenységet imitálva egy jól láthatóan címkézett, "abortusztabletta" feliratú zacskóból "Krisztus teste" kijelentés kíséretében, fehér tablettákat helyezett az "eléje járuló" II. rendű alperes, valamint mások nyelvére - a személyiségük lényeges vonásának minősülő katolikus vallási közösséghez való tartozást érintő módon megsértette az emberi méltóságukat és a vallás szabad gyakorlásához, a vallásszabadsághoz fűződő jogukat. A II. rendű alperes vonatkozásában annak megállapítását kérték, hogy a II. rendű alperes - azáltal, hogy a szentáldozás szertartásában résztvevő katolikus híveket utánozva az I. rendű alperes kezéből elfogadta az "abortusztabletta" feliratú zacskóból kivett fehér tablettát - megsértette a személyiségük lényeges vonásának minősülő katolikus vallási közösséghez tartozást érintő módon az emberi méltóságukat, a vallás szabad gyakorlásához való jogukat, valamint a vallásszabadságukat. Az I. és II. rendű felperesek arra hivatkoztak, hogy a III. rendű alperes a II. rendű alperesével megegyező cselekvőséggel követte el a jogsértést, míg a III. rendű felperes annak megállapítását kérte, hogy a III. rendű alperes azzal sértette meg a felperesek mint a katolikus közösséghez tartozó személyek méltóságát, a vallásgyakorláshoz való jogukat, vallásszabadságukat, hogy kezében megafonnal végig asszisztálta a vallásgyalázó jelenetet, azt látható szimpátiával, mosolyogva támogatta, az I. és II. rendű alperesekkel szándékegységben segített annak felhangosításában, ezáltal a jogsértő magatartás nagy nyilvánosság előtt való kifejtésében. Kérték továbbá mindhárom alperes kötelezését arra, hogy elégtételként saját költségükön két országos terjesztésű napilapban tegyenek közzé bocsánatkérő közleményt. Kérték az alperesek eltiltását a további jogsértésektől, kötelezésüket a tüntetési események képsorainak a Facebook csoportból, illetve a videó megosztó oldalról való törlésére, továbbá kérték az alperesek marasztalását egyetemlegesen 600 000 forint sérelemdíj és annak a 2016. április 10. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésében.

Az I., II., III. rendű alperesek a kereset teljes elutasítását kérték. A videofelvételen látható események megtörténtét és a felperesek perbeli legitimációját nem vitatták, ugyanakkor hivatkoztak arra, hogy tevékenységüket a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjog és a gyülekezési jog is védi. A lengyel katolikus egyház tevékenységére, illetve az abortusz szabályozására vonatkozó, közéleti vita tárgyát képező véleményüket fejtették ki, melyet a katolikus vallású személyek is kötelesek eltűrni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Határozatának indokolásában ismertette Magyarország Alaptörvényének VII. cikk (1) bekezdésében, VIII. cikk (1) bekezdésében, a IX. cikk (1), (4), (5) bekezdésében foglaltakat, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. § (1), (2), (3) bekezdésének rendelkezéseit, továbbá az új Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében, a 2:54. § (5) bekezdésében, a Pp. 348/B. § (5) bekezdésében írt szabályokat. Rögzítette, hogy a felperesek mint a katolikus közösség tagjai a közösséget ért jogsérelem miatt érvényesítették az új Ptk. 2:54. § (5) bekezdése alapján biztosított igényüket. A Pp. 348/B. § (4) bekezdése szerint a közösséghez való tartozás vizsgálatához elegendő a fél erre vonatkozó nyilatkozata, melyet a felperesek megtettek, az alperesek sem ezt, sem a felperesek perbeli legitimációját nem vitatták.

