BH+ 2001.11.531 I. Az ún. biztatási kár megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 6. §, Pp. 93. § (2) bek., 121. § (2) bek.].

II. Külföldi jogi személy (részvénytársaság) jogképességét személyes joga szerint kell elbírálni és bizonyítani. Személyes jog annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették [Pp. 50. § (1) bek., 1979. évi 13. tvr. 18. § (1) és (2) bek., 1958. évi 38. tvr. 14. cikk (1) és (2) bek.].

III. A közbenső ítélet meghozatalának feltételei [Ptk. 6. §, Pp. 213. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az I. és II. r. felperesek keresetének a jogalapja az alperessel szemben fennáll. Tényként állapította meg, hogy az alperes által meghirdetett egyfordulós nyilvános pályázatot - amely az Sz.-i K. Rt. 51%-os részvénycsomagjának a megvásárlására irányult - az I. r. felperes megnyerte, erről az I. r. felperest az alperes képviseletében L. A. vezérigazgató 1995. december 7-én kelt levelében értesítette. Ezután a szerződés megkötése érdekében a peres felek között több tárgyalás volt, majd 1996. április 10-én az alperes arról értesítette a felperesek jogi képviselőjét, hogy igazgatósága a szerződéstervezetet elfogadta, s azt a felpereseknek 1996. április 17-én meg is küldte. A szerződés azonban továbbra sem jött létre, mert az alperes magyar banktól származó fedezetigazolást kért az I. r. felperestől. Az alperes igazgatósága végül 1997. március 19-én határozatot hozott, megállapította, hogy az I. r. felperestől a megnyugtató szerződéskötéshez szükséges dokumentumokat nem kapta meg, a tárgyalások további folytatására nem lát lehetőséget és új pályázat kiírását rendelte el.

Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a felperesek elsődleges kereseti kérelmét - amely annak megállapítására irányult, hogy a peres felek között a részvény-adásvételi szerződés létrejött és az alperes a szerződésszegésből eredő kárért felelősséggel tartozik - alaptalannak találta, mert a pályázat tartalmazta, hogy az eredményhirdetés alapján szerződéskötési kötelezettség nem keletkezett, az I. r. felperes a szerződés létrejöttét nem bizonyította. A felperesek másodlagos kereseti kérelme alapján - amely arra irányult, hogy a bíróság a Ptk. 6. §-a alapján kötelezze az alperest 1 milliárd 960 millió forint kár megfizetésére - az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. felperes a pályázati feltételeknek eleget tett és a pályázat eredményének a közlését követően a felperesek mindvégig szorgalmazták a szerződés megkötését. Az alperes több alkalommal úgy nyilatkozott, hogy az igazgatóság a pályázat megvizsgálását rendelte el, de az igazgatósági ülésen (1997. március 19-én) pozitív döntés várható. Ezzel szemben az igazgatóság úgy döntött, hogy nem köt szerződést és újabb pályázatot ír ki. A peres felek közötti tárgyalásokról felvett emlékeztetők - amelyek hitelességét a tanúk vallomása megerősítette - tartalma alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes egyetlen alkalommal sem tett olyan nyilatkozatot, amely szerint a szerződés megkötését konkrét feltételhez kötné. Az alperes végig olyan magatartást tanúsított, amely alapján a felpereseknek alapos oka volt bízni a szerződés létrejöttében, s nem merült fel olyan adat, amelyből kellő gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy a szerződés megkötése bizonytalan.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelem jogalapját az összegszerűségtől elkülöníthetőnek és elbírálhatónak találta, ezért a jogalap kérdésében közbenső ítéletet hozott.

Az alperes érvelését - amely szerint a II. r. felperes nem bizonyította a jogképességét, továbbá a jogalap kérdésében csak akkor hozható közbenső ítélet, ha a felperesek a kár összegére nézve is előterjesztik a bizonyítékaikat, nem fogadta el. Az előbbit illetően utalt a jogsegélyből eredő 1958. évi 38. tvr. 14. cikke (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint az egyik szerződő fél területén kiállított közokirat a másik szerződő fél területén is - felülhitelesítés nélkül - a közokiratok bizonyító erejével bír.

A II. r. felperes Oroszország területén kiállított közokirattal bizonyította, hogy őt az illetékes cégbíróság 1995. augusztus 18-án nyilvántartásba vette, így a II. r. felperes az orosz jog szerint jogképességgel rendelkező cég. A kár összegére vonatkozó bizonyítékokat illetően pedig az volt az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy az összegszerűség pontos tisztázása nélkül is megállapítható, hogy az utólag feleslegessé vált egyeztetésekkel kapcsolatos költségek nyilvánvalóan felmerült olyan kiadások, amelyek kárként átháríthatók, az egyéb kárigények bizonyítására pedig az eljárás további szakaszában kerül sor.

A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett, s annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Sérelmezte annak megállapítását, hogy a felpereseknek nem kellett számolni a szerződéskötés elmaradásával. Ennek a megállapításnak mond ellent az 1996. január 18-án készült emlékeztető, amelyből megállapítható, hogy a felperesek már 1996. januárban értesültek az alperes Ellenőrzési Igazgatósága általi vizsgálatról. Miután a felperesek az 1996. február 7-i levelükben ezt is sérelmezték, az alperes egyértelműen közölte, a K. Rt.-vel kapcsolatos megbeszélés a pályázatra vonatkozó vizsgálat lezárása és az igazgatóság döntése előtt nem időszerű;

- a felperesek - az 1996. március 6-án kelt emlékeztetőből megállapíthatóan - arról is értesültek, hogy az alperes felvetette az új pályázat kiírásának a lehetőségét. Ezen túlmenően 1996. április 19-én már azt közölték, hogy a megküldött szerződéstervezetet tekintsék tárgytalannak;

- a felperesek 1996. július 26-án kelt levelükben (csatolva F/12. alatt) - miután az akkori privatizációs miniszterrel tárgyaltak - elfogadhatatlannak tartották az újabb pályázat kiírását, de egyidejűleg jelezték, hogy hajlandók a K. Rt. egyes berendezéseinek a bérletéről tárgyalni. Ekkor a tárgyalások a peres felek között meg is szakadtak.

Ezek alapján az állapítható meg, hogy a felperesi oldalon hiányzik a jóhiszeműség, amely a biztatási kár egyik feltétele (Ptk. 6. §), mert megfelelő gondosság mellett nem lehetett előttük kétségtelenül biztos a szerződés megkötése.

Ezen túlmenően a felperesi oldalon megállapítható, hogy a lejárt és vitatott bankgarancia helyett az I. r. felperes nem biztosított új banki fedezetigazolást, és nem igazolta, hogy biztos megrendelésekkel rendelkezik. Ezek szükségességét az 1996. március 6-i és az 1997. január 9-i emlékeztető tartalmazza. Ezzel kapcsolatban az alperes utalt arra, hogy ezeket az emlékeztetőket a felperesek jogi képviselője készítette, a tanúk ugyan annak tartalmát nem cáfolták, de nem is erősítették meg. Az alperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a felperesek nem bizonyítottak az alperes terhére olyan szándékos magatartást, amely őket károsodást okozó magatartásra indította.

Az alperes a fellebbezésében továbbra is vitatta az II. r. felperes perbeli jogképességét. Ezzel kapcsolatban arra utalt, hogy a csatolt közjegyzői okirat kizárólag azt tanúsítja, hogy a másolat az eredetivel megegyezik. Arra nézve, hogy a cégbejegyzés ténylegesen megtörtént és ennek igazolására a Polgármesteri Hivatal jogosult-e, a közjegyző nem nyilatkozott. Ha a cégbejegyzés megtörtént volna, akkor sem lenne bizonyított, hogy a II. r. felperes cég ma is létezik. A II. r. felperessel szemben a kereset elutasítását abból az okból is kérte, hogy vele nem állt jogviszonyban, a pályázaton az I. r. felperes, mint önálló jogalany vett részt. Így a II. r. felperes a saját kockázatára bocsátkozott kiadásokba.