BH 2014.11.345 A munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeten keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőket. Ennek megfelelően a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a munkaidő-kedvezmény mértékének meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést [1992. évi XXII. törvény 23-25. §].

[1] Az alperes munkáltató az alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy annak felhasználását az érintett szakszervezeti szervvel évente kötött megállapodásban rögzíteni kell. Az AKSZ szakszervezeti tagonként havi egy óra munkaidő-kedvezményt biztosított.

[2] A felperes szakszervezeti elnök volt. A szakszervezet úgy döntött, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megillető valamennyi munkaidő-kedvezményt az elnök jogosult igénybe venni, így a felperesnek havi 175 óra munkaidő-kedvezmény járt, ezért a munkavégzés alóli mentessége miatt munkaköri feladatokat nem látott el.

[3] Miután az alperes felmondta az AKSZ-t, közölte a szakszervezettel, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére az Mt. vonatkozó rendelkezései lesznek az irányadók. Ennek megfelelően a szakszervezet 175 tagja után havi 117 óra munkaidő-kedvezmény járt. A szakszervezet ezen intézkedéssel szemben kifogást terjesztett elő, ami nem vezetett eredményre, de a szakszervezet nem fordult határidőn belül bírósághoz.

[4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére nem az Mt. szabályai, hanem a munkahelyi kollektív szerződés, valamint AKSZ szabályai az irányadók. Kérte, kötelezze a bíróság az alperest rendkívüli munkavégzésért járó díjazás címén 313 420 forint és kamatai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy őt helyesen nem havi 117, hanem 175 óra munkaidő-kedvezmény illette meg változatlanul a szakszervezeti taglétszám után, és a 117 óra feletti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mivel az AKSZ felmondásával a munkaidő-kedvezmény mérték tekintetében az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályait kellett alkalmazni, s a felperes túlmunkát nem végzett.

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesi keresetet elutasította.

[7] Megállapította, hogy a munkaidő-kedvezmény olyan, az érdek-képviseleti szervet közvetlenül érintő intézkedés, amellyel kapcsolatban a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 23. § (1) bekezdése alapján a szakszervezetnek van joga kifogást előterjeszteni, illetve bírósághoz fordulni, a felperest ilyen jogosultság nem illette meg.

[8] A másodfokon eljárt törvényszék helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság döntését a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény mértéke tekintetében, és megállapította, hogy a szakszervezet számára biztosított 117 óra munkaidő-kedvezmény feletti időtartamban a felperest munkavégzési kötelezettség terhelte, és ez rendes munkaidőben történő munkavégzésnek minősült, így a felperes rendkívüli munkavégzésért járó díjazás iránti igénye nem volt megalapozott.

[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, illetve utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a közigazgatási és munkaügyi bíróságot.

[10] Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes felmondta az AKSZ-t, egyben a helyi kollektív szerződés azon pontjai is felmondásra kerültek, amelyek az AKSZ-re hivatkoztak. Ez a helyi kollektív szerződés egyoldalú módosítását jelenti, így az jogszabályba ütközik. A kollektív szerződés részlegesen nem mondható fel, így a munkáltató a korábbi megállapodásnak megfelelően változatlanul a szakszervezet 175 tagja után köteles biztosítani a 175 óra munkaidő-kedvezményt. A felperes ennek megfelelően rendkívüli munkaidőben végezte a munkaköri feladatokat, így ezért külön juttatás jár neki.

[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[12] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket illető munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeteken keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt. Az Mt. 23. § és 24. § együttes értelmezése alapján ennek megfelelően megállapítható, hogy a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a munkaidő-kedvezmény mértékének meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést, e jogosultság csak az érintett szakszervezetet illeti meg. Ennek megfelelően a felperes a munkáltató által megállapított munkaidő-kedvezmény mértékének módosítását megalapozottan nem vitathatja.

[13] Mivel a munkahelyi kollektív szerződés a munkaidő-kedvezményre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, az e körben hivatkozott AKSZ pedig felmondásra került, ezt követően helytállóan alkalmazta az alperes a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény mértéke vonatkozásában a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit. Mindebből következik, hogy az adott szakszervezetet megillető munkaidő-kedvezményt egyedül igénybe vevő felperes az ezt meghaladó időben rendes munkaidőben volt köteles munkaköri feladatokat ellátni.

[14] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Mfv. II. 10.672/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria ifj. dr. Bába István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sávai János ügyvéd által képviselt alperes ellen egyéb anyagi juttatás megfizetése iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 4.M.563/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.845/2013/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.845/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes a Közúti Közlekedési Alágazatban Megkötött Kollektív Szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy annak felhasználását az érintett szakszervezeti szervvel évente kötött megállapodásban rögzíteni kell. Az AKSZ szakszervezeti tagonként havi egy óra munkaidő-kedvezményt biztosított.