A Kúria Mfv.10672/2013/2. számú precedensképes határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 23. §, 24. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

Mfv.II.10.672/2013/4.szám

A Kúria ifj. dr. Bába István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sávai János ügyvéd által képviselt alperes ellen egyéb anyagi juttatás megfizetése iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 4.M.563/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.845/2013/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.845/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes a Közúti Közlekedési Alágazatban Megkötött Kollektív Szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy annak felhasználását az érintett szakszervezeti szervvel évente kötött megállapodásban rögzíteni kell. Az AKSZ szakszervezeti tagonként havi egy óra munkaidő-kedvezményt biztosított.

A felperes az ... Szakszervezetének elnöke volt. A szakszervezet úgy döntött, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megillető valamennyi munkaidő-kedvezményt az elnök jogosult igénybe venni, így a felperesnek havi 175 óra munkaidő-kedvezmény járt, ezért a munkavégzés alóli mentessége miatt forgalmi feladatokat nem látott el.

2011. augusztus 11-én az alperes 2011. december 31-i hatállyal felmondta az AKSZ-t, és közölte az ... Szakszervezetével, hogy 2012. január 1-jétől a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére az Mt. vonatkozó rendelkezései lesznek az irányadók. Ennek megfelelően a szakszervezet 175 tagja után havi 117 óra munkaidő-kedvezmény járt. Az Autóbuszvezetők Független Szakszervezete ezen intézkedéssel szemben kifogást terjesztett elő, ami nem vezetett eredményre, de a szakszervezet nem fordult határidőn belül bírósághoz.

A felperes 2008. szeptember 30-áig autóbuszvezetői munkakörben dolgozott, és 678 Ft/óra személyi alapbérben részesült. 2008. október 1-jétől a peres felek megállapodtak abban, hogy mivel a felperes veszi igénybe az általa vezetett szakszervezet részére biztosított munkaidő-kedvezményt, forgalmi feladatokat további intézkedésig nem végez. Egyúttal módosították a felperes munkaszerződését is aszerint, hogy személyi alapbére határozott időre, választott szakszervezeti elnöki tisztségének időtartamára a részére biztosított munkaidő-kedvezményre figyelemmel 902 Ft/órában került megállapításra. A munkáltatónál 2009. január 1-jétől bérfejlesztésre került sor, amelyre tekintettel ezt az összeget 929 Ft/órára emelték.

A felperes kezdeményezésére 2010. január 1-jétől munkaszerződése a munkabér vonatkozásában akként módosult, hogy részére 240.000 Ft/hó havibér került megállapításra határozott időre, választott szakszervezeti elnöki tisztségének időtartamára. Ezt az összeget 2012. október 1-jétől 245.400 Ft/hó összegre módosították.

2012. január, február és március hónapban az alperes a felperest teljes havi munkaidő-kedvezményben részesítette, és számára 245.000 Ft/hó személyi alapbért fizetett. 2012. áprilisától a részére biztosított 117 óra havi munkaidő-kedvezmény feletti havi munkaidőt autóbuszvezetőként kellett ledolgoznia. A munkáltató ettől az időponttól akként kívánta módosítani a munkaszerződését, hogy az autóbuszvezetői tevékenység ellátásáért órabérét 800 Ft/órában határozta meg, míg a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény időtartamára a 245.400 Ft/hó havibér órabéresítésével 1410 Ft/óra alapulvételével számolt. A munkaszerződés módosítást a felek nem írták alá, a felperes díjazására azonban 2012. áprilisától ezen elvek figyelembevételével került sor.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére nem az Mt. szabályai, hanem a munkahelyi kollektív szerződés, valamint AKSZ szabályai az irányadók. Kérte, kötelezze a bíróság az alperest 2012. április, május, június hónapra eső rendkívüli munkavégzésért járó díjazás címén 313.420 forint és kamatai, továbbá alapbér különbözet címén 2012. április 1-jétől 2013. február 28-áig számított 402.927 forint és kamatai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy őt helyesen nem havi 117, hanem 175 óra munkaidő-kedvezmény illette meg változatlanul a szakszervezeti taglétszám után, és a 117 óra feletti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül. Hivatkozott arra is, hogy 2012. január 1-jétől havi munkabére 245.400 forintban került megállapításra, ezzel szemben az alperes 2012. április 1-jétől az autóbuszvezetői feladatok ellátásáért 800 Ft/óra munkabért fizetett.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mivel az AKSZ felmondásával a munkaidő-kedvezmény mérték tekintetében az Mt. szabályait kellett alkalmazni, s a felperes túlmunkát nem végzett. A munkabér különbözet kapcsán hangsúlyozta, hogy a felperes emelt összegű személyi alapbére a szakszervezeti elnöki tisztség időtartamára került megállapításra, míg autóbuszvezetői munkakörben eljárva az e munkakörben foglalkoztatottakra vonatkozó bérrendszer alapján volt jogosult bérezésre.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.563/2012/10. számú ítéletével kötelezte az alperest 402.927 forint elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére, az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a munkaidő-kedvezmény olyan, az érdek-képviseleti szervet közvetlenül érintő intézkedés, amellyel kapcsolatban a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992.évi XXII. törvény (Mt.) 23. § (1) bekezdése alapján a szakszervezetnek van joga kifogást előterjeszteni, illetve bírósághoz fordulni, a felperest ilyen jogosultság nem illette meg. A munkabér különbözet iránti igény tárgyában a felek között létrejött munkaszerződés módosítást tartalmazó okiratok tartalma alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató által javasolt szerződés módosítására nem került sor, ezért a felperest mind a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény tartamára, mind az autóbuszvezetői munkakörben az utolsó érvényes munkaszerződés módosításban rögzített személyi alapbér illette meg.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.845/2013/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a felek között 2008. október 1-jén, 2009. január 1-jén, 2010. január 1-jén és 2012. október 1-jén létrejött munkaszerződés módosítások kapcsán annak megállapításával, hogy a munkaszerződés módosításokban rögzített órabér, majd későbbi havi alapbér összege a felperest határozott időre, választott szakszervezeti elnöki tisztségének az időtartamára a részére biztosított munkaidő-kedvezmény idejére illette meg. Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság döntését a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény mértéke tekintetében, és megállapította, hogy a szakszervezet számára biztosított 117 óra munkaidő-kedvezmény feletti időtartamban a felperest munkavégzési kötelezettség terhelte, és ez rendes munkaidőben történő munkavégzésnek minősült, így a felperes rendkívüli munkavégzésért járó díjazás iránti igénye nem volt megalapozott.