ÍH 2006.167 A SZÖVETKEZET KÖZGYŰLÉSI HATÁROZATÁNAK FELÜLVIZSGÁLATA - KERESETVÁLTOZTATÁS A JOGVESZTŐ HATÁRIDŐ UTÁN - AZ ÉRDEKSÉRELEM ÉRTELMEZÉSE

I. Ha jogszabály jogvesztő keresetindítási határidőt állapít meg, e határidő leteltét követően keresetváltoztatásra (kiterjesztésre) nincs lehetőség.

II. A szövetkezet közgyűlési határozatának bírósági felülvizsgálata - az egyéb törvényi feltételek mellett - akkor lehetséges, ha a tagot közvetlen, egyéni érdeksérelem éri [Pp. 146. § (1) bek., Szvt. 13. § (1) és (2) bek.].

Az alperes lakásszövetkezet 17/2003. KGy. határozatával döntött a lakásszövetkezet tulajdonában lévő 7136/A/145. hrsz-ú, 53 m2-es lakásingatlannak a bentlakó, és az alperessel munkaviszonyban álló házfelügyelő részére való elidegenítéséről. A határozat - a közgyűlést megelőzően beszerzett igazságügyi szakértőtől származó forgalmi értékbecslés alapján - a lakás vételárát, egyösszegű fizetés esetén 3 018 400 Ft-ban, részletfizetés esetén 4 132 000 Ft-ban állapította meg, egyben felhatalmazta az alperes elnökét az adásvételi szerződés megkötésére.

A közgyűlés jegyzőkönyve szerint a közgyűlésen 144 lakásszövetkezeti tagból 70 tag volt jelen, a lakáseladásra vonatkozó határozat meghozatalánál 56 tag szavazott, 48 igennel, 4 nemmel és 4 tartózkodott. A határozat alapján az alperes a vevővel az adásvételi szerződést megkötötte, akinek a tulajdonjogát a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A felperesek keresetükben a lakásszövetkezet közgyűlése 17/2003. KGy. határozata felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték.

Keresetükben először arra hivatkoztak, hogy a lakásszövetkezet részére az elidegenítés vagyonvesztést jelent, ugyanis a lakás valóságos forgalmi értéke legalább a szakértői értékbecslés által kimunkált 10 600 000 Ft, ezt a forgalmi értéket nem lehet csökkenteni a vevő általi lakottságra figyelemmel, számára olyan kedvezmény nem adható, mint az állami lakások értékesítése esetén. Állították, hogy a vételárból keletkező bevételt meghaladó adófizetési kötelezettsége keletkezik a lakásszövetkezetnek az ügyletből. Hivatkoztak arra, hogy a lakásszövetkezeti tagság érdekeit sérti az értékesítés azért is, mert a vevő házfelügyelő nyugdíjba vonulásával a soklakásos épület házfelügyelő nélkül marad.

Utóbb, az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyaláson a felperesek keresetüket kiterjesztették és - immár elsődlegesen - alaki okokból állították a támadott közgyűlési határozat érvénytelenségét, állítva, hogy a határozat a szükséges szótöbbséges szavazat hiányában született. Rámutattak és okiratokkal kívánták igazolni, hogy a lakásszövetkezet tagnyilvántartása rendezetlen, nem vezetett. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv. (Szvt.) 43-44. §-ai szerint a tagfelvételről határozathozatal nem történt, a tagfelvételeket az igazgatóság nem jelentette be a közgyűlésnek. Álláspontjuk szerint a lakásszövetkezet tagjegyzéke eltér a 2003. június 6. napján megtartott közgyűlés jelenléti ívében foglalt tagok személyétől, így 35 olyan személy lehetett jelen a közgyűlésen, aki nem tagja a lakásszövetkezetnek. A támadott határozatot elfogadó 48 igen szavazatból 14 szavazatot - mint nem jogosulttól származót - vitattak. Ezért a megmaradó 34 igen szavazat nem volt alkalmas a többségi határozat meghozatalára a lakáseladással kapcsolatosan.

Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását indítványozta. Állította, hogy az alperes szabályszerűen megtartott közgyűlésen szabályszerűen hozott határozatot. Úgy vélte, hogy a közgyűlés szabálytalan voltára a felperesi tagoknak a közgyűlésen kellett volna hivatkozniuk, avagy 30 napon belül cégtörvényességi kérelmet terjeszthettek volna elő. Az alperes vitatta, hogy a lakásszövetkezet érdekeit sértő, ár alatti lett volna a lakásértékesítés. Hivatkozott arra, hogy az illetékhivatal az illetékkiszabás alapjául elfogadta a megállapított 4 132 000 Ft-os vételárat, adófizetési kötelezettsége pedig az alperesnek az ügyletből nem keletkezett.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a lakásszövetkezet 17/2003. KGy. határozatát hatályon kívül helyezte, kötelezte egyben az alperest 115 000 Ft perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperesek elsődlegesen fenntartott - alaki okokra, a közgyűlési határozathozatal szabálytalan voltára alapított - keresete alapos, ugyanis bizonyítottnak találta azt, hogy a határozat hozatalában olyan személyek is részt vettek, akik nem voltak a lakásszövetkezet tagjai, és így nem rendelkeztek szavazati joggal. Ezért utalással a lakásszövetkezeti alapszabály 15/a. pontjára az Szvt. 13. § (1) bekezdése alapján a hozott határozat jogsértő voltát állapította meg. Az elsőfokú bíróság az alperesi védekezéssel kapcsolatban rámutatott, hogy a közgyűlés jelenléti ívén több személy szerepelt, mint az aktuális taglétszám, így olyanok is részt vehettek a határozat meghozatalában, akik nem voltak tagok. Az alperes által a bizonyítási eljárás során benyújtott belépési nyilatkozatokat azért nem találta elégségesnek, mert nem találta igazoltnak, hogy a tagok belépését - az Szvt. 43. §-ának megfelelően - közölték volna a lakásszövetkezet közgyűlésével.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása; illetve az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása iránt.

Fellebbezésének indokolásában az alperes kifejtette, hogy a támadott határozatot hozó közgyűlés szabályos volt, így érvényes a 17/2003. KGy. határozat. A határozatot a közgyűlés szótöbbséggel hozta meg, a közgyűlésen pedig az alapszabály szerint nemcsak a lakástulajdonosok rendelkeznek szavazati joggal, mivel a tulajdonos és használati jog gyakorlására jogosult személyek tagfelvételi kérelme nem utasítható el. Azt nem tette vitássá, hogy az alperes tagnyilvántartása nem volt teljesen pontos a közgyűlés idején, de a közgyűlés határozatképességéhez azért nem férhet kétség, mert a támadott közgyűlési határozat megismételt közgyűlésen született. Az alperes a fellebbezésben megismételte a házfelügyelői lakás értékesítésével kapcsolatos, elsőfokú eljárásban kifejtett érdemi álláspontját, fenntartva azt, hogy az értékesítés és a támadott határozat a lakásszövetkezet gazdálkodását nem érintette hátrányosan.