62005CJ0248_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. október 25-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Írország. Tagállami kötelezettségszegés - A felszín alatti vizek veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelme - 80/68/EGK irányelv. C-248/05. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. október 25. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - A felszín alatti vizek veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelme - 80/68/EGK irányelv"

A C-248/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2005. június 14-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: S. Pardo Quintillán és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Írország (képviseli: D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, L. Bay Larsen, J. Makarczyk (előadó), P. Kūris és J.-C. Bonichot bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Írország: nem teljesítette az irányelv hivatkozott rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

- mivel nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv (HL 1980. L 20., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 124. o.; a továbbiakban: irányelv) 4., 5., 7., 9. és 10. cikkének a ballymurtaghi (Wicklow megye) hulladéklerakó területe vonatkozásában, és

- mivel nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az irányelv 5., 7., 8., 10., 12. és 13. cikkének a szennyvízülepítő aknákból származó közvetett kibocsátások vonatkozásában,

Jogi háttér

2 Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Ezen irányelv célja, hogy megelőzze a felszín alatti víz olyan anyagokkal történő szennyezését, amelyek a melléklet I. és II. listáiban található anyagcsaládokba vagy anyagcsoportokba tartoznak, amelyekre a továbbiakban, mint »az I. és II. lista anyagaira« hivatkozunk, valamint hogy amennyire csak lehetséges, korlátozza, vagy kiküszöbölje a már bekövetkezett szennyezés következményeit."

3 Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében: "Ezen irányelv alkalmazásában:

a) »felszín alatti víz«: minden, a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel;

b) »közvetlen kibocsátás (a továbbiakban: közvetlen bevezetés)«: az I. vagy II. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetése, anélkül hogy azok átszivárognának a földtani közegen;

c) »közvetett kibocsátás (továbbiakban: közvetett bevezetés)«: az I. vagy II. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történt bevezetése a földtani közegen átszivárogva;

d) »szennyezés«: anyagok vagy energia ember általi közvetlen vagy közvetett bevezetése a felszín alatti vízbe, ha ez veszélyezteti az emberi egészséget vagy a vízellátást, károsítja az élővilágot és a vízi ökológiai rendszereket (ökoszisztémákat), vagy gátolja a vizek másfajta jogos használatát."

4 Az irányelv 2. cikkének értelmében nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá: [...]"

"a) az egyedi lakóhelyekről történő házi szennyvíz-kibocsátások, amelyek nincsenek települési szennyvízelvezető rendszerhez csatlakoztatva, és amelyek az emberi fogyasztásra szánt vízbázis védőterületén kívül helyezkednek el;

5 Az irányelv 3. cikke szerint: "A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy:

a) megakadályozzák az I. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését, és

b) korlátozzák a II. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését úgy, hogy elkerüljék az ilyen vizeknek ezekkel az anyagokkal való szennyezését."

6 Az irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik: "(1) A 3. cikk a) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok: (2) Ugyanakkor, ha az előzetes vizsgálat azt deríti ki, hogy az a felszín alatti víz, amelybe az I. listán szereplő anyagok bevezetése történne, hosszú távon alkalmatlan más, különösen háztartási vagy mezőgazdasági célokra történő felhasználásra, a tagállamok engedélyezhetik az ilyen anyagok bevezetését, feltéve hogy ezek jelenléte nem gátolja a föld erőforrásainak kiaknázását. Ezeket az engedélyeket csak akkor lehet megadni, ha minden műszaki óvintézkedést megtettek annak biztosítására, hogy ezek az anyagok ne érjék el a többi vízrendszert, vagy ne veszélyeztessenek más ökológiai rendszereket."

- megtiltják az I. listán szereplő anyagok minden közvetlen bevezetését,

- előzetes vizsgálatnak vetik alá ezen anyagok minden olyan ártalmatlanítását (elhelyezését) illetve ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amelyek közvetett bevezetéshez vezethetnek. E vizsgálat fényében a tagállamok megtiltják az ilyen tevékenységeket, vagy azzal a feltétellel engedélyezik azokat, hogy betartanak minden olyan műszaki óvintézkedést, amely szükséges az ilyen bevezetések megakadályozásához,

- megtesznek minden megfelelő intézkedést, amelyet szükségesnek ítélnek az I. listán szereplő anyagok olyan közvetett bevezetésének megakadályozásához, amely a második bekezdésben említett tevékenységeken kívüli, a földfelszínen vagy a földtani közegben végzett tevékenységeknek tulajdonítható. Az ilyen intézkedéseket bejelentik a Bizottságnak, aki ezen információk fényében javaslatokat nyújthat be a Tanácshoz ezen irányelv módosítására.

7 Az irányelv 5. cikkének értelmében: "(1) A 3. cikk b) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében a tagállamok előzetes vizsgálatnak vetik alá: E vizsgálat eredményeinek fényében a tagállamok megadhatják az engedélyt, feltéve hogy minden olyan műszaki óvintézkedést betartanak, amivel a felszín alatti víz ezekkel az anyagokkal történő szennyezése megakadályozható. (2) Emellett a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyeket szükségesnek ítélnek a II. listán szereplő anyagokat tartalmazó valamennyi olyan közvetett bevezetés korlátozására, amelyek az első bekezdésben említett tevékenységeken kívül, a talajon vagy a földtani közegben végzett tevékenységekből erednek."

- az összes II. listán szereplő anyagot tartalmazó közvetlen bevezetést azzal a céllal, hogy korlátozzák az ilyen bevezetéseket,

- ezeknek az anyagoknak az ártalmatlanítását (elhelyezését) vagy ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amely közvetett bevezetéshez vezethet.

8 Az irányelv 7. cikke így rendelkezik:

"A 4. és 5. cikkben meghatározott előzetes vizsgálatok kiterjednek a szóban forgó terület hidrogeológiai adottságaira, a földtani közeg lehetséges tisztítóképességére és a bevezetésből eredő szennyezés, illetve a felszín alatti víz minősége változásának kockázatára, és lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az anyagoknak a felszín alatti vízbe történő bevezetése megfelelő megoldás-e a környezet szempontjából."

9 Az irányelv 8. cikke előírja:

"A 4., 5. és 6. cikkben meghatározott engedélyeket a tagállamok illetékes hatóságai nem adhatják ki addig, amíg nem győződtek meg arról, hogy a felszín alatti víz és különösen annak minőségének ellenőrzése biztosítva van."

