A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27375/2008/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FELÜGYELETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 130. §, 253. §, 327. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15. §, 69. §, 2005. évi CXIII. törvény 23. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 1. §] Bírók: Huszárné dr. Oláh Éva, Losonczy Erzsébet, Rothermel Erika

Fővárosi Ítélőtábla

4.Kf.27.375/2008/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr.Fóris Ferenc ügyvéd .................................. által képviselt .................................. felperesnek a dr.Orosz V. Sándor ügyvéd .................................. által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes ellen pénzügyi felügyeleti eljárásban hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. március hó 25. napján kelt 2.K.33.370/2007/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a 2008. szeptember hó 10. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. február 9-én a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló 1999. CXXIV. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 11/R.§-ának (1) bekezdésére hivatkozással vizsgálat lefolytatását kérte a ................k - jogutódja az ........................... - (a továbbiakban: Bank) érintett szerveinél és az irattározással megbízott külső cégnél. Az alperes a 2007. március 20-án felvett jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes panaszbejelentésének kivizsgálására irányuló eljárásban a felperest tanúként hallgatják meg, valamint azt, hogy tájékoztatást nyújtottak az ügyfelet a közigazgatási eljárásban megillető jogokról és kötelezettségekről. Az eljárást követően az alperes az I-PJ-73/2007. számú határozatában intézkedés alkalmazása nélkül megszüntette a Bank és három magánszeméllyel szembeni eljárást. A határozatot megküldték a felperesnek.

A felperes keresetében érdemi indokokra hivatkozva kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Az alperes kereshetőségi jogot vitató ellenkérelme kapcsán kifejtette, hogy a Psztv. 11/D.§-a alapján ügyfélnek minősül. Perindítási jogát az is igazolja, hogy az alperes megküldte részére a határozatot.

A felperes kereshetőségi joga a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 327.§-ának b/ pontja szerinti jogos érdek alapján is megállapítható, mert az alperesi határozat közvetlenül érinti a banktitkát. Hivatkozott a 2003. évi 991. számú EBH-ra, mert álláspontja szerint az abban kifejtettek - miszerint a tervezőnek az építésügyi hatóság határozatával szemben kereshetőségi joga van - analógiaként alkalmazandók.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes kereshetőségi jogát, mivel a felperes bejelentését un. fogyasztói bejelentésként bírálta el a Psztv. 11/R. §-ának megfelelően.

Az elsőfokú bíróság az alperes által beterjesztett közigazgatási iratok egy részét zártan kezelte, abba nem engedett a felperesnek betekintést.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, kereshetőségi jogának hiányában, elutasította.

Indokolásában leszögezte, hogy a közigazgatási perben a felperes kereshetőségi joga akkor áll fenn, amennyiben a felülvizsgálandó közigazgatási döntés alkalmas arra, hogy a felperes valamely anyagi jogszabályban meghatározott jogát érdemben alakítsa.

Megállapította, hogy a felperes a közigazgatási eljárásnak nem volt ügyfele, tanúként hallgatták meg, és mivel a fogyasztói bejelentés nem kérelem a 11/D.§ alkalmazásában, a bejelentő nem ügyfél a hatósági eljárásban. A felperes perindítási joga a Pp. 327.§-ának (1) bekezdés a/ pontja alapján nem ismerhető el, és emiatt kereshetőségi joga sincsen.

A felperes kereshetőségi joga a Pp. 327.§ (1) bekezdés b/ ponttal összefüggésben sem áll meg. A felperes személyes banktitka, illetőleg, hogy erre irányult az alperes által hivatalból folytatott ellenőrzés, nem alapozza meg a kereshetőség megvalósulásához szükséges anyagi jogi kapcsolatot. A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy 1./ az alperes döntésének vitatása nélkül individuális joga-, jogi érdeke közvetlenül sérül, és egyben azt is, hogy 2./ a kereseti kérelmének teljesítése e jog, jogos érdek sérelmét megszűnteti, avagy 3./ a kereseti kérelem teljesítése hiányában az elvárt kedvező joghatás nem, vagy csak eshetőlegesen (véletlen folytán) állhat be. Az alperesi határozat közvetlenül nem képes ezen anyagi jogi joghatást kifejteni a felperesre. Nem bizonyított, hogy az érintettek, a Bank és egyes magánszemélyek, szankcionálása milyen közvetlen kihatással lenne a felperesre. Nem kereshetőséget megalapozó indok az, hogy ezáltal a felperes más jogi fórumokon bizonyítékokat szolgáltathasson.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kitért az iratok zártan való kezelésére is. A Psztv. 11/H. és 11/J. §-aira figyelemmel megállapította, hogy az alperes által folytatott közigazgatási eljárások iratanyagában az ügyfélnek nem minősülő személyek nem tekinthetnek be, mivel a jogalkotó eleve kizárta annak lehetőségét, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 69.§-ában egyébként elismert jogintézményt alkalmazhassák. Hivatkozott a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 1.§-ának (2) bekezdésére is.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereseti kérelem érdemi elbírálását kérte. Álláspontja szerint kereshetőségi joga mind a Pp. 327.§ (1) bekezdés a/ pontja, mind annak b/ pontja alapján fennáll.

A felperes a Psztv. 11/D.§ utolsó fordulata szerinti ügyfél volt, ugyanis kérelmének benyújtásával közigazgatási eljárás lefolytatását kezdeményezte: nem a Psztv. 11/R.§-a szerinti fogyasztói bejelentést tett. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, miért tekinti a felperes kérelmét fogyasztói bejelentésnek. Az elsőfokú bíróság az iratokkal ellentétesen állapította meg, hogy az alperes a felperest az ellenőrzés során nem tekintette ügyfélnek, hiszen az alperes kifejezett felhívására újabb és újabb iratokat csatolt. Ügyféli minőségére utal a határozat tértivevényes levélben történő megküldése is, de legfőbbképp az a tény, hogy a kihallgatásáról 2007. március 20-án felvett jegyzőkönyvben az ügyfelek számára adott tájékoztatását rögzítették.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 327.§ (1) bekezdés b/ pontját is tévesen értelmezte, mivel mind a bank-, mind az üzleti titoksértés, mind a cenzúra könyv eltűnése körében a felperest megilleti banktitkának és üzleti titkának sérthetetlensége. Ezen túlmenően jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy rendelkezésre álljon a nyilvántartás (iktató/cenzúra könyv) melyből megállapítható, hogy egyáltalán iktatták-e hitelkérelmét vagy sem. Felperest megillető jog továbbá az adatbiztonság követelménye. Nem vitatható, hogy ezen jogait (jogos érdekeit) közvetlenül érintette az alperesi határozat.