A Kúria Bfv.1541/2014/8. számú precedensképes határozata hivatalos személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. §, 229. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 234. §, 240. §, 310. §] Bírók: Feleky István, Katona Sándor, Kiss Sándor

A határozat elvi tartalma:

A terhelt egyetlen mozzanattal megvalósított cselekménye a korábban hatályos Btk. rendelkezései szerint a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a közúti veszélyeztetés bűntette cselekményének alaki halmazatát eredményezi. Az ekkénti minősítés nem jelenti a büntető törvény időbeli hatályának sérelmét abban az esetben, ha az elbíráláskor hatályos büntető törvény alapján a közúti veszélyeztetéskénti minősítésnek nem lenne helye, viszont a hivatalos személy elleni erőszak bűntette önmagában súlyosabb büntetés kiszabását tenné lehetővé, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerint kiszabható halmazati büntetés.

Kapcsolódó határozatok:

Nagykátai Járásbíróság B.104/2011/8., Budapest Környéki Törvényszék Bf.93/2012/17., *Kúria Bfv.1541/2014/8.* (BH 2015.11.298)

***********

KÚRIA

Bfv.II.1541/2014/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. április 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a Nagykátai Városi Bíróság 12.B.104/2011/8. számú és a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.93/2012/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Nagykátai Városi Bíróság a 2011. november 5. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 12.B.104/2011/8. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (1978. évi IV. tv. 229.§ (1) bek.) közúti veszélyeztetés bűntettében (1978. évi IV. tv. 186.§ (1) bek.) és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében (1978. évi IV. tv. 172.§ (1) bek., (3) bek. I. fordulat) amiért őt - mint visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 3 év közúti gépjárművekre vonatkozó járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kizárta őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

A városi bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által felmentésért, illetőleg enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a 2013. október 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.93/2011/17. számú ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az 1978. évi IV. tv. 229.§ (1) bekezdés I. fordulat és (8) bekezdés szerint minősítette, a terhelt bűnösségének megállapítását segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében (1978. évi IV. tv. 172.§ (1) bek., (3) bek. I. fordulat) mellőzte. A terheltre halmazati büntetésből kiszabott főbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta.

A Nagykátai Városi Bíróság első fokú ítélete tényállásának történeti része szerint a terhelt a Győri Városi Bíróság B.623/2005/11. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetésének letöltését önként nem kezdte meg, ezért vele szemben a Győri Városi Bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki. A terhelt a hatóságok elől elrejtőzött, és a barátjától bérelt ingatlanban lakott akkori élettársával.

2009. november 22. napján az N.-i Rendőrkapitányságra bejelentés érkezett arra vonatkozóan, hogy a fenti ingatlanon lopott autókat bontanak. A bejelentés nyomán a helyszínre a Rendőrkapitányság állományába tartozó G. I. rendőrzászlós és B. K. rendőr-főtörzsőrmester mentek intézkedni, közülük B. K. rendőri egyenruhában, míg G. I. civil ruhában volt. A rendőrök az ingatlanhoz szolgálati gépjárművel - rendőrautóval - érkeztek.

G. I. az ingatlan elektromos működtetésű tolókapuján található feszítésen keresztül nézett be az udvarra, ahol a terheltet és élettársát látta, kiáltott nekik, hogy menjenek oda hozzá, ennek ők nem tettek eleget, a rendőrségi gépjárművel ezt követően a rendőrök hangjelzést adtak.

Ezután a terhelt és élettársa beültek az udvaron lévő Volkswagen Transporter típusú gépjárműbe, majd azzal a kapuhoz mentek, a járművet a terhelt vezette.

Ekkor G. I. szolgálati igazolványának felmutatása mellett közölte, hogy kik ők, illetve milyen céllal érkeztek az ingatlanhoz. A terhelt neki más néven mutatkozott be, majd a tolókapu műszaki hibájára hivatkozva azt mondta, hogy nem tudja őket az ingatlanra beengedni, megtagadta azt is, hogy ő menjen ki a rendőrökhöz. G. I. erre közölte, hogy az ingatlanra mindenképpen be fognak menni, illetve addig onnan nem lehet eltávozni, amíg az ingatlant nem ellenőrzi, valamint az ott lévők nem igazolják magukat.

Ezt követően - miután a terhelt a járműbe visszaült - G. I. a felfeszített tolókapu résén keresztül bement az ingatlanra, felszólította a terheltet, hogy a gépjárműből szálljon ki és igazolja magát, de e felszólításnak a terhelt nem tett eleget, ugyanakkor a nála lévő távirányítóval a tolókaput kissé kinyitotta, a résen keresztül B. K. is bement az udvarra.

Miután a terheltet ismételten eredménytelenül szólították fel arra, hogy igazolja magát, G. I. a Volkswagen Transporter a terhelt felőli, résnyire lehúzott ablakán benyúlt, az ablakemelőt megnyomva az ablakot lejjebb engedte, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Ekkor a terhelt nagy lendülettel tolatni kezdett a járművel, G. I.-nek pedig - mivel a bal keze és válla a jármű utasterében volt - szintén haladnia kellett a járművel, kb. 10 méter megtétele után tudott ellépni attól, eközben a visszapillantó tükör megütötte jobb kezének fejét, melynek következtében 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett el.

Ezt követően a terhelt előremenetbe kapcsolt, majd a résnyire nyitott tolókapu irányába hajtott, a jármű és a kapu között álló B. K.-nak pedig el kellett ugrania a Transporter előtt, hogy az ne sodorja el őt.

A terhelt a tolókaput áttörve kihajtott az ingatlanról, őt a rendőrök a szolgálati gépjárművel megpróbálták követni, de szem elől tévesztették, a terhelt végül hátra hagyta a gépjárművet.

A Budapest Környéki Törvényszék másodfokú ítéletében e tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 3.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést. Az ekként kiegészített tényállást megalapozottnak és a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentesnek, és ebből fakadóan a fellebbezési eljárásban irányadónak tekintette.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a terhelt elsődlegesen felmentését, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadsorban büntetése enyhítését kérte. A terhelt álláspontja szerint őt megfelelő bizonyítékok hiányában ítélték el, a közúti veszélyeztetés miatti elmarasztalása kapcsán hivatkozott arra, hogy cselekményét 2 és fél méter magas kőfallal védett magánterületen követte el, a sértett az események során sérülést nem szenvedett, sérülése a tényállásban írt módon nem keletkezhetett, ugyanakkor ő nem volt tisztában azzal, hogy vele szemben intézkedő hivatalos személyek járnak el, a rendőri intézkedést jogszerűtlennek és szakszerűtlennek tartotta.