10 Az irányelv 9. cikke értelmében: "Amikor közvetlen bevezetést engedélyeznek a 4. cikk (2) és (3) bekezdésével vagy az 5. cikkel összhangban, vagy amikor szennyvíz-ártalmatlanítást - ami elkerülhetetlenül közvetett bevezetéshez vezet - engedélyeznek az 5. cikkel összhangban, az engedély különösen az alábbiakat tartalmazza:

- a bevezetés helye,

- a bevezetés módja,

- a lényeges óvintézkedések, különös figyelmet szentelve a bevezetésben lévő anyagok természetének és koncentrációjának, a befogadó környezet tulajdonságainak és a vízbázisok, különösen ivó-, termál- vagy ásványvízkészletek utánpótlódási területei közelségének,

- a bevezetésben egy anyagnak a megengedett maximális mennyisége, egy vagy több meghatározott időszak alatt, és az ezen anyagok koncentrációira vonatkozó megfelelő követelmények,

- azok az intézkedések, amelyek lehetővé teszik a felszín alatti vízbe történő bevezetések folyamatos ellenőrzését,

- ha szükséges, a felszín alatti víz és különösen annak minősége folyamatos ellenőrzésére tett intézkedések."

11 Az irányelv 10. cikke így rendelkezik: "Amikor az ártalmatlanítás (elhelyezés) vagy az ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolás, amely közvetett bevezetéshez vezethet, a 4. vagy 5. cikkel összhangban engedélyezésre kerül, az engedély különösen az alábbiakat tartalmazza:

- az a hely, ahol az eljárás történik,

- az ártalmatlanítás (elhelyezés) vagy a tárolás módja,

- a lényeges óvintézkedések, különös figyelmet szentelve az ártalmatlanítandó (elhelyezendő) vagy tárolandó hulladékban lévő anyagok természetének és koncentrációjának, a befogadó környezet tulajdonságainak és a vízbázis, különösen az ivó-, termál-, vagy ásványvízkészlet utánpótlódási területe közelségének,

- az I. vagy II. listán szereplő komponenseket tartalmazó, ártalmatlanítandó (elhelyezendő), vagy tárolandó anyagok, és ahol lehetséges, maguknak az I. vagy II. listás anyagoknak egy vagy több időszakra vonatkozó megengedett maximális mennyisége, és az ezeknek az anyagoknak a koncentrációira vonatkozó megfelelő követelmények,

- a 4. cikk (1) bekezdésében és az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben az I. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bármilyen bevezetésének megakadályozására, és a II. listán szereplő anyagok által okozott bármiféle vízszennyezés megakadályozására teendő műszaki óvintézkedések,

- ha szükséges, a felszín alatti víz és különösen annak minősége folyamatos ellenőrzésére tett intézkedések."

12 Az irányelv 12. cikke értelmében:

"(1) Ha a 4. vagy 5. cikk szerinti engedélyt kérő személy kijelenti, hogy képtelen megfelelni az előírt feltételeknek, vagy ha az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága ezt állapítja meg, akkor az engedélyt megtagadja.

(2) Ha az engedélyben meghatározott feltételeket nem teljesítik, az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megfelelő lépéseket tesz annak biztosítására, hogy ezeket a feltételeket teljesítsék; ha szükséges, visszavonja az engedélyt."

13 Az irányelv 13. cikke értelmében:

"A tagállam illetékes hatóságai folyamatosan ellenőrzik az engedélyben meghatározott feltételek teljesülését és a bevezetések felszín alatti vízre gyakorolt hatásait."

A pert megelőző eljárás

14 1999-ben a Bizottsághoz panasz érkezett Ballymurtagh egykori, Wicklow megye tanácsa által települési hulladéklerakóvá átalakított bányája tárgyában.

15 2000-ben a Bizottsághoz egy másik panasz is érkezett, miszerint egy, a Wexford megyében található Creacon Lodge-i (New Ross), 1995 óta működő szállodaépületből származó, engedély nélküli kibocsátás történik a felszín alatti vizekbe. E panasz kivizsgálása során a Bizottságnak a szennyvízülepítő aknákból származó kibocsátásokkal kapcsolatos, az irányelvnek az Írország vidéki területein történő alkalmazásának feltételeire vonatkozó általánosabb problémák is tudomására jutottak, a különböző agglomerációkban található, kereskedelmi vagy nem lakáscélú épületek és a nem elkülönült lakóépületek tekintetében.

16 A Bizottságnak emellett tudomására jutott a Kerry megyében található Killarney-tavak eutrofizációjának problémájáról szóló jelentés, amely szerint a szennyvízülepítő aknákba csatlakozó berendezések képezik az e vizek lényeges állapotromlásának egyik okát, és amely hangsúlyozta, hogy a szennyvízülepítő aknák gyakran nem megfelelőek, vagy rosszul karbantartottak.

17 A második panasz kivizsgálása érdekében a Bizottság 2001. május 8-án levelet intézett Írországhoz, amelyben ismertette a hivatkozott jelentést.

18 Mivel nem volt elégedett az első panasz kivizsgálása során kapott válaszokkal, és mivel a második panasz esetében választ sem kapott, a Bizottság 2001. október 23-án felszólító levelet küldött Írországnak, amelyben kifejtette kétségeit azon feltételekkel kapcsolatban, amelyek mellett e tagállam az irányelv több rendelkezését is alkalmazza, és felszólította a tagállamot, hogy tegye meg észrevételeit e tekintetben.

19 Mivel e levélre nem érkezett válasz, a Bizottság 2002. december 17-én indokolással ellátott véleményt intézett e tagállamhoz, és felhívta az említett véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseknek e vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belüli megtételére.

20 Az ír hatóságok 2003. szeptember 9-i levelükben válaszoltak a hivatkozott véleményre, tájékoztatták a Bizottságot a megtett intézkedésekről, és azt állították, hogy tiszteletben tartják az irányelvet. Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy Írország válasza nem kielégítő, benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

21 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság irataiban kifejezetten elismerte, hogy Írország elfogadta az irányelv belső jogba történő átültetéséhez szükséges rendelkezéseket.

A ballymurtaghi települési hulladéklerakóra vonatkozó kifogásokról

22 Keresetében a Bizottság azt állítja, hogy Írország nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az irányelv 4., 5., 7., 9. és 10. cikkének a ballymurtaghi települési hulladéklerakó vonatkozásában.

23 A Bizottság elsősorban azt rója fel e tagállamnak, hogy nem bocsátott ki semmilyen hivatalos engedélyt azt megelőzően, hogy e hulladéklerakó megkezdte volna működését, noha valamely új berendezés üzemelésének megkezdése előtt ezt az engedélyt kérelmezni kell, illetve megadni, a célból, hogy e tevékenységek megfelelhessenek az irányelv 9. cikkében előírt feltételeknek. A Bizottság másodsorban azt állítja, hogy nem tették meg az a célból előírt műszaki óvintézkedéseket, hogy el lehessen kerülni az irányelv melléklete I. és II. listájában található anyagok bevezetését. Harmadsorban a Bizottság arra hivatkozik, hogy az Environmental Protection Agency (környezetvédelmi ügynökség, a továbbiakban: EPA) által 2001. április 3-án a hulladékok vonatkozásában a szóban forgó hulladéklerakó működése tárgyában megadott engedély nem felel meg az irányelv rendelkezéseinek, mind ezen engedély, mind pedig az előzetes vizsgálat szabálytalansága okán.

