31979L0138[1]

A Bizottság irányelve (1978. december 14.) a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv módosításáról

A Bizottság irányelve

(1978. december 14.)

a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv módosításáról

(79/138/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a műtrágyákra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1975. december 18-i 76/116/EGK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel a Bizottság 77/535/EGK irányelve [2] elrendeli az EGK-műtrágyák hatósági ellenőrzését a műtrágyák minőségére és összetételére vonatkozó közösségi rendelkezések követelményeinek való megfelelés ellenőrzése céljából; mivel ezt az irányelvet három új vizsgálati módszer hozzáfűzésével kell módosítani;

mivel az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a műtrágya-kereskedelem technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 77/535/EGK irányelv II. melléklete úgy módosul, hogy az 5.1. módszert követően az ehhez az irányelvhez mellékelt 5.2., 5.3. és 5.4. módszerrel egészül ki.

2. cikk

1. A tagállamok legkésőbb 1979. április 1-jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság tájékoztatást kap nemzeti joguknak azon rendelkezéseiről, amelyeket az ezen irányelv által érintett területen fogadnak el.

3. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszel, 1978. december 14.

a Bizottság részéről

Étienne Davignon

a Bizottság tagja

[1] HL L 24., 1976.1.30., 21. o.

[2] HL L 213., 1977.8.22., 1. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

5.2. módszer

AZ ÖSSZMAGNÉZIUM MEGHATÁROZÁSA

1. HATÁLY

Ez a dokumentum az összmagnézium meghatározására vonatkozó eljárást definiálja.

2. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Kizárólag a magnézium-ammónium-nitrát műtrágya, amelyre vonatkozóan az 1975. december 18-i 76/116/EGK tanácsi irányelv IA. melléklete rendelkezik az összmagnézium feltüntetéséről.

3. ELV

A vizsgálati minta magnéziumtartalmának oldása forrásban lévő savban.

Első titrálás: Ca-ra és Mg-ra EDTA-val eriokrómfekete T mellett. Második titrálás: Ca-ra EDTA-val kalcein vagy kalkonkarbonsav mellett. Magnézium meghatározása különbségből.

4. REAGENSEK

Desztillált vagy demineralizált víz.

4.1. 0,05 mólos magnézium standardoldat.

Bemérünk 2,016 g analitikai tisztaságú, előzőleg 600 °C-on két órán keresztül kalcinált magnézium-oxidot. 100 ml vízzel együtt főzőpohárba tesszük. Hozzákeverünk 120 ml körülbelül 1 N sósavat. Miután feloldódott, kvantitatívan átvisszük egy egyliteres mérőlombikba, térfogatát vízzel kiegészítjük és összekeverjük.

Az oldat töménységét ammónium-magnézium foszfátként gravimetriásan ellenőrizzük.

1 ml oldatban 1,216 mg Mg (= 2,016 mg MgO) legyen.

4.2. 0,05 mólos EDTA-oldat

Az etilén-diamin-tetraecetsav dinátriumsó dihidrátból (C10H14N2Na2O8·2H2O) 18,61 g-ot mérünk be, literes főzőpohárba tesszük és feloldjuk 600-800 ml vízben. Az oldatot egyliteres mérőlombikba kvantitatívan átvisszük. Kiegészítjük a térfogatát és összekeverjük. Ezt az oldatot a (4.1.) pontban megadott oldattal ellenőrizzük: az utóbbiból 20 ml-es mintát veszünk és a 7.4.1. pontban meghatározott vizsgálati eljárás szerint titráljuk.

1 ml EDTA-oldat 1,216 mg Mg-nak vagy 2,016 mg MgO-nak és 2,004 mg Ca-nak vagy 2,804 mg CaO-nak feleljen meg (ld. a 9.1. és a 9.6. megjegyzéseket).

4.3. 0,05 mólos kalcium standardoldat

Bemérünk 5,004 g száraz, tiszta kalcium-karbonátot. 100 ml vízzel együtt főzőpohárba tesszük. Fokozatosan hozzákeverünk 120 ml körülbelül 1 N sósavat.

Kiforraljuk belőle a széndioxidot, lehűtjük, egyliteres mérőlombikba kvantitatívan átvisszük, térfogatát vízzel kiegészítjük és összekeverjük. Ezt az oldatot a 7.4.2. pontban meghatározott vizsgálati eljárás szerint a (4.2.) pontban megadott EDTA-oldattal ellenőrizzük. Ezen oldat 1 ml-e 2,004 mg Ca-ot (= 2,804 mg CaO) tartalmazzon és 1 ml 0,05 mólos EDTA-oldatnak feleljen meg.

4.4. Kalcein indikátor

Mozsárban óvatosan összekeverünk 1 g kalceint 100 g nátrium-kloriddal. Ebből az elegyből 10 mg-ot használunk. Az indikátor zöldből narancsba csap át. A titrálást addig kell végezni, amíg zöld árnyalattól mentes narancsszínt nem kapunk.

4.5. Kalkonkarbonsav indikátor

400 mg kalkonkarbonsavat feloldunk 100 ml metanolban. Ebből az oldatból három cseppet használunk. Ez az indikátor vörösből kékbe csap át, és a titrálást addig kell végezni, amíg vörös árnyalattól mentes kék színt nem kapunk.

4.6. Eriokrómfekete T indikátor

300 mg eriokrómfekete T-t feloldunk 25 ml 1-propanol és 15 ml trietanolamin elegyében. Ebből az oldatból három cseppet használunk. Ez az indikátor vörösből kékbe csap át és a titrálást addig kell végezni, amíg vörös árnyalattól mentes kék színt nem kapunk. Csak magnézium jelenlétében vált színt. Szükség esetén hozzáadunk 0,1 ml-t a (4.1.) pontban megadott standardoldatból. Ha kalcium és magnézium egyaránt jelen van, az EDTA először a kalciummal és azután a magnéziummal képez komplexet. Ebben az esetben a két elem egyidejűleg kerül meghatározásra.

4.7. Kálium-cianid

KCN 2 %-os vizes oldata.

4.8. Kálium-hidroxid és kálium-cianid oldata

280 g KOH-ot és 66 g KCN-ot feloldunk vízben, térfogatát kiegészítjük egy literre és összekeverjük.

4.9. pH 10,5 pufferoldat

33 g ammónium-kloridot feloldunk 200 ml vízben, hozzáadunk 250 ml ammóniát (d = 0,91), vízzel kiegészítjük a térfogatát 500 ml-re és összekeverjük. Rendszeresen ellenőrizzük az oldat pH-ját.

4.10. 1:1 hígítású sósav

Egy rész sósav (1,18 sűrűségű) és egy rész víz.

4.11. 5 N nátrium-hidroxid-oldat

5. FELSZERELÉS

5.1. Mágneses vagy mechanikus keverő.

5.2. pH-mérő.

5.3. 500 ml-es és 1000 ml-es mérőlombik.

5.4. 300 ml-es főzőpoharak.

6. A MINTA ELŐKÉSZÍTÉSE

Ld. az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Minta

1 mg-os pontossággal bemért mintából 5 g-ot 500 ml-es mérőlombikba teszünk.

7.2. Oldás

Hozzáadunk körülbelül 200 ml vizet és 20 ml sósavat (4.10.), fél órán keresztül forraljuk. Lehűtjük, térfogatát vízzel kiegészítjük, összekeverjük és szűrjük.

7.3. Ellenőrző vizsgálat

A (4.1.) és a (4.3.) pontban megadott oldatok alikvot részein elvégezzük a meghatározást úgy, hogy a Ca/Mg arány megegyezzen a mintában várttal.

Ehhez (a) ml-t veszünk a (4.3.) pontban megadott standardoldatból és (b-a) ml-t a (4.1.) pontban megadott standardoldatból.

(a) és (b) jelöli a minta vizsgálatakor végzett két titrálás során használt EDTA-oldat ml-einek számát. Ez az eljárás csak akkor helyes, ha az EDTA-, kalcium- és magnézium-standardoldatok pontosan ekvivalensek. Ellenkező esetben meg kell tenni a megfelelő korrekciókat.

7.4. Meghatározás

7.4.1. Titrálás eriokrómfekete T indikátor mellett

A vizsgált oldatból 50 ml-t [1] egy 300 ml-es főzőpohárba pipettázunk. A pH-mérőt használva a feleslegben lévő savat a (4.11.) pontban megadott 5 N nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük. Vízzel 100 ml-re hígítjuk. Hozzáadunk 5 ml-t a (4.9.) pontban megadott pufferoldatból. A mérővel mért pH 10,5 ± 0,1 legyen. Hozzáadunk 2 ml-t a (4.7.) pontban megadott kálium-cianid-oldatból és három cseppet a (4.6.) pontban megadott eriokrómfekete T indikátorból. Az (5.1) pontban megadott keverővel finoman kevergetve a (4.2.) pontban megadott EDTA-oldattal titrálunk. (Ld. a 9.2., a 9.3. és a 9.4. pontot). Legyen "b" a 0,05 mólos EDTA-oldat ml-einek száma.

7.4.2. Titrálás kalcein vagy kalkonkarbonsav indikátor mellett

A vizsgált oldatból a fenti titrálásnál használttal azonos mennyiségű alikvot részt egy 300 ml-es főzőpohárba pipettázunk. A pH-mérőt használva a feleslegben lévő savat a (4.11.) pontban megadott 5 N nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük. Vízzel körülbelül 100 ml-re hígítjuk. Hozzáadunk 10 ml-t a (4.8) pontban megadott KOH/KCN-oldatból, valamint hozzáadjuk a (4.4.) pontban vagy a (4.5.) pontban megadott indikátort. Finoman kevergetjük és az EDTA-oldattal titráljuk. (Ld. a 9.2., a 9.3. és a 9.4. megjegyzéseket). Legyen "a" a 0,05 mólos EDTA-oldat ml-einek száma.

8. AZ EREDMÉNY KIFEJEZÉSE

Az eredményt MgO vagy Mg százalékában fejezzük ki.

8.1. MgO % a műtrágyában =

× T

M

vagy

Mg % a műtrágyában =

× T′

M

Ha az EDTA-oldat töménysége pontosan 0,05 M, akkor T = 0,2016 és T' Mg = 0,1216.

M = a minta tömege grammban kifejezve, a mintaként vett alikvot részben.

9. MEGJEGYZÉSEK

Ld. az 5.1. módszert.

5.3. módszer

A VÍZBEN OLDHATÓ MAGNÉZIUM MEGHATÁROZÁSA

1. HATÁLY

Ez a dokumentum a vízben oldható magnézium meghatározására vonatkozó eljárást definiálja.

2. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Kizárólag azok a műtrágyák, amelyekre vonatkozóan a 76/116/EGK irányelv IA. melléklete rendelkezik a vízben oldható magnézium feltüntetéséről.

3. ELV

Magnéziumoldat nyerése a vizsgálati minta vízben történő forralásával, a magnézium meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával.

4. REAGENSEK

Desztillált víz vagy azonos minőségű demineralizált víz.

4.1. (Körülbelül) 1 N sósavoldat.

4.2. 0,5 N sósavoldat.

4.3. Magnézium standardoldat: feloldunk 1,013 g analitikai tisztaságú magnézium-szulfátot (MgSO4·7H2O) a (4.2.) pontban megadott 0,5 N sósavoldatban és ugyanazzal a savval 100 ml-re hígítjuk.

Ennek az oldatnak 1 ml-e 1 mg magnéziumot (Mg) tartalmaz,

vagy

bemérünk 1,658 g analitikai tisztaságú, előzőleg 600 °C-on két órán keresztül kalcinált magnézium-oxidot. 100 ml vízzel és a (4.1.) pontban megadott körülbelül 1 N sósavból 120 ml-lel együtt főzőpohárba tesszük. Miután feloldódott, kvantitatívan átvisszük egy egyliteres mérőlombikba, térfogatát vízzel kiegészítjük és összekeverjük.

Ennek az oldatnak 1 ml-e 1 mg magnéziumot (Mg) tartalmaz.

4.4. Stroncium-klorid-oldat: 75 g stroncium-kloridot (SrCl2·6H2O) feloldunk a (4.2.) pontban megadott 0,5 N sósavoldatban és ugyanazzal az oldószerrel 500 ml-re hígítjuk.

5. FELSZERELÉS

5.1. Atomabszorpciós spektrofotométer magnéziumlámpával (285,2 nm).

5.2. 5, 10, 20, 25 és 30 ml-es precíziós pipetták.

5.3. 100, 200, 500 és 1000 ml-es mérőlombikok.

6. A MINTA ELŐKÉSZÍTÉSE

Ld. az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Minta

0,001 g-os pontossággal bemért mintából 5 g-ot 500 ml-es mérőlombikba teszünk.

7.2. Oldás

Hozzáadunk körülbelül 300 ml vizet, és a kapott oldatot fél órán keresztül forraljuk. Hagyjuk lehűlni, vízzel a jelig hígítjuk, összekeverjük és szűrjük.

7.3. Mintaoldat készítése

7.3.1. Ha a műtrágya feltüntetett magnéziumtartalma (MgO) 10 %-nál nagyobb, precíziós pipettával a (7.2.) pontban megadott filtrátumból 25 ml-t 100 ml-es mérőlombikban 100 ml-re hígítunk, vízzel a jelig töltjük és összekeverjük.

7.3.2. A (7.2.) pontban megadott filtrátumból vagy a (7.3.1.) pontban megadott hígított filtrátumból 10 ml-t precíziós pipettával átviszünk egy 200 ml-es mérőlombikba és a jelig töltjük a (4.2.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal.

7.3.3. A (7.3.2.) pontban megadott oldatot a spektrofotométer működési tartományába eső koncentrációra hígítjuk a (4.2.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal. A végső oldat 10 V/V % - a (4.4.) pontban megadott - stroncium-klorid-oldatot tartalmazzon.

7.4. Vakoldat készítése

Vakoldatot készítünk, amelyből csak a mintát hagyjuk ki.

7.5. Kalibráló standardoldatok készítése

A (4.3.) pontban megadott standardoldatot a (4.2.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal hígítva legalább öt növekvő koncentrációjú referenciaoldatot készítünk a spektrofotométer optimális mérési tartományának megfelelően.

A végső oldatok 10 V/V % - a (4.4.) pontban megadott - stroncium-klorid-oldatot tartalmazzanak.

7.6. Mérés

Az (5.1.) pontban megadott spektrofotométert 285,2 nm-es hullámhosszra állítjuk be. A (7.5.) pontban megadott standardoldatokból, a (7.3.) pontban megadott mintaoldatból és a (7.4.) pontban megadott vakoldatból egymást követően három-három mintát fecskendezünk be, az egyes befecskendezések között desztillált vízzel átmossuk a műszert. Felrajzoljuk a kalibrációs görbét: az átlagos abszorbancia az ordináta, a megfelelő magnézium koncentráció μg/ml-ben az abszcissza. A magnézium koncentrációját a mintában és a vakmintában a kalibrációs görbére vonatkoztatva határozzuk meg.

8. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA

A magnézium (Mg) vagy magnézium-oxid (MgO) mennyiségét - 1,66-os konverziós faktorral - a mintában a referenciaoldatokra vonatkoztatva és a vakminta figyelembe vételével számítjuk ki. Az eredményt a minta százalékában fejezzük ki.

5.4. módszer

AZ ÖSSZMAGNÉZIUM MEGHATÁROZÁSA

1. HATÁLY

Ez a dokumentum az összmagnézium meghatározására vonatkozó eljárást definiálja.

2. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Kizárólag a magnézium-ammónium-nitrát műtrágya, amelyre vonatkozóan a 76/116/EGK irányelv IA. melléklete rendelkezik az összmagnézium feltüntetéséről.

3. ELV

Magnéziumoldat nyerése a vizsgálati minta híg savban történő forralásával, a magnézium meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával.

4. REAGENSEK

Desztillált víz vagy azonos minőségű demineralizált víz.

4.1. 1:1 hígítású sósavoldat: egy térfogat sósavat (d = 1,18) egy térfogat vízzel hígítunk.

4.2. (Körülbelül) 1 N sósavoldat.

4.3. 0,5 N sósavoldat.

4.4. Magnézium standardoldat: feloldunk 1,013 g analitikai tisztaságú magnézium-szulfátot (MgSO4·7H2O) a (4.3.) pontban megadott 0,5 N sósavoldatban,

és 100 ml-re hígítjuk ugyanazzal a savval.

Ennek az oldatnak 1 ml-e 1 mg magnéziumot (Mg) tartalmaz,

vagy

bemérünk 1,658 g, előzőleg 600 °C-on két órán keresztül kalcinált magnézium-oxidot. 100 ml vízzel és a (4.2.) pontban megadott körülbelül 1 N sósavból 120 ml-lel együtt főzőpohárba tesszük. Miután feloldódott, kvantitatívan átvisszük egy egyliteres mérőlombikba, térfogatát vízzel kiegészítjük és összekeverjük.

Ennek az oldatnak 1 ml-e 1 mg magnéziumot (Mg) tartalmaz.

4.5. Stroncium-klorid-oldat: 75 g stroncium-kloridot (SrCl2·6H2O) feloldunk a (4.3.) pontban megadott 0,5 N sósavoldatban és ugyanazzal az oldószerrel 500 ml-re hígítjuk.

5. FELSZERELÉS

5.1. Atomabszorpciós spektrofotométer magnéziumlámpával (285,2 nm).

5.2. 5, 10, 20, 25 és 30 ml-es precíziós pipetták.

5.3. 100, 200, 500 és 1000 ml-es mérőlombikok.

6. A MINTA ELŐKÉSZÍTÉSE

Ld. az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Minta

0,001 g-os pontossággal bemért mintából 5 g-ot 500 ml-es mérőlombikba teszünk.

7.2. Oldás

Hozzáadunk körülbelül 200 ml vizet, a (4.1.) pontban megadott sósavoldatból 20 ml-t, és a kapott oldatot fél órán keresztül forraljuk. Hagyjuk lehűlni, vízzel a jelig hígítjuk, összekeverjük és szűrjük.

7.3. Mintaoldat készítése

7.3.1. Ha a műtrágya feltüntetett magnéziumtartalma (MgO) 10 %-nál nagyobb, precíziós pipettával a (7.2.) pontban megadott filtrátumból 25 ml-t 100 ml-es mérőlombikban 100 ml-re hígítunk, vízzel a jelig töltjük, és összekeverjük.

7.3.2. Precíziós pipettával a (7.2.) pontban megadott filtrátumból vagy a (7.3.1.) pontban megadott hígított filtrátumból 10 ml-t átviszünk egy 200 ml-es mérőlombikba és a jelig töltjük a (4.3.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal.

7.3.3. A (7.3.2.) pontban megadott oldatot a spektrofotométer működési tartományába eső koncentrációra hígítjuk a (4.3.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal.

A végső oldat 10 V/V % - a (4.5.) pontban megadott - stroncium-klorid-oldatot tartalmazzon.

7.4. Vakoldat készítése

Vakoldatot készítünk, amelyből csak a mintát hagyjuk ki.

7.5. Kalibráló standardoldatok készítése

A (4.4.) pontban megadott standardoldatot a (4.3.) pontban megadott 0,5 N sósavoldattal hígítva legalább öt növekvő koncentrációjú referenciaoldatot készítünk a spektrofotométer optimális mérési tartományának megfelelően.

A végső oldatok 10 V/V % - a (4.5.) pontban megadott - stroncium-klorid-oldatot tartalmazzanak.

7.6. Mérés

Az (5.1.) pontban megadott spektrofotométert 285,2 nm-es hullámhosszra állítjuk be. A (7.5.) pontban megadott standardoldatból, a (7.3.) pontban megadott mintaoldatból és a (7.4.) pontban megadott vakoldatból egymást követően három-három mintát fecskendezünk be, az egyes befecskendezések között desztillált vízzel átmossuk a műszert. Felrajzoljuk a kalibrációs görbét: az átlagos abszorbancia az ordináta, és a megfelelő magnézium koncentráció μg/ml-ben az abszcissza. A magnézium koncentrációját a mintában és a vakmintában a kalibrációs görbére vonatkoztatva határozzuk meg.

8. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA

A magnézium (Mg) vagy magnézium-oxid (MgO) mennyiségét - 1,66-os konverziós faktorral - a mintában a referenciaoldatokra vonatkoztatva és a vakminta figyelembe vételével számítjuk ki. Az eredményt a minta százalékában fejezzük ki.

[1] A titrálásnál nem szabad 25 ml EDTA-nál sokkal többet felhasználni, ellenkező esetben csökkenteni kell az alikvot rész térfogatát. Mindazonáltal növelni is lehet.

--------------------------------------------------