BH 1998.6.263 I. A közveszéllyel fenyegetés bűncselekménye nem állapítható meg, ha a vádlottak bombának látszó, de robbanóanyagot nem tartalmazó tárgyat helyeznek el a közterületen;

ez a cselekmény csak a garázdaság szabálysértése megállapítására alkalmas, amely miatt a törvényben foglalt legsúlyosabb joghátrány alkalmazása indokol [Btk. 270/A. § (1) és (3) bek., Sztv. 93. § (1) bek., 13. §, 17/A. § c) pont, 18. § (1) bek.].

II. Ha az elsőfokú bíróság a vádlottakat a bűncselekmény miatt ellenük emelt vád alól felmentette, ugyanakkor azonban a vád tárgyává tett cselekményt szabálysértésként értékelte: a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kell kötelezni, kivéve azt az összeget, amely szükségtelenül merült fel [Be. 217. § (1), (2) és (4) bek., 218. § (1) bek.].

A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az I-III. r. vádlottakat a közveszéllyel fenyegetés bűntette [Btk. 270/A. § (1) és (3) bek.] miatt ellenük emelt vád alól felmentette; ugyanakkor az I-III. r. vádlottakat a garázdaság szabálysértése miatt fejenként 5.000 forint pénzbírsággal sújtotta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az 1996. év elején az I. r. és a II. r. vádlott az úton szánkóztak olyan módon, hogy a szánkót gépkocsival húzták. Ekkor találkoztak az újságíróval is, aki autóval közlekedett az utcán. A helyi újságban hamarosan megjelent egy újságcikk az újságíró tollából, melyben - neveket nem említve - a szánkózó fiatalokról írt.

Az I. r. vádlott és társai a cikk szereplőiben felismerni vélték magukat, és úgy gondolták, hogy a kisvárosban más számára is egyértelmű, hogy róluk van szó. Mivel a cikk a vádlottak szerint valótlan állításokat tartalmazott, torzító volt, így személyükre nézve sérelmesnek találták az írást, az felháborította őket. A cikk megjelenése után az I-III. r. vádlottak találkoztak, s ekkor szóba került a sérelmes újságcikk, és a vádlottak megbeszélték, hogy a cikk írójától elégtételt vesznek úgy, hogy olyan "látszatbotrányt" keltenek, aminek az újságba is be kell kerülnie. A vádlottak kíváncsiak voltak arra, hogy a sajtó mennyire túlozza el, illetve másítja meg a valóságot a szenzációhajhászás érdekében. A tervezgetés közben több tréfának vélt ötlet is elhangzott, melyek közül a vádlottak a IV. r. vádlott által felvetett "bombát" találták a legjobbnak. Elképzelésük szerint készítenek egy bombának látszó, de valójában ártalmatlan tárgyat, melyet valahova kihelyeznek. A vádlottak az "álbomba" konkrét megvalósításáról nem egyeztek meg.

Pár nap múlva a III. r. vádlott meglátott egy 20x6 cm-es, gyári csomagolású agyagszínű gyurmát, eszébe jutott a bomba ötlete, és azt elvitte az I. r. vádlottnak. Ezt követően az I. r. vádlott - akinek elektroműszerész szakképesítése van - hozzálátott a "bomba" készítéséhez. Alkatrészként zömében otthon talált tárgyakat használt fel. A szigetelőszalagot a II. r. vádlott vitte, aki segített az azzal való körültekerésben is. Az I. r. vádlott a "bomba" készítéséhez semmilyen külön szakismerettel nem rendelkezett, csak az akciófilmekben látottak alapján szerelte össze a "bombát". Miután a "bomba" elkészült, azt a II. r. vádlott vitte magával, betette az autója kesztyűtartójába azzal a szándékkal, hogy azt majd valamely - előre meg nem beszélt - helyen kiteszi.

A "bomba" legalább egy hétig az autóban volt. 1996. március 3-án a hajnali órákban a II. r. vádlott éppen haza tartott a szórakozásból, mikor a nagytemplom előtt elhaladva gépkocsijával, eszébe jutott, hogy a bombát ott teszi ki. Ezt követően a felépítésében és külső megjelenésében a szakembereket is megtévesztően az éles robbanószerkezethez hasonló tárgyat a téren levő főszékesegyház főbejárata előtt, a jobb oldali oszlopdíszek takarásában a földre helyezte el. A bombának látszó tárgyat a székesegyház sekrestyése találta meg 6 óra 50 perckor, majd riasztották a rendőrséget.

A bomba észlelését követően elrendelt riasztás során a székesegyházból 45 hívőt kellett azonnal eltávolítani, a délelőtt folyamán megtartandó három misét - melyen több száz ember vett volna részt - a jezsuita templomban kellett megtartani. A város központi részén levő forgalmas teret 10 óra 20 percig lezárva kellett tartani.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott terhére, a büntetőjogi felelősségük megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

I. A megyei bíróság a fellebbezési eljárás során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét megfelelően teljesítette, és minden olyan bizonyítást felvett, amely a jelentős tények tisztázását volt hivatott elősegíteni. Az ítéleti tényállást a feltárt bizonyítékokkal összhangban állapította meg a bizonyítékok helyes értékelésével, eljárási szabályt nem sértve, és az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Az így megállapított tényállást - megalapozottsága folytán - a megyei bíróság irányadónak tekintette az ügy felülbírálatánál.

Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottak tényállás szerinti cselekménye nem valósított meg bűncselekményt, a leírt magatartás csupán a garázdaság szabálysértése megállapítására alkalmas, ezért a vádlottakat az ellenük emelt vád alól felmentette, az említett szabálysértés elkövetését megállapította, és velük szemben joghátrányt alkalmazott.

Az ügyészség álláspontja az volt, hogy bár a törvényi tényállás a fenyegetés konkrét megnyilvánulásaként a tény állítását jelöli meg - amelynek a vádlottak cselekménye nem teljesen felelt meg, mert az a tényállítást nélkülözi -, a vádlottaknak azonban olyan többlettevékenysége van, nevezetesen a robbanószerkezet meggyőző látszatát keltő eszköz adott helyen és időben való elhelyezése, ami miatt a cselekményük a közveszéllyel fenyegetés bűncselekménye törvényi tényállásába illeszthető, vagyis azt kimeríti.

A megyei bíróság az ügyészség álláspontjával nem értett egyet, az elsőfokú bíróság érvelését tartotta helyesnek azzal a módosítással, hogy a "bombamakett" elkészítése és kihelyezése nem többlettevékenység a törvény szövege szerinti tényállításhoz képest, hanem más cselekmény, mint amit a törvény bűncselekménynek minősít.