24 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság benyújtott válaszában elállt attól a kifogástól, miszerint a hulladéklerakó működésének megkezdése előtt nem rendelkezett hivatalos engedéllyel, és megsértették az irányelv 9. cikkét.

Az irányelvnek az I. és II. listán szereplő anyagok bevezetése okán történt megsértésére vonatkozó kifogásról

- A felek érvei

25 A Bizottság azt állítja, hogy Írország nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy megtegyen minden "műszaki óvintézkedést" az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében, ezáltal lehetővé téve a ballymurtaghi települési hulladéklerakó létrehozását és üzemeltetését, noha Írország tudatában volt, hogy az I. listán szereplő anyagok, például kadmium, és a II. listán szereplő anyagok, például nehézfémek és foszfor bevezetése történik az Avoca folyóba, ami elkerülhetetlen, mivel a szóban forgó hulladéklerakó alatt nincsen semmiféle védőmembrán.

26 A Bizottság azt állítja, hogy az ilyen anyagok bevezetése olyan feltételekhez van kötve, amelyek a szóban forgó terület vonatkozásában nem teljesültek. E feltételek között szerepelnek az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő azon követelmények, amelyek alapján a bevezetés csak a felszín alatti vizekbe történhet, és az I. listán szereplő, a szóban forgó vizekben jelen lévő anyagok nem érhetik el a többi vízrendszert.

27 Márpedig a Bizottság szerint az egyrészt a Ballymurtagh területe alatt áramló felszín alatti vizeket, másrészt pedig az Avoca folyót nem lehet ugyanazon vízrendszer részének minősíteni.

28 Mindenesetre a Bizottság szerint, még ha a szóban forgó, az Avocába torkolló felszín alatti vizeket e folyóval együtt ugyanazon vízrendszer részének kellene minősíteni, ez utóbbit nem lehetne egyéb felhasználás céljára hosszú távon alkalmatlannak minősíteni. A hulladékok kezeléséről szóló nemzeti szabályozás végrehajtásaként készített, a ballymurtaghi települési hulladéklerakóra vonatkozó környezeti hatástanulmány (Environmental Impact Statement on Ballymurtagh Landfill; a továbbiakban: környezeti hatástanulmány) szerint ugyanis "a bányák és a hulladéklerakó közelében folyó Avoca gyors folyású, kavicsos medrű folyó, és kiválóan megfelelhet a lazacfélék élőhelyének."

29 A Bizottság egyebekben azt állítja, hogy Wicklow megye tanácsának tudnia kellett, hogy szigetelőréteg hiányában a hulladékokon keresztüláramló vízfolyásból származó maradék folyadék (a továbbiakban: csurgalékvíz) eléri az Avocát, mivel az 1987-ben készült hidrogeológiai tanulmány (Cullen K. T., Ballymurtagh Open Pit: Report on the Hydrogeological Survey of a Proposed Waste Disposal Site, 1987. március 10.; a továbbiakban: hidrogeológiai tanulmány) a hulladéklerakó üzembe helyezését megelőzően e tekintetben választási lehetőséget javasolt a csurgalékvíz hígítása és diszperziója, illetve az akna talpának vízállóvá tétele között. Márpedig a megye tanácsa a csurgalékvíz hígítása és diszperziója mellett döntött, ami szükségszerűen egy másik vízrendszer szennyezéséhez vezetett.

30 Írország azt állítja, hogy az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az I. listán szereplő anyagok bevezetése bizonyos feltételek mellett engedélyezhető.

31 E tagállam érvelését a hidrogeológiai tanulmány megállapításaira alapozza, miszerint "mind a bánya alatt áramló felszín alatti vizek, mind pedig az Avoca folyó súlyos szennyezettségének jellege lehetővé teszi, hogy komolyan figyelembe lehessen venni a választási lehetőség »hígítás és diszperzió« részét, mivel ennek egyetlen, a bánya alatt áramló vizek vagy az Avoca folyó vizének minőségére gyakorolt hatása az elszíntelenedés lesz, a csurgalékvizek jellegétől és összetételétől függően."

32 Írország szerint a korábban bányászati művelés alá vont területek belsejében és alsó rétegeiben található felszín alatti vizek a korábbi bányászati tevékenység következtében súlyosan szennyezettek, és nem alkalmasak háztartási és mezőgazdasági felhasználásra. Írország hangsúlyozza, hogy mindenesetre az EPA legfrissebb, a vízminőségről szóló jelentése szerint a legkomolyabb, fémek általi szennyezés az Avoca folyóban mutatható ki, amely folyót a réz, a cink és kisebb mértékben az ólom szennyezi súlyosan.

33 E tagállam szerint egyébként a vízrendszert a felszíni vízfolyásokból származó vizek, valamint a felszín alatti vizek alkotják, ezért a jelen ügyben nem lehet két elkülönülő, egymással kapcsolatban nem lévő vízrendszerről beszélni.

- A Bíróság álláspontja

34 Egyfelől arra kell emlékeztetni, hogy az irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az I. listán szereplő anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetését.

35 E kötelezettség teljesítése érdekében az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok egyfelől megtiltják ezen anyagok minden közvetlen bevezetését, másfelől pedig előzetes vizsgálatnak vetik alá ezen anyagok minden olyan ártalmatlanítását (elhelyezését), illetve ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amelyek közvetett bevezetéshez vezethetnek, a célból, hogy vagy megtiltsák az ilyen tevékenységeket, vagy azzal a feltétellel engedélyezzék ezeket, hogy betartanak minden olyan műszaki óvintézkedést, amelyek az ilyen bevezetések megakadályozásához szükségesek.

36 Az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből továbbá az következik, hogy a tagállamok engedélyezhetik az I. listán szereplő anyagok bevezetését, ha az előzetes vizsgálat azt deríti ki, hogy azok a felszín alatti vizek, amelyekbe a bevezetés történne, hosszú távon alkalmatlanok más, különösen háztartási vagy mezőgazdasági célokra történő felhasználásra, feltéve hogy ezek jelenléte nem gátolja a föld erőforrásainak kiaknázását.

37 Ugyanezen rendelkezés második albekezdése szerint továbbá az ilyen engedélyt csak akkor lehet megadni, ha minden műszaki óvintézkedést megtettek annak biztosítására, hogy ezek az anyagok ne érjék el a többi vízrendszert, vagy ne veszélyeztessenek más ökológiai rendszereket.

38 Másfelől, az irányelv 3. cikkének b) pontja értelmében a tagállamok korlátozzák a II. listán szereplő anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetését, hogy elkerüljék az ilyen vizeknek ezekkel az anyagokkal való szennyezését.

39 E kötelezettség teljesítése érdekében a tagállamok az irányelv 5. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően előzetes vizsgálatnak vetik alá az összes, e listán szereplő anyagot tartalmazó közvetlen bevezetést azzal a céllal, hogy korlátozzák az ilyen bevezetéseket, ezeknek az anyagoknak az ártalmatlanítását (elhelyezését) vagy ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amely közvetett bevezetéshez vezethet. Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében e vizsgálat eredményeinek fényében a tagállamok megadhatják az engedélyt, feltéve hogy minden olyan műszaki óvintézkedést betartanak, amelyekkel a felszín alatti vizeknek ezen anyagokkal történő szennyezése elkerülhető.

40 Elsőként azt kell hangsúlyozni, hogy Írország elismeri, hogy azok a felszín alatti vizek, amelyekbe az I. listán szereplő anyagok közvetett bevezetése történik, az Avoca folyóba folyhatnak, ahol ezen anyagok közül egyesek jelenléte végeredményben e vizek elszíntelenedését okozhatja.

41 Tekintve, hogy azt a vízrendszert, amelyhez az Avoca folyó tartozik, amelyről megállapítást nyert, hogy vize nem a Ballymurtagh területe alatt áramló felszín alatti vizekből származik, ténylegesen elérik a hivatkozott bevezetések, az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt feltétel nem teljesül, mivel e bevezetések nem kizárólag a felszín alatti vizekbe áramlanak. A különböző tanulmányoknak az e folyó korábbi szennyezésére vonatkozó megállapításai az ez utóbbi feltétel teljesülése értékelésének tekintetében nem relevánsak.

42 Tehát, e tagállam - mivel a ballymurtaghi települési hulladéklerakó tekintetében a csurgalékvíz hígításán és diszperzióján alapuló rendszert választotta, noha a hidrogeológiai tanulmány szerint létezett másik, az akna talpának vízszigetelésére irányuló megoldás is, amely lehetővé tette volna, hogy az Avoca folyó szennyezettségének mértéke ne fokozódjon, amit Írország sem vitat, és mivel így lehetővé tette, hogy az I. listán szereplő anyagok egy másik, nem az e hulladéklerakó területe alatt áramló felszín alatti vizek alkotta vízrendszert érjenek el - nem teljesítette a minden műszaki óvintézkedés megtételére vonatkozó, az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt kötelezettséget.

43 Másodsorban, amennyiben a II. listán szereplő anyagok, különösen a nehézfémek és a foszfor bevezetése a felszín alatti vizekbe az Írország által választott műszaki megoldás következménye, e választás nem tartja tiszteletben az irányelv 3. cikkének b) pontjából következő kötelezettséget, miszerint korlátozni kell ezen anyagoknak az érintett vizekbe történő bevezetését e vizek szennyezése elkerülésének céljából, mivel nem került megtételre az e célkitűzés elérésére irányuló minden műszaki óvintézkedés.

44 Következésképpen, nem teljesülnek az irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelmények sem, amelyek, amint az a jelen ítélet 39. pontjában megállapításra került, az irányelv 3. cikke b) pontjában előírt kötelezettség teljesítésére irányulnak.

45 A fentiekből következően meg kell állapítani, hogy Írország a ballymurtaghi települési hulladéklerakó területe vonatkozásában nem teljesítette az irányelv 4. és 5. cikkéből eredő követelményeket az I. és II. listán szereplő anyagok bevezetése tekintetében.

Az irányelvnek a szabálytalan engedély megadása okán történt megsértésére vonatkozó kifogásról

- A felek érvei

46 A Bizottság azt állítja, hogy az EPA által 2001. április 3-án a hulladékok vonatkozásában kibocsátott engedély nem felel meg az irányelv 4., 5., 7. és 10. cikkének.

47 A Bizottság szerint az ezen engedély kibocsátását megelőző vizsgálatra vonatkozó követelményeket nem teljesítették. E tekintetben arra hivatkozik, hogy magából az említett engedély szövegéből, amely szerint "a jelen engedély kibocsátásától számított hat hónapos határidőn belül a jogosult javaslatot tesz a felszín alatti vizekbe történő bevezetések és ezeknek az Avocára gyakorolt hatásuk ellenőrzése megvalósíthatóságának megvizsgálása tekintetében", az következik, hogy megsértették az irányelv 4. és 5. cikkét, mivel a felszín alatti vizekre gyakorolt hatás vizsgálata és a műszaki óvintézkedések esetleges megtétele nem előzte meg ugyanezen engedély kibocsátását.

48 A Bizottság továbbá azt állítja, hogy még azt feltételezve is, hogy a hidrogeológiai tanulmány egyenértékű az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti "előzetes vizsgálattal", e vizsgálat mindenesetre elégtelen volt, különösen mivel nem került megállapításra, hogy az I. és II. listán szereplő anyagokra vonatkozó valamennyi információ szerepel benne, és nem tartalmaz semmiféle kifejezett utalást az irányelv 4. cikkére.

49 A Bizottság szerint ráadásul az említett tanulmány hiányosságait nem pótolja a környezeti hatásnyilatkozat.

50 Írország szerint az irányelvnek az előzetes vizsgálatra vonatkozó követelményeit teljesítették, mivel a hidrogeológiai vizsgálat megtörtént, és elkészült a környezeti hatástanulmány is.

51 Írország hozzáteszi, hogy az EPA azt megelőzően, hogy 2001. április 3-án kibocsátotta a hulladékok vonatkozásában az engedélyt, figyelembe vette a felszín alatti vizekről szóló több tanulmány és hidrogeológiai vizsgálat megállapításait, köztük a ballymurtaghi települési hulladéklerakóra vonatkozó geológiai és hidrogeológiai tanulmányt is (Co. Wicklow B. J. Murphy & Associates, Geological and Hydrogeological Study of the Ballymurtagh Landfill near Avoca, 1997).

- A Bíróság álláspontja

52 Amint az már megállapításra került a jelen ítélet 42. és 43. pontjában, Írország - mivel a ballymurtaghi hulladéklerakó tekintetében a csurgalékvíz hígításán és diszperzióján alapuló rendszert választotta, nem tett meg minden, egyfelől az irányelv 4. cikke által az I. listán szereplő anyagok tekintetében, másfelől az irányelv 5. cikke által a II. listán szereplő anyagok tekintetében előírt műszaki óvintézkedést. Következésképpen e tagállam nem adhatott meg e cikkek jogcímén érvényes engedélyt, mivel az ilyen engedély kibocsátása az általa elmulasztott, előírt műszaki óvintézkedések megtételének feltételéhez kötődik.

