BH 1992.11.690 A szerkesztőség tagjai által végzett lapszerkesztési tevékenység önmagában nem minősül vagyoni értéket képviselő szellemi alkotásnak, ezért - ellenkező megállapodás hiányában - a szerkesztőség a lap alapítóját megillető rendelkezési jogokat nem gyakorolhat [Ptk. 86-87. §, 1986. évi II. tv. 7. és 8. §, 1988. évi VI. tv. 22. §].

Az 1990. március 28-án írásba foglalt társasági szerződéssel alapított felperes (Gazdasági Szerkesztőség Kft.) 1990. június 1-jén kötelezettséget vállalt az alperes által alapított Gazdaság című napilap szerkesztésére, kiadására és terjesztésére, vállalta a lap megjelenéséhez szükséges "anyagi eszközök" biztosítását és a lap esetleges veszteségeinek viselését is. A szerződés ugyanakkor az alperest jogosította arra, hogy az ügyvezetősége által kinevezett szerkesztőbizottság útján meghatározza a lap működésével kapcsolatos irányelveket, és az alperes vállalta a lap információkkal való ellátását, valamint a szerkesztőségi munkához szükséges "használóit tárgyak" biztosítását. A szerződésben meghatározott arányok szerint a felek a lap kiadásából származó nyereségen megosztoztak, és emellett a felperest a szerződésben ugyancsak meghatározott összegű és költségként elszámolandó vállalkozási díj, a hirdetések után pedig meghatározott mértékű jutalék illette meg.

Az alperes a jogosultja a "GAZDASÁG" szóelemet és földgömböt ábrázoló grafikai elemet tartalmazó védjegynek, amely a 16. áruosztályba sorolt nyomtatvány, újság, folyóirat stb. megjelölésére szolgál. A peres felek szerződése alapján kiadott napilap címlapja a védjegynek megfelelő szó- és ábrás elemet tartalmazta.

A felperes 1991 májusában felajánlotta az alperesnek, hogy a Gazdaság című napilap kiadására egy meghatározott külföldi cég bevonásával alapítsanak részvénytársaságot, amelybe apportként vinnék a harmincmillió forintra becsült védjegy- és névhasználati jogot, a kiadói és lapalapítói jogot, valamint a lap ugyancsak vagyoni értéket képviselő jóhírnevét. A felperes ajánlata szerint e jogok és az általuk kifejezett vagyoni érték hetvenöt százalékában a felperest, huszonöt százalékban pedig az alperest illetné meg.

Az alperes a felperes által megjelölt feltételek mellett nem kívánt részvénytársaságot alapítani, és miután a peres felek mindegyike különböző okok miatt a szerződést felmondta, ezért a felek által megkötött kiadói szerződés 1991. szeptember 16-i hatállyal megszűnt, és az alperes a lap kiadásával 1991. október 1-jétől más kiadót bízott meg.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Gazdaság című napilap mint "szellemi tulajdon" a felek közös tulajdona, amelyből a felperest 2/3, az alperest pedig 1/3 tulajdoni arány illeti meg. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az 1968 óta létező lap jó hírnevét (arculatát, szellemi színvonalát) a lényegében azonos személyi állományú, de mindig más és más lapkiadó vállalat keretében működő szerkesztőség teremtette meg, ezért e színvonalas szellemi munka eredményeként létrehozott újsággal kapcsolatban a szerkesztőség (és így az azt foglalkoztató felperes) tulajdonosi igényt érvényesíthet.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében kifejtette: egy sikeres időszaki lap az előfizetők nagy száma, "kelendősége" folytán eszmeileg meghatározható vagyoni értéket képvisel, amely a lappal kapcsolatos gazdasági tevékenység gyakorlása során realizálódik, ezért gazdasági társaság alapításakor apportként nevesíthető. Ez a rendelkezési jog azonban a lap alapítóját illeti meg. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek megfelelő ítélet meghozatala érdekében a felperes fellebbezett.