Egyetértett a felekkel abban, hogy a perbeli esetben az új Ptk. 2:54. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az alperesek véleménynyilvánítási szabadságára és gyülekezési jogára, továbbá a felperesek azon jogára figyelemmel kellett alkalmaznia, hogy a személyiségük részét képező vallásos meggyőződésüket más személy ne sérthesse. Annak megítélése során, hogy a jogszabályban írt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó magatartás megvalósult-e, azt vizsgálta, hogy a véleménynyilvánításhoz és a gyülekezéshez való jog gyakorlása elegendő indok-e arra nézve, hogy a szubjektíve sérelmesnek érzett magatartás folytatását a vallási közösség tagjai tűrni legyenek kötelesek, illetőleg a felperesek vallásszabadságát és emberi méltóságát ért sérelem elég súlyos-e ahhoz, hogy a véleményszabadság korlátozása indokolttá váljon. Vizsgálata során figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatában, a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában írtakra és a felperesek által hivatkozott, az Otto-Preminger-Institut ügyben kifejtett megállapításokra. Az EJEB által ezen ügyben kifejlesztett teszt segítségével mérlegelte azt, hogy a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása az Egyezménnyel összhangban lehetséges-e mások vallásos meggyőződése védelmében. Rögzítette, hogy a perbeli esetben az Egyezmény 9. és 10. cikkében, valamint az Alaptörvényben védett jogok között összeütközés áll fenn. A véleménynyilvánítási szabadság lehetséges korlátozása jelen esetben törvényen alapul és egyértelmű, hogy az állami beavatkozásnak van legitim célja, ugyanakkor ezen feltételek alapvetően jogalkotási szinten vizsgálandók. A konkrét ügyben a mérlegelés során azon szempontok vehetők figyelembe, melyeket az EJEB annak vizsgálata során vetett fel, hogy a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása szükséges-e a társadalom demokratikus működéséhez.

A felperesek vitatásával szemben megállapította, hogy az alperesek előadásának társadalmi, politikai kontextusa egyértelmű. Az alperesek a Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatásával igazolták, hogy tüntetésüket "A vállfa nem sebészeti eszköz! - Tiltakozás az abortusz teljes lengyelországi betiltása ellen" címmel jelentették be, és azt Lengyelország Budapesti Nagykövetsége elé szervezték. Az eseményről készült felvételen hallható, hogy az I. rendű alperes az általa tartott, imitált misét kifejezetten a lengyelországi eseményekre történő utalással kezdte meg. Ebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesek a kifogásolt magatartást egy közéleti kérdéshez kapcsolódóan szervezett, a gyülekezési jog által védett rendezvényen, közéleti vita keretében fejtették ki. Egyetértett a felperesekkel abban, hogy a jogvitában nem az alperesi előadás mögöttes mondanivalóját kellett értékelni, hanem azt, hogy az előadás ténylegesen a kívülálló szemlélő felé hogyan jelent meg, abból mit lehetett érteni. E tekintetben kifejtette, hogy a színjátékból a külső szemlélő azt észlelhette, hogy az I. rendű alperes egy misét tartó katolikus papot személyesít meg, majd az áldoztatás során a kezében lévő ostyát egy női szereplő abortusztablettára cseréli ki. Ezt megelőzően az I. rendű alperes olyan beszédet tartott, mellyel az abortuszt elítélte. Miután a megmozdulás a teljes abortusztilalom ellen tiltakozott, egyértelmű volt, hogy az általa elmondottakat ironikusan kell értelmezni, így a külső szemlélő számára is világossá kellett válnia annak, hogy a színjáték a katolikus egyház abortusszal kapcsolatos nézeteinek kritikája. A lengyel katolikus egyház a lengyelországi abortusztörvény körüli társadalmi, politikai vitában határozottan állást foglalt. Éppen a felperesek hangsúlyozták, hogy a katolikus egyház egységes és országoktól független, ezért az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy a magyar katolikus egyház és a magyar katolikus közösség felé is irányult az alperesek ezzel kapcsolatos véleményének kifejtése. Az alperesek tehát nem pusztán valláskritikát fejeztek ki, hanem egy olyan társadalmi, politikai, ideológiai vitában fejtették ki álláspontjukat, melynek a közéleti érintettsége jelentős és aktuális, ez pedig a véleménynyilvánítás szabadságát még fokozottabb védelem alá helyezi. Kiemelte, hogy a katolikus egyház az abortuszvitában meglehetősen markáns véleményt képvisel mind az abortusz, mind az azt támogató személyek megítélését érintően. Ilyen körülmények között a katolikus vallással azonosuló személyeknek a hasonlóan erőteljes kritikát is tűrniük kell. Nem fogadta el a felperesek azon érvelését, mely szerint valamennyi külső szemlélő számára egyértelmű, hogy a színjáték azt jelképezi, miszerint Jézus Krisztus egyenlő az abortusztablettával. Ahhoz ugyanis, hogy ehhez a következtetéshez el lehessen jutni, a felperesek által levezetett vallási jelképrendszert az átlagos katolikus hívőt meghaladó mértékben kell ismerni. Egy kevésbé képzett, illetőleg nem katolikus hívő számára az előadás nem bírt a felperesek által megjelölt jelentéstartalommal.