53 Meg kell továbbá állapítani, hogy a bevezetéseket befogadó környezet képezi tárgyát az irányelv 4. és 5. cikkében előírt előzetes vizsgálatoknak. E specifikus tárgyra tekintettel az irányelv 7. cikke megköveteli, hogy e vizsgálatoknak is specifikus célja legyen, nevezetesen a szóban forgó terület hidrogeológiai adottságainak, a földtani közeg lehetséges tisztítóképességének és a bevezetésből eredő szennyezés, illetve a felszín alatti víz minősége változása kockázatának tanulmányozása, hogy lehetővé váljon annak megállapítása, hogy az anyagoknak a felszín alatti vízbe történő bevezetése megfelelő megoldás-e a környezet szempontjából. Az említett 7. cikk tehát az engedélyek kibocsátását pontos és részletes feltételekhez köti, amely feltételeket az irányelv célkitűzésének elérése érdekében feltétlenül teljesítendőknek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a C-360/87. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-791. o.] 23. pontját).

54 Annak érdekében, hogy teljes egészében megfeleljen a közösségi jogalkotó által így követett célnak, az előzetes vizsgálatnak, amelytől az engedély kibocsátása függ, lehetővé kell tennie a bevezetéseket fogadó környezet állapotának teljes és részletes megismerését, anélkül hogy e tekintetben szükséges lenne az irányelvre történő kifejezett utalás.

55 Márpedig a jelen ügyben bizonyos, hogy a szennyező anyagok, amelyek jelenlétét a ballymurtaghi települési hulladéklerakó csurgalékvizében a hidrogeológiai tanulmány lehetségesnek minősítette, nem alkották teljes körű információgyűjtés tárgyát. Következésképpen a hidrogeológiai vizsgálat nem sorolja fel kimerítően a felszín alatti vizek szennyezésének és minőségváltozásainak az I. és II. listán szereplő anyagok bevezetésével kapcsolatos kockázatait.

56 Továbbá, az EPA által 2001. április 3-án a hulladékok vonatkozásában megadott, és a jelen ítélet 47. pontjában hivatkozott engedélyben szereplő megállapításból az következik, hogy a hulladéklerakónak a felszín alatti és a felszíni vizekre gyakorolt környezeti hatása nem került kimerítően vizsgálatra ezen engedély kibocsátását megelőzően, az irányelv 7. cikkéből eredő követelményekkel ellentétben.

57 Végül, az említett engedély nem felel meg az irányelv 10. cikkében foglalt feltételeknek sem.

58 Következésképpen, az irányelv 4., 5., 7. és 10. cikkének a ballymurtaghi települési hulladéklerakóra vonatkozó szabálytalan engedély megadása okán történt megsértésére alapított kifogás megalapozott.

59 A fentiek összességéből következik, hogy Írország - mivel nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az irányelv 4., 5., 7. és 10. cikkének a ballymurtaghi települési hulladéklerakó területe vonatkozásában - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

A szennyvízülepítő aknákból származó és a II. listán szereplő anyagoknak a felszín alatti vizekbe történő közvetett bevezetésére vonatkozó kifogásról

60 A Bizottság szerint Írország nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen az irányelvnek a tekintetben, hogy vidéki területei összességén megóvja a felszín alatti vizeket a szennyvízülepítő aknákból - tehát a háztartási szennyvíz talaj általi ártalmatlanítására szolgáló vízkezelő rendszerekből - származó és a II. listán szereplő anyagok közvetett bevezetésével szemben.

61 A szennyvízülepítő aknáktól függő berendezéseket nem vetik alá rendszeresen előzetes vizsgálati és megfelelő ellenőrzési eljárásnak, jóllehet a szennyvízülepítő aknák kibocsátásai jelentős mennyiségű foszfort és ammóniumot tartalmaznak, ami az irányelv 5. cikkéből eredő kötelezettségek, valamint az ehhez kapcsolódó rendelkezések, azaz az irányelv 7., 8. és 10. és 13. cikke nemteljesítésének minősül.

62 A Bizottság e kifogás alátámasztására bizonyítékként az alábbiakra hivatkozik:

- az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének Írország által adott megszorító értelmezése, valamint az a tény, hogy Írország nem tette meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy e rendelkezés helyes értelmezést kapjon,

- Írország több éven keresztül nem avatkozott be egy, Wexford megyében található szállodaépületből származó, nem engedélyezett kibocsátások vonatkozásában;

- Írország nem teljesítette az irányelv követelményeit a Killarney-tavak vidékén található szennyvízülepítő aknák vonatkozásában; és

- a vízszennyezésről szóló hivatalos jelentések és az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1980. július 15-i 80/778/EGK irányelv (HL L 229., 11. o.) megsértése.

63 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bizottság a kereset e részében nem arra törekszik, hogy megállapításra kerüljön, hogy Írország nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit a sajátos ténybeli helyzetek vonatkozásában, hanem olyan kötelezettségszegés bejelentésére, amely a közösségi joggal ellentétes közigazgatási gyakorlatból következik, és e gyakorlatot bizonyos példák alátámasztják.

64 E tekintetben elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy a Bizottság azon tényre hivatkozva is kérheti a Bíróságtól valamely irányelv rendelkezéseivel kapcsolatos tagállami kötelezettségszegés megállapítását, hogy valamely tagállam hatóságai e rendelkezésekkel ellentétes általános gyakorlatot folytattak, konkrét esetekkel támasztva alá ezt a gyakorlatot (ebben az értelemben lásd a C-494/01. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2005. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-3331. o.] 27. pontját).

65 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy még ha a közösségi jog követelményeivel ellentétes közigazgatási gyakorlatban álló tagállami magatartás megvalósíthatja is az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegést, ennek megállapításához az szükséges, hogy e közigazgatási gyakorlat bizonyos fokú állandóságot és általánosságot mutasson (lásd különösen a C-441/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. április 27-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-3449. o.] 50. pontját és a C-342/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet [a EBHT 2007., I-4713. o.] 33. pontját).

66 Másodsorban, az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottság feladata az állítólagos kötelezettségszegés létének bizonyítása. A Bíróság előtt tehát a Bizottságnak kell - bármilyen vélelemre való hivatkozás nélkül - a kötelezettségszegés létének ellenőrzéséhez szükséges elemeket előadnia (ebben az értelemben lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 41. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 48. pontját).

67 Az EK 10. cikk alapján a tagállamok kötelesek elősegíteni a Bizottság feladatainak teljesítését, amely az EK 211. cikk szerint különösen azt jelenti, hogy a Bizottság gondoskodik az EK-Szerződés rendelkezéseinek és az alapján az intézmények által hozott rendelkezések alkalmazásáról (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 42. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

68 Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy valamely irányelv tényleges végrehajtásának biztosítására irányuló nemzeti rendelkezések gyakorlatban való helyes alkalmazásának ellenőrzését illetően a Bizottság nagymértékben függ az esetleges panaszosoktól vagy az érintett tagállamtól kapott információktól (lásd fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 43. pontját).

69 Ebből elsősorban az következik, hogy amikor a Bizottság az alperes tagállam hatóságainak egy irányelv rendelkezéseivel ellentétes ismételt és tartós gyakorlatának alátámasztására elegendő tényt hoz fel, a tagállam feladata, hogy az így bemutatott adatokat és az azokból levonható következtetéseket lényegében és részletesen vitassa (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 47. pontját)

70 Ezen elvek fényében kell tehát megvizsgálni a Bizottság által előterjesztett jelen kifogást.

71 Végül, meg kell állapítani, hogy mivel a jelen kifogások nem a nemzeti rendelkezések tartalmára vonatkoznak, megalapozottságuk vizsgálata tekintetében nem releváns Írországnak az irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatékonyságára, és azon - ehhez viszonyított - kiegészítő jellegre vonatkozó érvelése, amely a területrendezésre vonatkozó nemzeti szabályozás jellemzője.

Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének Írország szerinti értelmezése

- A felek érvei

72 A Bizottság azt állítja, hogy Írország megszorítóan értelmezi az irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, aminek következtében az irányelv követelményeivel ellentétben Írország egész területén nem került végrehajtásra az e cikkben foglalt engedélyezési rendszer a szennyvízülepítő aknákból származó és a II. listán szereplő anyagok kibocsátása tekintetében.

73 A Bizottság továbbá azt állítja, hogy ez a helyzet állapítható meg Wexford megyében, különösen a Creacon Lodge-i szállodaépület vonatkozásában.

74 A Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy a szennyvizeknek a felszín alatti vizekbe történő bevezetésére vonatkozó engedélyek száma a megyék összességében nagyon alacsony azon körülményekhez viszonyítva, amelyek tekintetében az irányelvet alkalmazni kell, ami ennek téves értelmezésére utal.

75 Írország ellenben azt állítja, hogy a Bizottság indokolással ellátott véleményére vonatkozó válaszadásra kitűzött határidő lejárta után visszavonta a szóban forgó rendelkezés általa adott értelmezését.

76 Írország arra hivatkozik, hogy az irányelvet átültető nemzeti szabályozás végrehajtásával megbízott helyi hatóságai gyakorlatukban mindig is az irányelv 5. cikke (1) bekezdése célkitűzésének megfelelő értelmezést alkalmaztak.

- A Bíróság álláspontja

77 Amint az a jelen ítélet 39. pontjában is megállapításra került, és amint az az irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből is egyértelműen következik, a tagállamoknak főszabály szerint a II. listán szereplő valamennyi anyag tekintetében, a szennyvízülepítő aknákból származókat is beleértve, előzetes vizsgálati és engedélyezési eljárást kell lefolytatniuk ezeknek az anyagoknak az ártalmatlanítása (elhelyezése) vagy ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolása vonatkozásában, amely közvetett bevezetéshez vezethet.

78 Írország már elismeri, hogy az irányelvet 5. cikke (1) bekezdésének ezen, a közösségi követelményeknek egyedül megfelelő értelmezéssel kell végrehajtani.

79 Meg kell azonban vizsgálni, hogy e rendelkezés Írország által kezdetben képviselt, indokolatlanul megszorító értelmezését konkrétan a tényleges gyakorlatban alkalmazták-e, a Bizottság által hivatkozott olyan egyéb bizonyítékok vizsgálatával, amelyek ezen értelmezés bemutatására irányulnak, és ugyanezen kifogásolt közigazgatási gyakorlathoz kapcsolódnak.

A Creacon Lodge-i szállodaépületből kibocsátott szennyvíz ártalmatlanításáról

- A felek érvei

80 A Bizottság szerint a Wexford megyében található Creacon Lodge-i szállodaépületből kibocsátott szennyvíz ártalmatlanítása több éven át a II. listán szereplő anyagok kibocsátását okozta, amely kibocsátás egy ürítő vezetéken keresztül egyes szomszédos területeket, különösen pedig egy vízfolyást szennyezett.

81 1995 és 2001 között ezen épület, amely a Bizottság szerint 200 ember fogadására is alkalmas, egy 250 gallonos szennyvízülepítő aknával rendelkezett, az építési engedély azon záradékának megsértésével, amely egy kiegészítő szennyvízülepítő akna megépítését írta elő. 1999 januárjában egy új tisztítóberendezést helyeztek üzembe, anélkül azonban, hogy sor került volna az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében megkövetelt előzetes vizsgálatra, és anélkül, hogy megadásra került volna a szennyvízkibocsátásra vonatkozó és az e rendelkezés által megkövetelt engedély. A szennyvízkibocsátásra vonatkozó végleges engedélyt csak 2001 novemberében bocsátották ki.

82 A Creacon Lodge-i szállodaépületnek a Bizottság által hivatkozott befogadóképességét vitatva Írország azt állítja, hogy négy építési engedély iránti kérelmet bíráltak el 1994 és 2000 között, és szigorú feltételek és ellenőrzések kerültek előírásra az ezen épületből származó szennyvizek kezelése és ártalmatlanítása tekintetében. Írország azt állítja továbbá, hogy 1996-ban egy 2000 gallon befogadóképességű szennyvízülepítő aknát helyeztek üzembe.

83 Írország arra hivatkozik, hogy a Board Pleana, az építési engedélyekkel kapcsolatos panaszok vizsgálatával megbízott független hatóság 2001. november 30-i, a kibocsátásra vonatkozó végleges engedély megadását követően, amely szennyvízkezelő berendezés létesítését írta elő, Wexford megye tanácsa és az EPA is végzett a Creacon Lodge-i szállodaépület szennyvízkezelő rendszeréből származó szennyvízből történő mintavételt is magukba foglaló ellenőrzéseket, annak ellenőrzése érdekében, hogy ez a rendszer megfelel-e a kibocsátásra vonatkozó ezen engedélyben előírt feltételeknek.

84 Végül, Írország arra hivatkozik, hogy több felszólító levelet is küldött ezen épület tulajdonosának, amelyekben megjelölte azokat az intézkedéseket, amelyeknek meg kell felelnie, az intézkedések összessége jelzi azon erőfeszítéseket, amelyeket annak érdekében tett, hogy az említett épületért felelős személyek teljesítsék a hivatkozott kibocsátásra vonatkozó engedélyben előírt feltételeket.

- A Bíróság álláspontja

85 Előzetesen a Bizottság által itt előterjesztett bizonyítékokat illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság elismeri, hogy bizonyos konkrét tények vonatkozásában nem megfelelő információkkal rendelkezett a Creacon Lodge-i szállodaépülettel kapcsolatban. Ez a helyzet az 1996-ban épített szennyvízülepítő aknával kapcsolatban is, amely tekintetében a Bizottság elismeri, hogy ez megfelel a szálloda látogatottságának, akár a hagyományos szállodai tartózkodások, akár a kivételes rendezvények tekintetében.

86 Az illetékes hatóságok által elbírált építési engedély iránti kérelmekből az derül ki, hogy e hatóságok, míg a szóban forgó épület legfeljebb tizenegy szobával rendelkezett, úgy ítélték meg, hogy az ezen épületből kibocsátott szennyvíz házi jellegűnek minősülhet az irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében.

87 A szóban forgó épület befogadóképességének növelésére irányuló építési engedély iránti kérelmek benyújtásakor, amely kérelmek alapján került megadásra az 1997. február 12-i és a 2000. szeptember 14-i engedély, az épület tulajdonosait tájékoztatták azon kötelezettségükről, hogy engedéllyel kell rendelkezniük az épületükben keletkezett szennyvíz kibocsátásának vonatkozásában.

88 Végül, az is bizonyos, hogy a Board Pleana 2001. november 30-i határozata az ír nemzeti jogban szennyvízkibocsátásra vonatkozó végleges engedély megadásával egyenértékű.

89 Mindezek fényében kell tehát megvizsgálni a jelen bizonyítékok relevanciáját.

90 Először, az irányelv 2. cikkének a) pontjából az következik, hogy az irányelvet nem kell alkalmazni az egyedi lakóhelyekről történő házi szennyvízkibocsátásokra, amely lakóhelyek nincsenek települési szennyvízelvezető rendszerhez csatlakoztatva, és amelyek az emberi fogyasztásra szánt vízbázis védőterületén kívül helyezkednek el.

91 A Creacon Lodge-i szállodaépület befogadóképességére tekintettel - különösen a szobák számát és az itt lebonyolításra kerülő rendezvényeket illetően - a szállodaépület nem mentesülhetett érvényesen az irányelv alkalmazása alól, mivel az általa kibocsátott szennyvizet nem lehet az irányelv 2. cikke a) pontja szerinti, egyedi lakóhelyekről kibocsátott "házi szennyvíznek" minősíteni.

92 Másodsorban, miután az említett épület az irányelv hatálya alá tartozik, és nem vitatott, hogy az épülethez tartozó szennyvízülepítő aknából származó, a II. listán szereplő anyagok a felszín alatti vizekbe kerülnek bevezetésre, amint az a jelen ítélet 77. pontjában megállapításra került, az épület vonatkozásában az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati és engedélyezési eljárást le kellett volna folytatni.

93 E tekintetben az említett rendelkezésben előírt előzetes vizsgálatnak meg kell felelnie az irányelv 7. cikkében szereplő, és a jelen ítélet 53. pontjában hivatkozott feltételeknek.

94 Márpedig, ha az bizonyos, hogy 2001. november 30-án a Creacon Lodge-i szállodaépület számára végleges engedélyt adtak meg, az Írország által előadott érvelésből nem következik, hogy ez az engedély megfelelt az említett 7. cikkben előírt feltételeknek. E tagállam ugyanis csak annak megállapítására szorítkozik, hogy a szennyvízkibocsátások engedélyezése az irányelv átültetését biztosító nemzeti szabályozás értelmében helyszíni vizsgálatot követel meg, és semmilyen pontos információt nem szolgáltat arról a vizsgálatról, amelyet ezen épület esetében lefolytattak.

95 Végül, Írország a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok vitatása céljából nem hivatkozhat a szóban forgó épület tulajdonosainak rosszhiszeműségére.

96 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy jogilag megfelelően bizonyításra került, hogy a II. listán szereplő anyagokat tartalmazó kibocsátások történnek a Creacon Lodge-i szállodaépületből, anélkül hogy teljesülnének az irányelv 5. és 7. cikkében, valamint az ezekhez kapcsolódó 8., 10., 12. és 13. cikkében szereplő rendelkezésekben foglalt feltételek.

A Killarney-tavak vidékének szennyvízülepítő aknáiról

- A felek érvei

97 A Bizottság elöljáróban arra hivatkozik, hogy több mint egy évtizede az édesvizek eutrofizációja az ír hatóságok egyik legfőbb gondja a felszíni vizek minőségével kapcsolatban. E hatóságok az egyes víznyerő területeken tapasztalható szennyező hatásokra vonatkozóan már több tanulmányt készítettek, és kezelési intézkedéseket javasoltak a feltárt problémák orvosolására.

98 Ezen intézkedések között szerepel a Lough Leane-i víznyerő terület - a Killarney-tavak legfontosabb víznyerő területe - kezelésének és felügyeletének Kerry megye tanácsának kezdeményezésére létrejött terve, amelyet az 1998 júliusától 2001 júliusáig tartó hároméves időszak alatt dolgoztak ki. E terv keretében több jelentés is született (a 2000. decemberi és a 2003. novemberi, A Catchment based approach for reducing nutrient inputs from all sources to the lakes of Killarney című időközi és végleges jelentések).

99 A Bizottság szerint e jelentések Írország rendszeres kötelezettségszegését bizonyítják, különösen azért, mert azt a módot, ahogyan e tagállam alkalmazza az irányelvet a gyakorlatban, nem lehet az irányelv 5. cikke (1) bekezdésével összeegyeztethetőnek minősíteni. A Bizottság azt állítja, hogy az említett jelentésekből kiderül, hogy semmiféle ellenőrzést nem hajtottak végre annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó földrajzi területen a szennyvízülepítő aknák az irányelv követelményeinek megfelelő módon épültek-e.

100 Írország arra hivatkozik, hogy a foszfátnak a Lough Leane-ben a Bizottság által kimutatott szintje elsősorban a szennyvízülepítő aknákból származó, az irányelv hatálya alá tartozó szennyvízkibocsátások következménye. Továbbá az is megállapításra került, hogy a szóban forgó földrajzi terület szennyvízülepítő aknáinak többsége egyedi lakóhelyeket szolgál, és e tény okán nem tartozik az irányelv hatálya alá.

- A Bíróság álláspontja

101 Először is azt kell megállapítani, hogy a jelen ítélet 98. pontjában hivatkozott végleges jelentésből az következik, hogy a szennyvízülepítő aknák kibocsátásaiból származó tápanyagok hatással vannak a felszíni vizeket tápláló és közvetlenül a Lough Leane-be áramló felszín alatti vizekre. E tekintetben ugyanezen 98. pontban hivatkozott második időszaki jelentésből az következik, hogy az e tóba történő foszforbevitel 12%-a a szennyvízülepítő aknákból származik.

