ÍH 2020.47 HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA - EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓVAL SZEMBENI SZEMÉLYISÉGVÉDELMI PER

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított, az egészségügyi szolgáltatóval szembeni személyiségvédelmi perben a félnek kell valószínűsítenie a védett tulajdonságának jogsértéskori meglétét és ezzel okozati összefüggésben hátrány bekövetkezését. Ennek megtörténtét követően az egészségügyi szolgáltatónak a kimentés körében kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetőleg arra az adott jogviszonyban kötelezettsége nem volt [Ptk. 2:43. § c) pont, 2003. évi CXXV. tv. 19. § (1) bekezdés].

A felperes 1976-ban csigolyatörést és nyaki gerincvelő-sérülést szenvedett, amelynek következtében az alsó végtagjai bénultak, járásképtelen, kerekesszékkel közlekedik. Vizeletét nehezen üríti. Hátfájási panaszokkal 2015. szeptember 28-án került felvételre az I. rendű alperes mozgásszervi rehabilitációs részlegére. Az ekkor elvégzett vizsgálatakor húgyhólyagjánál nagy méretű hasi térfoglalást észleltek, amely egészen a köldökig terjedt. A felperes csekély mennyiségű vizeletet tudott üríteni, ezért ballonos katétert alkalmaztak, ami azonban a vizeletet nem vezette el, alvadékos vér ürült és a katétert eldugította. A katéter eltávolítását követően a felperest átszállították a II. rendű alperes urológiai osztályára, ahol Tiemann katétert helyeztek fel, amelyet az ellátó orvos egy öltéssel rögzített a fitymafékhez, amit nem vágott át. A katéteren keresztül mintegy 2 dl tiszta vizelet ürült. Itteni kezelése alkalmával gyógyszert, hashajtót nem kapott. A katéter felhelyezését követően székletet is ürí-tett, emiatt pelenkázták, majd visszaszállították az I. rendű alperesi kórházba azzal, hogy egy hét elteltével ballonos katétercserére jelenjen meg. Az I. rendű alperes rehabilitációs osztályán éjszaka az ápolók a felperest ellátták, ágyában forgatták, ivóvizet biztosítottak számára. Szeptember 29-én a felperes minden további orvosi ellátást visszautasított, majd kérésére otthonába bocsátották. Az ezen a napon elvégzett laborvizsgálat magasabb fehérvérsejtszámot mutatott, amelynek hátterében húgyúti fertőzést véleményeztek és antibiotikumos terápia érdekében a felperest egy doboz Augmentin receptjével ellátták.

A későbbiekben a felperes sem a II. rendű alperes által előírt vizsgálatra, sem az I. rendű alperesnél nem jelent meg. 2015. október 7-én a K.-i Egészségügyi Központban jelentkezett azzal, hogy a katéter kiesett, amelynek következtében a fitymaféken egy kb. 1 cm-es seb keletkezett, ami viszont gyógyult.

A nemi életét érintő, katéterezéssel okozati összefüggésbe hozható szervi elváltozása nem következett be.

A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették az emberi méltóságát, és őket egyetemlegesen 2 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a két intézményben tartózkodása során kérése ellenére nem kapott segítséget ahhoz, hogy ágyában megforduljon, és a II. rendű alperesnél vizet sem adtak neki, ami - meggyőződése szerint - roma származása miatt történt, ellátása diszkriminatív volt. Állította, a katéter durva felhelyezése miatt szervi elváltozás, vérzés és fertőzés lépett fel, amely utóbbira antibiotikumos kezelést nem kapott, azt csak receptre írták fel az I. rendű alperesi kórházból történő távozásakor. Az alperesek nem tettek eleget tájékoztatási kötelezettségüknek sem, nem ismertették vele, hogy a katéterezés során milyen rögzítési módot fognak alkalmazni és annak milyen kockázatai lehetnek, továbbá hogy a beavatkozás során vagy annak következményeként a nemi szervén maradandó elváltozások következnek be. Előadása szerint a beavatkozások óta, illetve azokkal összefüggésben vizeletürítési nehézségei súlyosbodtak, párkapcsolati problémái keletkeztek, lelkileg sérült, magába forduló lett, kerüli az emberi kapcsolatokat.

