BH 2010.4.104 A hivatásos állomány tagját pótlékra megállapodás és parancs sem jogosíthatja [1996. évi XLIII. tv. 3. §, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. §, 56. §].

A rendőr törzszászlós rendfokozatú felperes hivatásos szolgálati viszonyban a B. kerületi Rendőrkapitányságon teljesít szolgálatot. Szolgálati panasza elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 2004. február 1-jétől 2005. június 30-áig terjedő időszakra délutáni és éjszakai pótlék jogcímén 60 507 forint és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a kerületi Rendőrkapitányság vezetője 2003. október 17-én kelt személyi állományra vonatkozó parancsával a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati időrendjét 2003. november 1-jei hatállyal vezényléses szolgálati időrendszerre módosította. A parancs megállapította továbbá a felperes délutáni és éjszakai pótlékra való jogosultságát. A B. Osztály Alosztályán nyomozó beosztásban szolgálatot teljesítő felperes 2003. november 1-jétől 2004. január 31-éig a parancsban foglaltak szerint pótlékban részesült. Ezt követően 2004. február 1-jétől szóbeli utasításra szolgálati feladatait már a V. Osztály V. Alosztályának állományában vizsgáló beosztásban látta el, ahol nem vezényléses, hanem 8-ától 16 óráig tartó hivatali munkarendben dolgozott. Ezen időponttól kezdődően ezért az alperes már nem fizetett részére délutáni és éjszakai pótlékot.

A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint nem volt vitatott, hogy a perbeli időszakban a felperes szóbeli vezénylés alapján ténylegesen és kizárólagosan a V. Alosztályon hivatali munkaidőrendszerben, hétfőtől péntekig 8 órától 16 óráig teljesített szolgálatot. Ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) és 56. § (1) bekezdése értelmében délutáni és éjszakai pótlékra ezen időszakban nem vált jogosulttá.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 60 507 forintot és annak 2004. október 15-étől a kifizetésig járó törvényes kamatát.

A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy a felperes 2005. június 21-én szolgálati jegyen kifogásolta, hogy nem történt meg a délutáni és az éjszakai pótlékok kifizetése. Ezt követően a Rendőrkapitányság vezetője a 2005. június 24-én kelt parancsával a felperest 2005. július 1-jei hatállyal kinevezte a V. Alosztályon vizsgáló beosztásba, részére hivatali munkarendet határozott meg, és egyidejűleg rendelkezett a délutáni és éjszakai pótlékra jogosultság megszüntetéséről.

A másodfokú bíróság abban egyetértett a munkaügyi bíróság jogi okfejtésével, hogy miután a perbeli időszakban a felperes ténylegesen nem a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) bekezdése, illetve 56. § (1) bekezdése szerinti vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben, hanem hivatali munkarendben dolgozott, a kereseti kérelme szerinti pótlékfizetés jogszabályi feltételei nem állnak fenn. A jogerős ítélet szerint azonban a felek "a jogszabálynál a munkavállalóra kedvezőbb módon megállapodhattak", ezért adott esetben az alperest köti a pótlékra jogosultságot megállapító parancs, ami alapján a felperes a délutáni és éjszakai pótlékra jogot szerzett.

A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte.