1327/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. § (1) bekezdését, amely korlátok közé szorítja a meghatalmazás adásának jogát, alkotmányellenesnek tartja.
A Pp. 67. § (1) bekezdése ekként rendelkezik:
"67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:
a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;
b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;
c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda;
d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben;
e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben;
f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben;
g) (hatálytalan 1993. január l-jétől)
h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben;
i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;
j) akit erre külön jogszabály feljogosít."
Az indítványozó felfogása szerint az a "kizárássá megvalósított jogelvonás (jogfosztás) hogy bárki szakismeret nélkül maga vagy laikus képviselője útján járjon el peres ügyében", ellentétes a demokratikus jogállamiságnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében dekralált követelményével; durván sérti az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdését, mert nem ismeri el az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait; számottevően sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jogot; hiszen a fél nem dönthet szabadon a képviseletéről, a jogalkotó a polgárait "nem tekinti cselekedeteik következményeit felmérni képes, az értük való felelősséget vállalni tudó felnőtt embereknek"; korlátozza a bírósághoz fordulás jogának, a bíróság előtti egyenlőségnek és az igazságos tárgyaláshoz való jognak az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében garantált érvényesítését; ok nélküli és aránytalan korlátozási tilalommal sújtja az állampolgárokat abban, hogy az Alkotmány 70. § (4) bekezdése által biztosított közügyek vitelében részt vegyenek; végül összefoglaló jelleggel sérti az Alkotmány 70/A. § (1), (2) és (3) bekezdését, mert "a bíróság előtti egyenlőség alapelvét megszegve, a bírósághoz fordulás jogát indokolatlanul korlátozva akadályozza az emberi és állampolgári jogok megkülönböztetés nélküli érvényesítését, sőt ezt nemhogy nem bünteti, illetve leküzdéséhez nem tesz intézkedéseket, hanem a Pp. szabályozása által egyenesen elrendeli és számottevően növeli a megkülönböztetést és az esélyegyenlőséget".
2. Az Alkotmánybíróság a 13/1991. (IV. 13.) AB határozatában - más jogszabályi rendelkezéssel együtt - a Pp. 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmeket már elbírálta. (ABH 1991, 37.) E határozatában azonban az Alkotmánybíróság a korabeli beadványok alkotmányellenességét nem a meghatalmazás adásának joga szemszögéből vizsgálta, hanem abból, hogy "a polgári perben kik járhatnak el meghatalmazott képviselőként", s döntését is részben a jelenlegi indítványtól eltérő alkotmányi rendelkezésekre alapította. Ezért - bár a korábbi határozatában is elutasította az akkori indítványokat - az új indítvány más irányú alkotmányossági érveire figyelemmel a felvetett kérdéskört nem tekintette "ítélt dolognak", következésképpen az indítványt érdemben bírálta el.
3. Az indítvány megalapozatlan.
A polgári perbeli cselekményekre képviselőként választható meghatalmazottak törvényi szabályozása azt a célt szolgálja, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják, és perbeli kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. A Pp. 67. § (1) bekezdése nincs közvetlen kapcsolatban az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése "a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki: a függetlenséget, a demokráciát és a jogállamiságot. A jogállamiság elvét az alaptörvény további rendelkezései részletezik, ..." - amiként ezt az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) számú határozatában kifejtette. (ABH 1992, 59., 62-63.)
A peres eljárásban való képviselet feltételeit azonban az Alkotmány az alapvető jogokról és kötelezettségekről szóló XII. fejezetében nem szabályozza. Ezért a törvényi rendelkezés nem is lehet ellentétes az Alkotmány 8. §-ával, hiszen a meghatalmazás adásának joga nem tekinthető az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogának. A Pp. "jogelvonás (jogfosztás)" és alkotmánysérelem nélkül
- szakmai célszerűségi okból - rendelkezhet arról, hogy ki vagy milyen szerv választható ki meghatalmazottként való eljárásra. A támadott törvényi rendelkezés szűkebb vagy tágabb keretének a meghatározása pedig a jogalkotó szabad mérlegelési körébe tartozik. Alkotmányellenességének hiánya miatt a hatályos szabályozást kifogásolni nem lehet.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített, s minden embernek veleszületett alapvető joga: az emberi méltósághoz való jog "azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá" - értelmezte az Alkotmánynak ezt a rendelkezését az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) számú határozata. (ABH 1991, 297., 308.) A szakismeret nélküli képviselői megbízás korlátozása - a szakszerű felkészültség, a jogban való jártasság követelménye folytán
- éppen az emberi méltóság érvényesülését segíti elő.
A Pp. 67. § (1) bekezdése szerinti meghatalmazás megadásának a lehetősége minden természetes és jogi személy megkülönböztetés nélküli joga. Ezért a Pp. nincs ellentétben az alkotmányos védelem alatt álló igazságszolgáltatási alapelvekkel: nem sérti a bírósághoz fordulás, a bíróság igénybevétele jogát, a bíróság előtti egyenlőséget, s azt, hogy a fél perbeli jogait és kötelezettségeit a bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el, - ahogyan ezt az Alkotmány 57. § (1) bekezdése meghatározza. A Pp. általános rendelkezései között meghatározott "rendelkezési elv" nem eredményezheti azt, hogy a peres felek a Pp. - nem alkotmányellenes - képviseleti, illetve meghatalmazási szabályainak betartása vagy áthágása felett is belátásuk szerint rendelkezhessenek, azaz mentesíthessék magukat a törvényes kötöttségek alól.
Az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében foglalt szabály általánosságban azt mondja ki "minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen." A 70. § (3) bekezdése azonban korlátoz is." Nincs választójoga annak, ... aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll ..." A közügyektől eltiltás következményeit nyolc alpontban részletezi a Btk. 54. §-a, s egy pontban szerepelteti a Pp. 68. §-a. A 68. § b) pontja szerint ugyanis nem lehet meghatalmazást adni annak "akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott..." Tehát egyrészt maga az Alkotmány tesz kivételt, másrészt a Btk. és a Pp. az Alkotmánnyal összhangban az alapjog nem lényeges tartalma tekintetében, mert csak azokra a személyekre vonatkozóan korlátozza, akiket a bíróság jogerős ítélete a közügyek gyakorlásától eltiltott.
Az e pontban eddig kifejtett érvekből is kitűnik, hogy a polgári perbeli meghatalmazás jogintézménye általános érvényű szabályt ad, semmilyen helyzet szerint nem tesz különbséget személyek, állampolgárok, szervek, szervezetek között; mindenkinek és minden jogi személynek egyaránt megadja a bírósághoz fordulás jogát, a bíróság előtti egyenlőséget, és jogai érvényesítésének lehetőségét; nem csökkenti, sőt a szakszerű képviselet biztosításának lehetővé tételével inkább erősíti a peres felek esélyegyenlőségét; így a Pp. támadott szabálya nem sérti vagy nem érinti az Alkotmány 70. §-ában megfogalmazott - és az előző bekezdésben már idézett - alapjogokat.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. május 10.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott
dr. Vörös Imre alkotmánybíró helyett