BH 2015.11.298 A közúti veszélyeztetés bűntettének alapesete ingatlan udvarán nem követhető el [Btk. 234. § (1) bek., 240. § (1) bek.].

[1] A városi bíróság a 2011. november 5. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. tv. 229. § (1) bek.], közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 186. § (1) bek.] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [1978. évi IV. tv. 172. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat] amiért őt - mint visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 3 év közúti gépjárművekre vonatkozó járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kizárta őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

[2] A városi bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által felmentésért, illetőleg enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. október 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az 1978. évi IV. tv. 229. § (1) bekezdés I. fordulata és (8) bekezdése szerint minősítette, a terhelt bűnösségének megállapítását segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [1978. évi IV. tv. 172. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat] mellőzte. A terheltre halmazati büntetésből kiszabott főbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta.

[3] A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállásának történeti része szerint a terhelt a Gy. Városi Bíróság ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetésének letöltését önként nem kezdte meg, ezért vele szemben a városi bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki. A terhelt a hatóságok elől elrejtőzött, és a barátjától bérelt ingatlanban lakott akkori élettársával.

[4] 2009. november 22. napján az N. Rendőrkapitányságra bejelentés érkezett arra vonatkozóan, hogy a fenti ingatlanon lopott autókat bontanak. A bejelentés nyomán a helyszínre az N. Rendőrkapitányság állományába tartozó G. I. rendőr zászlós és B. K. rendőr főtörzsőrmester mentek intézkedni, közülük B. K. rendőri egyenruhában, míg G. I. civil ruhában volt. A rendőrök az ingatlanhoz szolgálati gépjárművel - rendőrautóval - érkeztek.

[5] G. I. az ingatlan elektromos működtetésű tolókapuján található feszítésen keresztül nézett be az udvarra, ahol a terheltet és élettársát látta, kiáltott nekik, hogy menjenek oda hozzá, ennek ők nem tettek eleget, a rendőrségi gépjárművel ezt követően a rendőrök hangjelzést adtak.

[6] Ezután a terhelt és élettársa beültek az udvaron lévő gépjárműbe, majd azzal a kapuhoz mentek, a járművet a terhelt vezette.

[7] Ekkor G. I. szolgálati igazolványának felmutatása mellett közölte, hogy kik ők, illetve milyen céllal érkeztek az ingatlanhoz. A terhelt neki F. T.-ként mutatkozott be, majd a tolókapu műszaki hibájára hivatkozva azt mondta, hogy nem tudja őket az ingatlanra beengedni, megtagadta azt is, hogy ő menjen ki a rendőrökhöz. G. I. erre közölte, hogy az ingatlanra mindenképpen be fognak menni, illetve addig onnan nem lehet eltávozni, amíg az ingatlant nem ellenőrzi, valamint az ott lévők nem igazolják magukat.

[8] Ezt követően - miután a terhelt a járműbe visszaült - G. I. a felfeszített tolókapu résén keresztül bement az ingatlanra, felszólította a terheltet, hogy a gépjárműből szálljon ki és igazolja magát, de a terhelt e felszólításnak nem tett eleget, ugyanakkor a nála lévő távirányítóval a tolókaput kissé kinyitotta, a résen keresztül B. K. is bement az udvarra.

[9] Miután a terheltet ismételten eredménytelenül szólították fel arra, hogy igazolja magát, G. I. a gépjármű résnyire lehúzott ablakán benyúlt, az ablakemelőt megnyomva az ablakot lejjebb engedte, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Ekkor a terhelt nagy lendülettel tolatni kezdett a járművel, G. I.-nek pedig - mivel a bal keze és válla a jármű utasterében volt - szintén haladnia kellett a járművel, kb. 10 méter megtétele után tudott ellépni attól, eközben a visszapillantó tükör megütötte jobb kezének fejét, melynek következtében 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett el.

[10] Ezt követően a terhelt előremenetbe kapcsolt, majd a résnyire nyitott tolókapu irányába hajtott, a jármű és a kapu között álló B. K.-nak pedig el kellett ugrania.

[11] A terhelt a tolókaput áttörve kihajtott az ingatlanról, őt a rendőrök a szolgálati gépjárművel megpróbálták követni, de szem elől tévesztették.

[12] A törvényszék másodfokú ítéletében ezt azzal egészítette ki, hogy a terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést. Az ekként kiegészített tényállást megalapozottnak és a Be.351. § (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentesnek, és ebből fakadóan a fellebbezési eljárásban irányadónak tekintette.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a terhelt elsődlegesen felmentését, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadsorban büntetése enyhítését kérte. A terhelt álláspontja szerint őt megfelelő bizonyítékok hiányában ítélték el, a közúti veszélyeztetés miatti elmarasztalása kapcsán hivatkozott arra, hogy cselekményét 2 és fél méter magas kőfallal védett magánterületen követte el, a sértett az események során sérülést nem szenvedett, sérülése a tényállásban írt módon nem keletkezhetett, ugyanakkor ő nem volt tisztában azzal, hogy vele szemben intézkedő hivatalos személyek járnak el, a rendőri intézkedést jogszerűtlennek és szakszerűtlennek tartotta.

[14] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaposnak jelölte meg. Az átiratban foglaltak szerint törvényben kizárt a terheltnek minden olyan hivatkozása, amely a jogerős ítéletben rögzített tényadatoktól eltérő tényeken alapul, mivel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó és az nem támadható, miként a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenysége sem. A rendőrök intézkedése az irányadó tényállásban foglaltak alapján jogszerű és szakszerű volt, az intézkedés jellegével és az intézkedők személyével a terhelt tisztában volt, ezért bűnösségének megállapítása a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében törvényes.

[15] Tévesnek tartotta azonban a Legfőbb Ügyészség azt, hogy a bíróság a terhelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének is minősítette. Az elsőfokú ítélet meghozatala időpontjában e minősítés helyes volt, azonban a cselekmény elbírálásakor hatályos Btk. 234. § (1) bekezdéséből és 240. § (1) bekezdéséből következően az ingatlan udvarán megvalósított 8 napon belül gyógyuló sérülést okozó, más életét, testi épségét közvetlenül veszélyeztető közlekedési szabályszegés alapján a közúti veszélyeztetés vétsége már nem lett volna megállapítható, mivel a 240. § (1) bekezdése értelmében e minősítésnek a legalább súlyos testi sértés, vagy halál okozása lett volna az előfeltétele. A terhelt közlekedési bűncselekménye ezért az elbíráláskor hatályban volt büntetőtörvény alapján már nem volt bűncselekmény. A Legfőbb Ügyészség ezért - utalva a BH 1995.380. számon közzétett eseti döntésben kifejtettekre - a terhelt cselekménye kizárólag hivatalos személy elleni erőszak bűntettekénti minősítését tartotta lehetségesnek. Rámutatott arra is, hogy a másodfokon eljárt bíróság tévesen minősítette e cselekményt az 1978. évi IV. tv. 229. § (8) bekezdése szerint - az elkövetéskor hatályos törvény csak a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott bűncselekményeket minősítette súlyosabban - e bűncselekményre az elkövetéskor hatályos törvényt látta alkalmazandónak. Összességében a támadott határozat megváltoztatását, a terhelt cselekménye 1978. évi IV. tv. 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettekénti minősítését, a közúti járművezetéstől eltiltás mellőzését, egyebekben viszont a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.