BH 2023.1.9 Minden esetben az adott körülmények alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy megállapítható-e a család integritásának megsértése és azzal kapcsolatban olyan hátrány bekövetkezése, amely nem vagyoni kártérítést alapozhat meg. Ha a házastárs egyeneságbeli rokonának halála a szoros, az apa-gyermek kapcsolat szintjét elérő családi kötelék felbomlását jelenti, akkor a teljes családban éléshez való jog sérelme miatt e hozzátartozó is jogosult lehet a nem vagyoni kártérítésre [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 75. § (1) bek., 76. §, 355. § (1) és (4) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] B. S., az I. rendű felperes apósa, a II. rendű felperes édesapja és a III. rendű felperes házastársa volt. Kórelőzményében - egyebek mellett - idült obstruktív tüdőbetegség, ischaemiás szívbetegség, csökkent bal kamra funkció, aorta és kéthegyű műbillentyű, valamint Parkinson-kór szerepelt. 2008. november 25-én vették fel az alperes urológiai osztályára, ahol a húgycsövön keresztüli hólyagtumor eltávolítást végeztek. 2008. december 15-én - pár napja tartó erős fulladás miatt - az alperes sürgősségi betegellátó osztályán jelentkezett, és az újabb kórházi felvételét követően, 2008. december 17-én az Országos Kardiológiai Intézetbe helyezték át, ahol az elvégzett szívultrahang-vizsgálat műbillentyű elzáródást igazolt. Az azonnal megkezdett vérrögoldó kezelés ellenére azonban klinikai állapotromlás lépett fel, és a felperesek hozzátartozója - vérmérgezéses shock tünetei között - 2008. december 20-án elhunyt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek keresetükben a hozzátartozójuk elvesztése miatti vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítésként 1 000 000 forint, a II. rendű felperes 3 000 000 forint és ezen összegek késedelmi kamatai megfizetésére tartott igényt.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest - egyebek mellett - az I. rendű felperes javára 1 000 000 forint, a II. rendű felperes részére 2 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek 2008. december 21-től járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte.

[5] Az alperes kártérítési felelősségét arra tekintettel állapította meg, hogy a felperesek hozzátartozója részére a 2008. novemberi műtétjét követően, az otthonába bocsátásakor nem megfelelő tájékoztatást adott a véralvadásgátló injekció használata tekintetében; a 2008. december 15. és 2008. december 17. közötti kórházi ellátás során nem a panaszoknak, az adott egészségi állapotnak megfelelő vizsgálatokat végezte el, amelynek eredményeképpen nem megfelelő diagnózist állított fel, illetve a megfelelő diagnózis felállítása elkésetten történt, amely a felperesek hozzátartozójának halálához vezetett.

[6] A nem vagyoni kártérítési igények elbírálásakor abból indult ki, hogy a felpereseknek a hozzátartozójukkal szoros családi kapcsolata állt fenn, és elvesztésével sérült a családhoz való joguk. Értékelte, hogy mindhárman nehezen élték meg a hozzátartozójuk rövid idő alatt, csupán néhány nap lefolyása alatt történt elvesztését. Az I. rendű felperes esetében figyelembe vette, hogy évtizedek óta ismerte az apósát, közöttük apa-fiú kapcsolat, igen szoros családi viszony alakult ki. A II. rendű felperesnél pedig az ugyancsak szoros szülő-gyermek viszonyra volt tekintettel.

[7] Mindezek alapján, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 75. § (1) bekezdésére, 76. §-ára, valamint a 355. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozással állapította meg a nem vagyoni kártérítések összegét. A II. rendű felperes keresetének ezt meghaladó részében való elutasítását azzal indokolta, hogy nem alakult ki nála komplikált gyászreakció, és az édesapja elvesztését már jelentős részben feldolgozta.

[8] Az alperes és beavatkozója fellebbezései, valamint a II. és a III. rendű felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás tőkeösszegét - egyebek mellett - az I. rendű felperes esetében 500 000 forintra, a II. rendű felperes esetében 1 500 000 forintra leszállította.

[9] Nem értett egyet az alperesnek azzal a fellebbezési hivatkozásával, hogy az I. rendű felperes nem tartozik bele a nem vagyoni kártérítésre jogosult hozzátartozók körébe. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az egységes családban élés személyhez fűződő joga egy adott család valamennyi tagját megilleti, és mindig a tényállástól függően, az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján dönthető el a hozzátartozók nem vagyoni kártérítésre való jogosultsága. Ehhez képest az I. rendű felperesnél azt a perben bizonyított tényt tartotta lényegesnek, hogy az apósával ugyanolyan szoros, szeretetteljes családi kapcsolatban állt, mint a gyermeke, a II. rendű felperes vagy a házastársa, a III. rendű felperes. Éppen ezért azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes is jogosult volt a nem vagyoni kártérítésre.

[10] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vette számba mindazokat a nem vagyoni hátrányokat, amelyek a felpereseket a hozzátartozójuk halálával összefüggésben érték, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, és a mérlegelés során nem volt figyelemmel a káreseménykori ár- és értékviszonyokra, valamint a hasonló jellegű ügyekben megítélt nem vagyoni kártérítések összegére. A felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítések összegének egymáshoz viszonyított arányát ugyan helyesnek minősítette, de azokat eltúlzottnak találta. Ennek megfelelően rendelkezett a leszállításukról.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek