A Szegedi Ítélőtábla Pf.20280/2018/7. számú határozata személyiségi jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 7. §, (1) bek., 13. §, (1) bek., (2) bek. c) pont, 26. §, (2) bek. e) pont, 77. §, (3) bek., 244. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. §, 2:42. §, 2:51. §, 2:52. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.20930/2016/36., *Szegedi Ítélőtábla Pf.20280/2018/7.* (ÍH 2020.47), Kúria Pfv.20262/2019/10.

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.280/2018/7. szám

A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a (kamarai jogtanácsos 1 neve) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és a (kamarai jogtanácsos 2 neve) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen személyiségi jogvédelem iránt indított perében - melybe a II. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó(címe) beavatkozott - a Szolnoki Törvényszék 2018. március 1. napján kelt 11.P.20.930/2016/36. számú ítélete ellen a felperes részéről 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A pártfogó ügyvéd díját a felperes viseli.

A le nem rótt 160.000,- (Egyszázhatvanezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes 1976-ban csigolyatörést és nyaki gerincvelő sérülést szenvedett, melynek következtében az alsó végtagjai bénultak, járásképtelen, kerekesszékkel közlekedik. Vizeletét nehezen üríti.

Hátfájási panaszokkal 2015. szeptember 28-án került felvételre az I. rendű alperes mozgásszervi rehabilitációs részlegére. Ekkor elvégzett vizsgálatakor húgyhólyagjánál nagyméretű hasi térfoglalást észleltek, mely egészen a köldökig terjedt. A felperes csekély mennyiségű vizeletet tudott üríteni, ezért ballonos katétert alkalmaztak, ami azonban a vizeletet nem vezette el, alvadékos vér ürült és a katétert eldugította. A katéter eltávolítását követően a felperest átszállították a II. rendű alperes urológiai osztályára, ahol Tiemann katétert helyeztek fel, melyet az ellátó orvos egy öltéssel rögzített a fitymafékhez, amit nem vágott át. A katéteren keresztül mintegy 2 dl tiszta vizelet ürült. Itteni kezelése alkalmával gyógyszert, hashajtót nem kapott. A katéter felhelyezését követően székletet is ürített, emiatt pelenkázták, majd visszaszállították az I. rendű alperesi kórházba azzal, hogy egy hét elteltével ballonos katétercserére jelenjen meg. Az I. rendű alperes rehabilitációs osztályán éjszaka az ápolók a felperest ellátták, ágyában forgatták, ivóvizet biztosítottak számára. Szeptember 29-én a felperes minden további orvosi ellátást visszautasított, majd kérésére kérte otthonába bocsátották. Az ezen a napon elvégzett laborvizsgálat magasabb fehérvérsejtszámot mutatott, melynek hátterében húgyúti fertőzést véleményeztek és antibiotikumos terápia érdekében a felperest egy doboz Augmentin receptjével ellátták.

A későbbiekben a felperes sem a II. rendű alperes által előírt vizsgálatra, sem az I. rendű alperesnél nem jelent meg. 2015. október 7-én a (város neve)-i Egészségügyi Központban jelentkezett azzal, hogy a katéter kiesett, melynek következtében a fitymaféken egy kb. 1 cm-es seb keletkezett, ami viszont gyógyult.

A nemi életét érintő, katéterezéssel okozati összefüggésbe hozható szervi elváltozása nem következett be.

A felperes módosított keresetében kérte megállapítani, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették az emberi méltóságát, és őket egyetemlegesen 2.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a két intézményben tartózkodása során kérése ellenére nem kapott segítséget ahhoz, hogy ágyában megforduljon, és a II. rendű alperesnél vizet sem adtak neki, ami - meggyőződése szerint - roma származása miatt történt, ellátása diszkriminatív volt. Állította, a katéter durva felhelyezése miatt szervi elváltozás, vérzés és fertőzés lépett fel, mely utóbbira antibiotikumos kezelést nem kapott, azt csak receptre írták fel az I. rendű alperesi kórházból történő távozásakor. Az alperesek nem tettek eleget tájékoztatási kötelezettségüknek sem, nem ismertették vele, hogy a katéterezés során milyen rögzítési módot fognak alkalmazni és annak milyen kockázatai lehetnek, továbbá hogy a beavatkozás során vagy annak következményeként a nemi szervén maradandó elváltozások következnek be. Előadása szerint a beavatkozások óta, illetve azokkal összefüggésben vizeletürítési nehézségei súlyosbodtak, párkapcsolati problémái keletkeztek, lelkileg sérült, magába forduló lett, kerüli az emberi kapcsolatokat.

Az alperesek és a II. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. rendű alperes hangsúlyozta, a felperes gyógykezelése során diszkrimináció nem történt, származása miatt nem részesült megkülönböztetett bánásmódban, ellátása a legnagyobb szakmai körültekintéssel, annak szabályait betartva folyt. Érvelése szerint a katéter felhelyezése nem okozott vérzést és fertőzést.

A II. rendű alperes vitatta az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Állította, részéről szakmai mulasztás a felperes ellátása során nem történt, a katéter helyesen lett felhelyezve.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a peres felek között egészségügyi szolgáltatás nyújtására irányuló, az új Ptk.-ban sem nevesített atipikus, ún. kezelési szerződés jött létre, melynek részévé váltak az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV. törvény (Eütv.) rendelkezései. A felperes nyilatkozata, a tanúk vallomásai, az elsőfokú eljárás során beszerzett szakvélemény és a bizonyítékok összességében történő értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi kórházakban végzett katéterezések során a felperes fitymafékét nem vágták el, a katéter kiöltése is a szakma szabályai szerint történt, a katéter későbbi kiszakadásáért felelősséggel nem tartoznak. A felperes fitymaféke gyógyult állapotú, szexuális életét a végzett beavatkozások nem gátolják. Erre tekintettel nem állapította meg, hogy az alperesi ellátásokkal okozati összefüggésben a felperest kár érte volna. A bizonyítékok értékelése körében utalt arra, hogy a felperes és élettársa előadása egymáshoz viszonyítva is ellentmondásos volt. Nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást sem, hogy az alperesi kórházakban roma származása miatt nem részesült megfelelő ellátásban, és emiatt sérült volna személyiségi joga. Figyelembe vette, hogy az ellátásában résztvevő valamennyi személy úgy nyilatkozott, hogy minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, a többi betegtársához hasonló bánásmódban részesítették a felperest. Értékelte továbbá, hogy éppen ő tanúsított mindvégig olyan magatartást, amely zavarta az egészségügyi intézmény működését, a betegtársak nyugalmát, mindezek ellenére az elvárható szolgáltatást, ellátást megkapta.