102 Másodsorban, e végleges jelentés szerint "a Lough Leane vízgyűjtő területén található lakóépületek, »bed and breakfast« jellegű szállások, valamint kempingek jelentős része nem [...] csatlakozik a települési szennyvízelvezető rendszerhez, hanem szennyvízülepítő aknáktól függenek." Ez a helyzet különösen Barraduff települést jellemzi, ahol a lakóépületek egyedi szennyvízülepítő aknákkal rendelkeznek.

103 Harmadsorban, amint arra a jelen ítélet 90. pontja is emlékeztetett, az irányelv 2. cikkének a) pontjából az következik, hogy az irányelvet nem kell alkalmazni az egyedi lakóhelyekről történő házi szennyvízkibocsátásokra, amely lakóhelyek nincsenek települési szennyvízelvezető rendszerhez csatlakoztatva, és amelyek bizonyos területeken kívül helyezkednek el.

104 Márpedig, a hivatkozott végleges jelentésben szereplő és fentebb említett megállapításokat illetően, a szóban forgó földrajzi terület lakóépületeinek egy része, különösen a falvak, nem minősíthetők egyedi lakóhelyeknek, tehát nem tartoznak az említett 2. cikk a) pontjában előírt eltérés alkalmazási körébe.

105 A szálloda jellegű épületekből kibocsátott szennyvizet nem lehet az ugyanezen rendelkezés szerinti "házi szennyvíznek" minősíteni.

106 Következésképpen nem zárható ki, hogy a Lough Leane vízgyűjtő területén található, az irányelv 2. cikkének a) pontjában előírt kivétel alá nem tartozó épületeket kiszolgáló szennyvízülepítő aknákból származó, a II. listán szereplő anyagokat tartalmazó kibocsátások az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése nélkül történtek.

A vízszennyezésről szóló hivatalos jelentésekről és a 80/778 irányelv Írországnak felróható megsértéséről

- A felek érvei

107 A Bizottság szerint az EPA vízszennyezésről szóló hivatalos jelentései kiegészítő bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy Írország általánosságban nem teljesítette az arról való meggyőződésének kötelezettségét, hogy a szennyvizek szennyvízülepítő aknák útján történő ártalmatlanítása az ír vidéki területeken előzetes vizsgálatok, valamint megfelelő engedélyezés és ellenőrzés tárgyát képezze.

108 A Bizottság rámutat, hogy e jelentések kiterjedt és állandó, olyan mintegy száz köz- és magántulajdonú vízkészleteket érintő mikrobiológiai szennyezést állapítottak meg, amely vízkészletek közül többet felszín alatti vizek táplálnak.

109 E tekintetben, emlékeztetve arra, hogy a Bíróság a C-316/00. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2002. november 14-én hozott ítéletében [EBHT 2002., I-10527. o.) megállapította, hogy Írország nem tartotta tiszteletben a 80/778 irányelvben foglalt mikrobiológiai rendelkezéseket, a Bizottság arra hivatkozik, hogy összefüggés van a mikrobiológiai szennyezés és a II. listán szereplő anyagok, különösen az ammónia, a foszfor és a kloridok jelenléte között.

110 Írország vitatja a Bizottság e megállapításait, és azt állítja, hogy ezen állításokat semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá.

- A Bíróság álláspontja

111 Meg kell állapítani, hogy a jelentések Bizottság által hivatkozott kivonatai, noha a vízkészletek szennyezését hangsúlyozzák, jogilag nem bizonyítják megfelelően az e szennyezés és a II. listán szereplő anyagok jelenléte közötti okozati összefüggést. E tekintetben megállapítható, hogy az EPÁ-nak az 1998-2000 közötti időszakra vonatkozó jelentése (Water Quality in Ireland, 1998-2000, Environmental Protection Agency, 2002) több olyan jellegű ok fennállását megemlíti, amelyek megmagyarázzák a vízkivételi állomások 20%-ban kimutatható magas nitrátszintet.

112 Végül, semmiféle következtetés nem vonató le a Bíróság egy korábbi, a jelen ügy vonatkozásában mindenesetre irreleváns ítéletéből, amely megállapította, hogy Írország nem teljesítette a 80/778 irányelvből eredő kötelezettségeit.

113 A Bizottság által ily módon hivatkozott általános megállapításokat tehát nem lehet releváns bizonyítékoknak minősíteni.

114 Következésképpen, a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok fentebb végzett vizsgálatából elsősorban az következik, hogy a Creacon Lodge-i szállodaépületből a II. listán szereplő anyagokat tartalmazó közvetett bevezetések történtek az irányelv 5., 7., 8., 10., 12. és 13. cikkében foglalt feltételek teljesítése nélkül, és, másodsorban, hogy nem lehet kizárni, hogy a Lough Leane vízgyűjtő területén található egyes lakóépületeket kiszolgáló szennyvízülepítő aknákból származó, ilyen anyagokat tartalmazó kibocsátások történtek az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek megsértésével.

115 Ugyanakkor ezen, egy meghatározott földrajzi területre vonatkozó hibás alkalmazásból nem következik, hogy Írország vidéki területeinek összessége tekintetében a szennyvízülepítő aknákból származó szennyvizeknek a felszín alatti vizekbe történő közvetett bevezetésére vonatkozó, a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt jellemzőkkel bíró közigazgatási gyakorlat áll fenn, amely sérti az irányelv 5., 7., 8., 10., 12. és 13. cikkét (ebben az értelemben lásd a C-287/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3761. o.] 30. pontját).

116 A fentiekből következik, hogy mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy Írország nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az irányelv 5., 7., 8., 10., 12. és 13. cikkének a szennyvízülepítő aknákból származó és a II. listán szereplő anyagoknak a felszín alatti vizekbe történő közvetett kibocsátása vonatkozásában vidéki területei összességén, a hivatkozott kibocsátásokra vonatkozó kifogást el kell utasítani.

117 A fenti megállapítások összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy Írország - mivel nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az irányelv 4., 5., 7. és 10. cikkének a ballymurtaghi (Wicklow megye) települési hulladéklerakó területe vonatkozásában - nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

118 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 69. cikke 3. §-ának alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

119 A jelen ügyben figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a kereset a Bizottság által meghatározott kötelezettségszegés teljes egésze tekintetében nem került elfogadásra.

120 Írországot tehát a költségek kétharmadának viselésére kell kötelezni. A Bizottság a költségek fennmaradó egyharmadát viseli.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Írország - mivel nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megfeleljen a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv 4., 5., 7. és 10. cikkének a ballymurtaghi (Wicklow megye) települési hulladéklerakó területe vonatkozásában - nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság Írországot a költségek kétharmadának viselésére kötelezi. Az Európai Közösségek Bizottságát a költségek fennmaradó egyharmadának viselésére kötelezi.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.