Az alperesek és a II. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. rendű alperes hangsúlyozta, a felperes gyógykezelése során diszkrimináció nem történt, származása miatt nem részesült megkülönböztetett bánásmódban, ellátása a legnagyobb szakmai körültekintéssel, annak szabályait betartva folyt. Érvelése szerint a katéter felhelyezése nem okozott vérzést és fertőzést.

A II. rendű alperes vitatta az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Állította, részéről szakmai mulasztás a felperes ellátása során nem történt, a katéter helyesen lett felhelyezve.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a peres felek között egészségügyi szolgáltatás nyújtására irányuló, a Ptk.-ban nem nevesített ún. kezelési szerződés jött létre, amelynek részévé váltak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) rendelkezései. A felperes nyilatkozata, a tanúk vallomásai, az elsőfokú eljárás során beszerzett szakvélemény és a bizonyítékok összességében történő értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi kórházakban végzett katéterezések során a felperes fitymafékét nem vágták el, a katéter kiöltése is a szakma szabályai szerint történt, a katéter későbbi kiszakadásáért felelősséggel nem tartoznak. A felperes fitymaféke gyógyult állapotú, szexuális életét a végzett beavatkozások nem gátolják. Erre tekintettel nem állapította meg, hogy az alperesi ellátásokkal okozati összefüggésben a felperest kár érte volna. A bizonyítékok értékelése körében utalt arra, hogy a felperes és élettársa előadása egymáshoz viszonyítva is ellentmondásos volt. Nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást sem, hogy az alperesi kórházakban roma származása miatt nem részesült megfelelő ellátásban, és emiatt sérült volna személyiségi joga. Figyelembe vette, hogy az ellátásában részt vevő valamennyi személy úgy nyilatkozott, hogy minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, a többi betegtársához hasonló bánásmódban részesítették a felperest. Értékelte továbbá, hogy éppen ő tanúsított mindvégig olyan magatartást, amely zavarta az egészségügyi intézmény működését, a betegtársak nyugalmát, mindezek ellenére az elvárható szolgáltatást, ellátást megkapta.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú határozat megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását igényelte. Álláspontja az volt, az I-II. rendű alperesi beavatkozások eredményeként, illetőleg azokkal összefüggésben a nemi szervén sérülés, anatómiai változás következett be. Állította, személyiségi jogai sérültek az egyenlő bánásmód követelményének és emberi méltóságának megsértésével, amelynek oka etnikai hovatartozása. Hivatkozott arra, hogy az alperesek nem tettek eleget az egészségügyi beavatkozások és azok lehetséges kockázataira vonatkozó tájékoztatási kötelezettségüknek, így nem tájékoztatták a Tiemann katéter rögzítésének módjáról és lehetséges kockázatairól. Kifogásolta, hogy bár az orvosi beavatkozásokat követően erős vérzés és fertőzés lépett fel nála, kórházi tartózkodása alatt antibiotikumos kezelésben nem részesült. Vitatta a szakvélemény azon megállapítását, hogy a fitymafék jelenleg gyógyult állapotú. A hegesedés valóban begyógyult, de a lényeg az, hogy sérülése a kórházi ellátás során következett be. A szakvélemény azon megállapításával kapcsolatban, miszerint a varrat már kis-, közepes erővel kiszakadhatott arra utalt, hogy az alperesek elmulasztották tájékoztatni a kiszakadás veszélyéről. További érvelése szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy sem pszichológus, sem szexológus szakértői bizonyítást nem folytatott le. Sérelmezte azt is, hogy a szakértői vélemény kiegészítésének mellőzését ítéletében nem indokolta, az orvosi szakkérdésekben tett megállapításait és következtetéseit pedig egyoldalúan az alperesek állítására, valamint az orvos és betegápoló végzettségű tanúk nyilatkozatára alapozta. Nem vette kellő súllyal figyelembe azt sem, hogy kiszolgáltatott helyzete és kifejezett kérése ellenére az alperesek nem törekedtek megfelelő módon fájdalmai enyhítésére, segítségnyújtásra, így több alkalommal kellett kérnie az ápolókat, hogy forgassák, mert fájdalmai elviselhetetlenek. Kiemelte, a többi beteg ellátásáról való gondoskodás nem mentesíti az alpereseket emberi méltóságának tiszteletben tartása alól.