BH 2004.3.108 I. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, mint fogyasztói érdekképviseleti szervezet - a jogszabály rendelkezésénél fogva - a bíróság előtt megtámadhatja a gazdálkodó szervezet által használt tisztességtelen általános szerződési feltételek sérelmes kikötéseit.

II. A fogyasztók széles körének védelme, vagy a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében indult perben nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a per tárgyát érintő, jogszabályba ütköző tevékenység ellen hányan éltek kifogással, hanem annak, hogy a sérelmezett tevékenység a fogyasztók milyen körét érinti [Ptk. 200. §, 209. § (2) bek., 213. §, 217. §, 687. §, 1977. évi IV. tv., 1978. évi 2. tvr. 5. § e) pont, 1987. évi XI. tv. 61. § (2) bek., 1997. évi CXLIX. tv. 11. § (3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 123. §, 270. § (2) bek. ba) pont].

III. A felülvizsgálati eljárásban az ügy érdemben nem bírálható el, ha a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert mellőzte az ügy érdemi elbírálását [Pp. 275. § (4) bek.].

IV. "Jelképes" egy forint eljárási költség megállapításának nincs helye, az ilyen nyilatkozatot úgy kell értelmezni, hogy előterjesztője eljárási költséget nem igényel.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint az alperes 2000. évben - a fogyasztók előzetes írásbeli tájékoztatását követően - a közüzemi szerződésekre vonatkozó általános szerződési feltételeket megváltoztatta és áttért az ún. éves elszámoláson alapuló mérőóra leolvasási és díjfizetési rendszerre. E szerint az alperes az egyes fogyasztók áramfogyasztását egy évben egyszer olvassa le és állapítja meg a tényleges fogyasztást. Év közben az előző évi tényleges fogyasztás havi átlagán alapuló rész-számlát küld a fogyasztóknak. Az évi leolvasás után pedig az esetleges különbözetet elszámolja. Az alperes intézkedése szerint a fogyasztók az értesítést követően írásban közölhették, hogy nem kívánnak az éves elszámolási rendszer szerint teljesíteni. Ebben az esetben az alperes lehetővé tette, hogy a havi fogyasztás mennyiségét a fogyasztók olvassák le a mérőórán és közöljék azt az alperessel telefonon, vagy postai úton. E rendszerben is évente egy alkalommal ellenőrzi az alperes a mérőórát. Megszüntette továbbá az alperes a havi díj fogyasztási helyen történő beszedését is azzal, hogy a fogyasztók folyószámláról, postai átutalással vagy személyesen tehetnek eleget havi díjfizetési kötelezettségüknek.

A felperes kereseti álláspontja szerint az alperes által ilyen módon létrehozott általános szerződési feltételek a Ptk. 213., 217. §-aiba, illetve a Ptk. 200. §-ába ütközően semmisek. Ettől függetlenül állította a felperes, hogy az általános szerződési feltételek módosítása a Ptk. 209. §-ába ütközően tisztességtelen is, ezért a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetként jogosult azt mindenkire kiható hatállyal megtámadni. Arra is hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelemről szóló törvény 39. §-a alapján is jogosult e jogszabálysértő tevékenység miatt fellépni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét érdemben vizsgálta és azt ítéletével elutasította. Indokolása szerint a felperes a szerződés semmisségének megállapítását a Pp. 123. §-ában megkívánt feltételek hiányában nem kérhette. A Ptk. 209. §-ára alapított megtámadás iránti keresetét azért utasította el, mert megállapítása szerint a módosított általános szerződési feltétel nem tisztességtelen. Végül a fogyasztóvédelmi törvény 39. §-ára alapított keresetet azért találta alaptalannak, mert az új elszámolási rendszer alkalmazása nem ütközött jogszabályba.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az ítélet indokait azonban megváltoztatta. A jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján igényt érvényesíteni kizárólag a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (továbbiakban: Ft.) 39. §-a szerint volt jogosult. Ezt meghaladó egyéb keresetei tekintetében azonban a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezett. A Ptk. 209. §-ának (2) bekezdése ugyanis az általános szerződési feltétel megtámadására jogosult szervezet megnevezését külön jogszabályra bízza. E külön jogszabály az 1978. évi 2. tvr., amely nem törvény, így nem illeszthető a Pp. 3. § (1) bekezdésének kereteibe, amely jogviszony hiányában törvényi felhatalmazáshoz köti a perindítás lehetőségét. Ugyanez volt az álláspontja a szerződés semmisségének megállapítására irányuló kereset vonatkozásában is.

Az Ft. 39. §-ának (1) és (4) bekezdésére alapított igény tekintetében pedig megállapította, hogy a felperes bár jogosult az igény érvényesítésére, érdemben alaptalanul kifogásolja az alperes tevékenységét. A felek által közölt adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy miután a felperes legfeljebb 60-70 000 személy érdekeit képviseli, szemben az alperes által ellátott mintegy 1 200 000 fogyasztóval, ezért nem látta bizonyítottnak azt, hogy a módosítással a teljes fogyasztói kör olyan sérelmet szenvedett, amely védelemre szorulna.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte annak hatályon kívül helyezését és a szerződés megtámadásával, illetve az Ft. 39. §-ára alapított igényével kapcsolatban a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítéletnek a perbeli legitimáció hiányával kapcsolatos, illetve az Ft. 39. §-ában meghatározott feltételek hiányára vonatkozó álláspontja az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő és ellentétes a kialakult bírói gyakorlattal. Igazolta, hogy más ügyben eljáró bíróságok a szerződés megtámadására vonatkozó perbeli legitimációjának hiányát nem állapították meg.