281/B/1992. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 7. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (továbbiakban: VTDSzSz) diszkriminatívnak tartja, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 7. §-a, amely "az adómentességek széles skáláját vonultatja fel", nem sorolja közéjük a "vállalatok (munkáltatók), ill. az érdekképviseletek által adott szociális támogatások"-at. Véleménye szerint a törvény "megkülönböztetést alkalmaz intézmények és szervezetek között azok hátrányára, akik a mai Magyarországon a legszegényebb rétegekhez a legközelebb állnak." Mivel az "állami-, önkormányzati szociális támogatás" adómentes, meg kell szüntetni "a napi megélhetést segítő, leggyorsabban folyósítható vállalati, vagy szakszervezeti segély" adókötelezettségét is.
2. Az indítványozó téved, amikor a munkáltatói vagy érdek-képviseleti szervek segélyeit sommásan adókötelezetteknek minősíti. Az Szja. 7. § (1) bekezdése ugyanis adómentességet biztosít számos olyan esetben is, amikor a segélyt nem az állami (önkormányzati) vagy társadalombiztosítási rendszer keretében, hanem azon kívül pl. éppen a munkáltatók vagy más intézmények, ill. személyek nyújtják. Így mentességet ad a törvény az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, valamint szociális célú alapítvány által nyújtott szociális segélyben részesülőknek [7. § (1) bekezdés 3. pont]. Mentessége van a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől a házastárs vagy egyeneságbeli rokon részére folyósított temetési segély kedvezményezettjének is (Ugyancsak a 3. pont). Adómentes mindenféle természetben nyújtott szociális ellátás (4. pont). Nem kell adózni a lakás vásárlásához, felújításához, bővítéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás után sem (9. pont). Adómentes a munkáltató által természetben biztosított étkeztetés, továbbá a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz, s az egyenruha pénzbeli megtérítése is (15. pont). Mentes az adó alól a munkáltatótól a nyugdíjbavonuláskor adott ajándék meghatározott összege (24. pont). Adómentes az önsegélyező egyesület és önsegélyező alapítvány szociális céllal juttatott természetbeni és pénzbeli ellátása, ha az ellátási értékeket, ill. összegeket költségként nem számolták el (43. pont).
Az adómentesség összes törvényileg megállapított esetei főképpen szociálpolitikai jellegűek: vagy társadalombiztosítási ellátások, vagy ellenőrizhető forrású szociális segélyek, támogatások és kedvezmények.
Közöttük az összes lehetséges munkáltatói és érdekképviseleti szociális célú támogatások ugyanúgy nem szerepelnek, mint pl. más társadalmi szervek, egyházak, nemzetközi intézmények, magánszemélyek hasonló indokú juttatásai. A 43. pontban felsorolt mentességi kör 1992. január l-jétől kezdődően azt a keretet adja, amelyet az Országgyűlés - mérlegelés alapján - a törvény megalkotásakor elfogadhatónak tartott. A jogalkotó szabadsága és felelőssége az adómentességi terjedelem meghatározása. Sem természetes, sem jogi személynek nincs alanyi joga a kedvezményben való részesülésre.
Döntésével a törvényhozó nem sértette meg az Alkotmány 70/A. §-ában garantált, az emberek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmát sem, mert az azonos szociális rászorultságban levő személyek vagy embercsoportok között a törvényhely nem diszkriminál. Az Alkotmánybíróság - döntésekben megnyilvánuló - állandó gyakorlata az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát a természetes személyeken kívül a jogi személyekre vonatkozóan is mérvadónak tartja. A támadott törvényhely azonban e tekintetben sem diszkriminál. Az Szja - akár mentességet, akár kötelezettséget megállapító - rendelkezései semmiféle megkülönböztetést nem tesznek a támogatást nyújtó különféle intézmények, szervek és szervezetek között. A juttatásuk alapján megállapítható adókötelezettség ugyanis nem a segélyt adó jogi személyeket, hanem a kedvezményezett magánszemélyeket terheli. Az pedig, hogy a sérelmezett rendelkezés a kedvezmény szempontjából különbséget tesz a különböző segélyfajták között, nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 70/A. §-ával.
Mindezek szerint a törvényhozó alkotmányosan rendelkezett, amikor az állampolgároknak a szociális biztonsághoz való - az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált - joga érvényesülését - egyéb intézkedések mellett - éppen az Szja-ban nyújtott adómentességekkel segítette elő.
Budapest, 1992. július 9.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró