BH 2010.7.187 Nincs helye a szülői felügyelet megszüntetésének, ha a bűncselekményt elkövető szülőnek, a szabadulását követően a gyermekekkel kapcsolatos magatartásában tartósan, olyan mértékű pozitív változás következett be, amely - a gyermekek elsődleges érdekére figyelemmel - a szülői felügyelet visszaállítására adna alapot [Csjt. 88. § (1) bek. c) pont].

Az alperesnek a K. A. K.-val, volt házastársával közös, 1991. november 18-án született A. R., 1994. január 6-án született D. és 1995. november 2-án született Sz. utónevű, az ő pernyertessége érdekében a jelen perbe beavatkozott élettársával pedig 2002. december 20-án született B., 2003. november 30-án született Pál és 2007. június 7-én született R. utónevű közös gyermekei vannak. D. kivételével - aki a vonatkozó bontóperben az anyjánál, míg A. R. és Sz. az alperes élettársánál nyert elhelyezést - valamennyi gyermek jelenleg az alperes és élettársa közös háztartásában nevelkedik. (D. és édesanyja a perben fel nem derített helyen és körülmények között él.)

A 2005. február 1-jétől őrizetben, majd február 3-ától előzetes letartóztatásban volt alperest az Sz.-i Városi Bíróság 2006. május 29-én kelt és jogerős ítéletével öt rendbeli kiskorú veszélyeztetésének büntettében és más bűncselekményekben is bűnösnek mondta ki és halmazati büntetésül egy év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte.

Az ügyészség már a büntetőeljárásban előterjesztett indítványt az alperes szülői felügyeletének a megszüntetése iránt, de a büntetőbíróság erről nem határozott, hanem az igényt a törvény egyéb útjára utasította.

Ennek következtében indította meg a felperes 2007. október 11-én érkezett keresetével a jelen polgári peres eljárást. Ekkor az alperes szabadulása óta, ami 2006. június 16-án volt, már több hónap eltelt és megszületett az alperes legkisebb gyermeke is, akire az alperes szülői felügyelete megszüntetése iránt a keresetét az eljárás során terjesztette ki.

Keresetét a felperes az alpereseknek a gyermekek (a legkisebb gyermek kivételével) személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatti szabadságvesztésre ítéltetés tényére, jogilag a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjára alapította.

Az első fokon eljárt bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Rendelkezését lényegében azzal indokolta, hogy az alperes szabadulását követően az elbírálásig történt és kétséget kizáróan bizonyított - a gyermekek sorsát javító, jövőbeni boldogulásukat elősegítő, felelősségteljes - alperesi szülői magatartásbeli változásokat, az alperes és a gyermekek kölcsönös ragaszkodását, a család egységéhez fűződő kívánalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Pp. 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelési jog a gyermeki érdek szem előtt tartásával a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjára is kiterjedhet, ha a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben adott iránymutatás (a már felhívott jogszabályhely szerinti feltétel megvalósulásakor a bíróság mérlegelési jogának kizárása) az egyéniesítés követelményét sértené.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Az alperes szülői felügyeletét valamennyi gyermekére kérte megszüntetni és megállapítani, hogy a megszüntető ítélet hatálya kiterjed az alperes később születendő gyermekeire is. Döntően azzal érvelt, hogy a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott törvényi szabályozás alapján kizárt a bíróság mérlegelési lehetősége akkor, ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság, a felek által sem vitatottan, megalapozott tényállást állapított meg és helytállóan, megfelelően megindokoltan rendelkezett. A fellebbező által az ő jogi álláspontját alátámasztandóan felhívott és a 2005. évi Bírósági Határozatok tárában 321. szám alatt közzétett eseti döntéssel kapcsolatban az volt álláspontja, hogy az a két tényállás eltérő volta miatt nem alkalmazandó, miként az elsőfokú bíróság által azonos tárgyú más ügyben hozott, és a keresetnek helytadó ítélete sem lehet irányadó. Kiemelte az alperesnek a szabadulását követően helyes irányban változott magatartását, amely megfelel a szülői felügyelet visszaállítására irányuló, a Csjt. 89. §-a szerinti törvényi tényállásnak. Megítélése szerint ez is az elsőfokú rendelkezés helytálló voltát támasztja alá.